Joseph Decaisne (Brüsszel, 1809. március 18. – Párizs, 1882. február 8.) belga származású francia botanikus, agronómus, kertészmérnök.
Élete
Apja az abbeville-i születésű Victor Decaisne volt, édesanyja Marie Maës Anvers-ből származott. Gyermekként bátyja, Henri Decaisne hatására festőnek készült, tájképrajzolásban gyakorolta magát, és Pierre-rel 1823/24-ben kromolitográfiákat (színes kőnyomatokat) készített. Később inkább másik testvére, Pierre Decaisne (1809-1884)Orvos, a Brüsszeli Királyi Akadémia tagja, a Genti Egyetem orvosi karának tanszékvezető tanára. Később a hadsereg egészségügyi szolgálatának felügyelője. pályaválasztását követve már 14 évesen Párizsba utazott, hogy orvossá képeztesse magát.
Érdeklődése hamarosan a botanika felé fordult. 1830-ban kinevezték a Természettudományi Múzeum (Musée d’Histoire Naturelle) Növénytani gyűjteménye (Jardin des plantes) kertészévé, a "veteményágyások" vezetője lett. 1832-ben lett az ismert botanikus–természettudós Adrien-Henri de Jussieu asszisztense. Ott kezdte tanulmányozni a különféle utazók által begyűjtött növényeket, köztük Venceslas Victor Jacquemont (1801-1832) gyűjteményét, aki Ázsiában halt meg. Az 1834-ben alapított Annales des sciences naturelles BotanikaiCímlap: – Decaisne bevezetője: szekciójának egyik szerkesztője, cikkírója lett. Ekkoriban kezdte publikálni egyre érdekesebb növénytani munkáit, amelyek hatására 1847-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választották — 1865-ben az Akadémia elnöke is volt.Australian National Herbarium: Decaisne, Joseph (1807 - 1882) Ugyancsak 1847-ben a Collège de France mezőgazdasági statisztikai tanszékének vezetőjévé is kinevezték.
1845-ben a francia Becsületrend lovagi, 1862-ben tiszti fokozatát kapta meg.
1848-ban az alkalmazott növénytan rendes tanára lett. 1850-ben átvette Charles-François Brisseau de Mirbel helyét a Múzeum kertészeti intézete, 1851-ben pedig a Párizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) élén is. 1854-ben részt vett a Francia Botanikai Társaság (Société botanique de France) alapításában, amelynek ő lett a második elnöke.
1877-ben az Angol Királyi Társaság külső tagjává választották.
Munkássága
Már Jussieu asszisztenseként elkezdte a különböző expedíciók (Venus, Astrolabe La Zelee), illetve utazók (pl. Victor Jacquemont) által Ázsiában gyűjtött növények rendszeres feldolgozását. Közel hetven növénynemzetséget írt le — a többségüket egyedül, némelyeket szerzőtársakkal.
Intenzíven foglalkozott alkalmazott kutatásokkal, így: a festő buzér (Rubia tinctorum), a jamsz és a hócsalán (Boehmeria nivea) termesztésének kérdéseivel. Külön érdekelte az algák élettana.
1858 és 1875 között szerkesztette meg kilenc kötetes nagy művét, A múzeum gyümölcsöskertje (Le Jardin fruitier du Muséum) címmel, mely előkelő helyet biztosított számára a pomológusok nemzetközi körében is.A kötetek online elérhetősége: 1. kötet, 1858 – 2. kötet, 1859 – 3. kötet, 1860 – 4. kötet, 1861 – 5. kötet – 6. kötet – 7. kötet, 1872–1875 – 8. kötet, 1862–1875 – 9. kötet, 1862–1875
Cikkeket írt a La Maison rustique-nek, a le Dictionnaire universel des sciences naturelles, a Revue horticole számára, és szerkesztette a Bon jardinier évkönyvét. Kisebb tanulmányai: Sur la Famille des lardizabalées (1839); Description des plantes recueillies par M. Botta dans l’Arabie Heureuse en 1843 (Természettudományi Múzeum Levéltára); Essais sur une classification des algues et des polypiers calcifères (1843). Recherches sur l’analys et éla composition chimique de la batterave à sucre, et sur l’organisation anatomique de cette racine (Eugène Péligot-val), (1839)
Könyvei
Herbarii timoriensis descriptio (Párizs, 1835) Plantes de l’Arabie (Párizs, 1841) Histoire de la maladie des pommes de terre en 1845 (Párizs, 1845) Flore élèmentaire des jardins et des champs (Párizs, 1855) — Emmanuel Le Maout-val közösen, 2 kötet (második kiadása 1865-ben) Le jardin fruitier du muséum ou iconographie de toutes les espèces et variétés d’arbres fruitiers cultivés dans cet établissement avec leur description, leur histoire, leur synonymie, etc. (A Múzeum gyümölcsöskertje) 9 kötet (Párizs, 1858-1875) Manual de l’amateur des jardins — Charles Victor Naudinnal közösen, 4 kötet (Párizs, 1862-1872) Traité général de botanique descriptive et analytique (Parizs, 1876) — Emmanuel Le Maout-val; angol kiadása 1873. Mexicanas plantas (Mexikó növényzete), 1872-1886, szerzőtársakkal
Emlékezete 300px|thumb|Mellszobra a Párizsi Füvészkertben Számos taxont neveztek el róla, egyebek közt a babfaformák (Decaisneoideae) alcsaládját és a babfa (Decaisnea) nemzetséget és több fajt, pl: Eucalyptus decaisneana (Blume); Tabernoomontana decaisnei (A. DC. = Andrachne decaisnei Benth.) sivatagi tölgy (Casuarina decaisneana F.v.M. = Allocasuarina decaisneana(F.Muell.) L.A.S.Johnson); Asparagopsis decaisnei (Kunth = Asparagus racemosus, Willd.) Echium decaisnei (L., 1753)
Mellszobra a Párizsi Füvészkert Buffon utcai homlokzatát díszíti.
Jegyzetek
Források Dictionnaire universel des contemporains: contenant toutes les personnes notables de la France et des pays étrangers, Éd. Vapereau, Gustave, Párizs, 1880. 5. kiadás. 525. oldal
Australian National Herbarium: Decaisne, Joseph (1807 - 1882)
Kategória:Kertészek Kategória:Francia botanikusok Kategória:Pomológusok Kategória:1807-ben született személyek Kategória:1882-ben elhunyt személyek Kategória:A Francia Természettudományi Akadémia tagjai Kategória:Szakírók Kategória:A montmartre-i temetőben nyugvó személyek Kategória:A Royal Society tagjai