Bačkovica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagypisznicéhez tartozik.
Fekvése Belovár központjától légvonalban 21, közúton 27 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re északkeletre a Bilo-hegység déli lejtőin, a Bačkovica-patak partján fekszik.
Története Területe már a középkorban is lakott volt. Egykori várát a Buchka (Bochka) nemzetség építtette, melyet 1271-ben említenek a csázmai káptalan egyik oklevelében, és amelynek birtokai a mai Nagypisznice, Ravneš és Brzaja térségében voltak. A vár ezek uradalmi központja volt, szerepe a török korban nőtt meg, amikor valószínűleg jelentősen megerősítették, erős fegyverzettel és őrséggel látták el. Ivan Barešić belovári kutató 1938-ban végzett feltárást a vár területén. Ez alkalommal hat kisebb ágyút, egy vörösréz mozsárágyút és egy szablyát talált. 15. és 16. századi cseréptöredékek is előkerültek. A vár a török háborúkban pusztult el, pusztulása talán Verőce várának 1552-es elestével függ össze. Azt követően ez a vidék mintegy száz évig lakatlan pusztaság volt.
A falu területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Bachkovicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bachkovicza” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...25. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bachkovicza” néven 24 házzal, 80 katolikus és 81 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 186. o. Buda, 1829.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 258, 1910-ben 629 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 86%-a szerb, 12%-a horvát, 2%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 90%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 46 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021 258 289 300 479 484 629 613 658 331 389 358 262 209 168 85 46 27
Nevezetességei Bačkovica középkori várának mára alig maradt látható nyoma. A romok egykor a falutól nyugatra, mintegy ötszáz méterre egy domb lejtőjének közepén álltak. Kör alaprajzú volt, közepén egy téglából és kőből épített toronnyal vagy nemesi udvarházzal. Ezt kettős kör alakú sánc és kettős árok övezte. Kissé távolabb, mintegy 30 méterre egy harmadik árok is húzódott. Maradványai a kitartó mezőgazdasági művelés során semmisültek meg.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe (1763-1787) Srednjovjekovne utvrde na području Bjelovarsko-bilogorske županije Varak.hu:Bačkovica
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Belovár-Bilogora megye települései