Az U–532 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. január 11-én állították szolgálatba. Négy harci küldetése volt, amelynek során nyolc hajót süllyesztett el. Németország kapitulációja a tengeren érte. 1945. május 13-án adta meg magát a briteknek.
Pályafutása Első harci küldetésére 1943. március 23-án futott ki Kielből Ottoheinrich Junker kapitány irányításával. Az Atlanti-óceán északi részén cirkált. Április 28-án sikertelenül támadta az ONS–5-ös konvojt, és az azt követő 15 órás menekülésben kisebb károkat szenvedett a mélységi bombáktól.
Monszun csoport Második járőrszolgálatára a Monszun csoport tagjaként, 1943. július 3-án Lorient-ból futott ki, majd Afrika megkerülésével kijutott az Indiai-óceánra. Szeptember 19-én megtorpedózta a kíséret nélkül haladó brit Fort Longueuilt, amely 8475 tonna foszfátot szállított az ausztráliai Fremantle-be. A fedélzeten tartózkodó 59 emberből mindössze két indiai matróznak sikerült életben maradnia, miután tutajukkal 134 napig hánykolódtak a tengeren. 1944. február 1-jén Szumátrán vetett partra őket a víz, ahol japán hadifoglyok lettek.
Az U–532 északkelet felé folytatta az útját, és három hét alatt négyszer csapott le India délnyugati partjai előtt. Szeptember 29-én megtorpedózta, és hullámsírba küldte a Colombóból az Egyesült Királyságba tartó Banffshire-t, amely 4700 tonna kókuszolajat, koprát, grafitot, kaucsukot és teát szállított. A fedélzeten tartózkodó 98 ember közül egy vesztette életét. A túlélőket az HMIS Rajputana mentette ki. Október 1-jén a brit Tahsinia volt az áldozat, amelyet a Maldív-szigetektől északra támadott meg a tengeralattjáró, és torpedóval, valamint fedélzeti fegyvereivel küldött hullámsírba. A legénység túlélte a támadást.
Tíz nappal később az U–532 megtámadta az MB–50-es konvojt, amely Ceylonról az indiai szubkontinenshez tartott. A tengeralattjáró megtorpedózta a Jalabala nevű indiai teherszállítót, amelynek rakománya 2000 tonna kopra és 1800 tonna általános szállítmány volt. A legénység négy tagja meghalt. A konvoj egyetlen kísérője, az HMIS Carnatic sikertelen ellentámadást indított. Október 20-án az U–532 megtorpedózta a BM–71-es konvoj nyolcezer tonna üzemanyagot szállító hajóját, a British Purpose-t. A robbanásban csak a hajótest sérült meg, a tartályok nem, és a tanker másnap elérte az indiai partot. A tengeralattjáró október 30-án érte el a németek malájföldi támaszpontját, Pinanget.
1944. január 4-én, a javítások után a tengeralattjáró ismét India felé indult. Hét nappal később két torpedót lőtt ki a kísérő nélkül haladó Trionára, amelyek a teherszállító torpedóelhárító hálójában robbantak, és csak kisebb károkat okoztak. Két másik torpedó valószínűleg a hajótest alatt úszott el. A Triona hat hét múlva megérkezett Ausztráliába. Január 26-án az amerikai Walter Campet torpedózta meg az U–532. A hajó hétezer tonna általános rakományt szállított. A tengerészek elhagyták a süllyedő hajót, és három nap hánykolódás után az HMS Danae romboló vette fedélzetére őket.
Az U–532 március 27-én a Sydneyből Colombóba tartó, kísérő nélküli Tulagit támadta meg. A két torpedó olyan súlyos károkat okozott, hogy a hajó harminc másodperc alatt elsüllyedt. Tíz tengerésznek és a fedélzeti lövegek öt ausztrál kezelőjének sikerült mentőcsónakba szállnia, de 39 társuk meghalt. Két tutajuk közül az egyik, rajta hét emberrel, 58 nap hánykolódás és 2250 kilométer megtétele után a Seychelle-szigeteken ért partot. A másik tutajt elnyelte az óceán.
1945. január 13-án a tengeralattjáró Batáviából indult vissza Európába. Március 10-én az Atlanti-óceán középső részén megtorpedózta és elsüllyesztette a Baron Jedburgh-t, Bahiától északkeletre. A gőzös New Yorkból Durban felé haladt rakterében négyezer tonna általános szállítmánnyal, valamint háromezer tonna bádoglappal és kenőolajjal. A támadásban egy lövegkezelő elesett, a többiek partot értek, vagy a Sandown Castle vette fedélzetére őket. Március 28-án a tengeralattjáró megtámadta utolsó áldozatát, a 103 199 barrel gázolajat és kerozint szállító amerikai Oklahoma tankert. A torpedó becsapódása után felrobbant a rakomány. A szél a hajó hátsó részén tartotta a lángokat, így a fedélzeten tartózkodó 72 emberből többnek sikerült mentőcsónakba szállni. A támadást 22-en élték túl.
Megadás A búvárhajó folytatta útját Európa felé. A Harmadik Birodalom kapitulációja a tengeren érte, és a kijelölt gyülekezőhelyre, a skóciai Loch Eribollhoz hajózott, ahol a legénység május 13-án megadta magát. Május 17-én az U–532-t átszállították Liverpoolba, majd Loch Ryanbe. A britek 1945. december 9-én, a Deadlight hadművelet keretében semmisítették meg: az HMS Tantivy tengeralattjáró megtorpedózta.
Kapitány Név Kezdőnap Zárónap Ottoheinrich Junker 1942. november 11. 1945. május 13.
Őrjáratok Indulás Indulónap Érkezés Zárónap Kiel 1943. március 25. Lorient 1943. május 15. Lorient 1943. július 3. Penang 1943. október 30. Penang 1944. január 4. Penang 1944. április 19. Batávia 1945. január 13. Loch Eriboll 1945. május 13.
Elsüllyesztett és megrongált hajók Dátum Hajó neve Nemzetisége Brt Konvoj 1943. szeptember 19. Fort Longueuil 7128 1943. szeptember 29. Banffshire 6479 1943. október 1. Tahsinia 7267 1943. október 11. Jalabala 3610 MB–50 1943. október 20. British Purpose* 5845 BM–71 1944. január 11. Triona* 7283 1944. január 26. Walter Camp 7176 1944. március 27. Tulagi 2281 1945. március 10. Baron Jedburgh 3656 1945. március 28. Oklahoma 9298 * A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
Jegyzetek
Források
Kategória:IXC/40 típusú német tengeralattjárók