Traeger Ernő, németes névformában Ernest Träger, (Pinkafő, 1887. október 27. – Vác, 1971. február 15.) osztrák–magyar családból származó jogász, politikus, gyorsírástörténész. Az első világháború végéig a cs. és kir. (közös) pénzügyminisztérium tisztviselője. 1918 után a Magyar Királyság állami tisztviselője, miniszteri tanácsos, a saint-germaini békeszerződés után az osztrák–magyar határmegállapító bizottság titkára. Aktívan dolgozott az Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi területek visszaszerzéséért, a soproni népszavazás megszervezéséért. 1926-tól a gyorsírási ügyek kormánybiztosa, 1942–44 között a Nemzetvédelmi Propagandahivatal miniszteri tanácsosa. 1945-ben letartóztatták, két év vizsgálati fogság után 1947-ben a népbíróság felmentette. 1957-től nyugdíjasként a Gyorsírók Országos Szövetségének munkatársa lett. A gyorsírás történetéről, technikájáról, oktatásáról írt szakmunkái mellett esszéket és verseket is publikált.

Életpályája Származása, pályakezdése

Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében kettős (német–magyar) anyanyelvű evangélikus családban, az akkor Vas vármegyéhez tartozó Pinkafőn (ma Pinkafeld, Burgenland). Apja pék- és cukrászmester volt, a vállalkozást és a boltot bátyja vitte tovább. Ernő elemi iskolai tanulmányait Koltán folytatta (ma: Nemeskolta, Vas vármegye), gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte. Ezután a Budapesti Tudományegyetemen, majd a Kolozsvári Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett.

Már soproni gimnáziumi és budapesti egyetemi évei alatt foglalkozott a gyorsírással. 1905-1906 között szerkesztője volt a Soproni Gyorsíró c. lapnak, 1909–1910 között a budapesti Magyar Gyorsírási Újságnak. 1910-ben elnöke volt a jogi egyetemen működő Budapesti egyetemi gyorsíró-egyesületnek, az Országos diák gyorsíró szövetségnek, továbbá főszerkesztője a Radikális Ellenőr című újságnak.

Jogászi pályáját 1912-ben Bécsben, a cs. és kir. közös pénzügyminisztériumban kezdte. Osztályfőnöki (mai szóval osztályvezetői) beosztást ért el.

A osztrák–magyar határmegállapító bizottság titkára 1918 végén, az Monarchia széthullásakor visszatért Magyarországra, és budapesti minisztériumokban töltött be különféle tisztségeket. Családtagjainak, rokonainak többségével szemben magyarnak vallotta magát, és szülőföldjének a Magyar Királysághoz tartozása mellett mozgósított. Az új Német-Ausztria államtanácsa 1918. november 17-én bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra, beleértve Sopron városát is. 1919. szeptember 10-én a saint-germaini békeszerződésben az antant Ausztriának ítélte a követelt magyar államterületeket.

1919-ben Traeger Ernő részt vett a nyugat-dunántúli területek Ausztriához csatolása ellen küzdő Nyugat-Magyarországi Liga megszervezésében.

1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, amelyben a magyar kormánynak el kellett fogadnia Nyugat-Magyarország elcsatolását is. A Nagykövetek Tanácsa által kiadott utasításokat követve június 22-én elkezdődött az osztrák–magyar határmegállapító bizottság megszervezése. Közben kitört az elcsatolás elleni nyugat-magyarországi felkelés (1921. augusztus 28. – október 13.). A politikai helyzet miatt az osztrák–magyar határmegállapító bizottság csak 1921-ben alakult meg Grazban. Traeger Ernő, a magyar határmegállapító biztos helyettese lett az osztrák–magyar bizottság titkára. A bizottságban következetesen azon dolgozott, hogy a Trianonban megállapított határvonalat Magyarország számára kedvezőbben jelöljék ki, az elérhető legkisebb területvesztéssel.

Traeger Ernő az adatfelvételi eljárásokat vezette. Javaslata alapján a bizottság az osztrákok által követelt sávot több zónára osztotta. Az A-zónába Moson vármegye részei tartoztak, Illmic-Meggyes-Fertőrákos községek határáig, a B-zónába Sopron városa és Sopron vármegye elcsatolandó részei az Írott-kőig. A bizottság magyar tagjainak erőfeszítései nyomán több, Magyarország számára kedvező változtatást sikerült elérni, köztük a soproni népszavazást (1921 december 14-18).

A bizottság 1922. december 9-i záróülésén véglegesítette a határmódosítást. Az eredeti trianoni határvonalhoz képest Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő és Pornóapáti került vissza Magyarországhoz. A Magyarországnak ítélt Rendek és Rőtfalva községeket osztrák követelésre elcserélték Ólmod és Szentpéterfa községekre. Emellett számtalan apró kiigazítást végeztek el a helyi adottságok szerint, hogy a határ kevesebb utat, patakot, község- és telekhatárt vágjon ketté.

Báró Villani Frigyes I. osztályú követségi tanácsos, Traeger Ernő főnöke jelentésében kiemelte, hogy Traeger az ő távolléte alatt is „céltudatosan vezette a delegációt. Fáradhatatlan munkásságával nagy mértékben hozzájárult az elért eredményekhez”. Ifj. Krug Lajos (1898–?) soproni erdőmérnök-hallgató, a felkelés aktív résztvevője, később Missuray-Krúg Lajos néven író, újságíró a nyugat-magyarországi eseményekről írt könyveiben méltatta Traeger Ernő kimagasló érdemeit a népszavazás és a területrendezés körül. Kritikusai szerint Trager „renegát” volt, mert többet kellett volna elérnie.

A gyorsírási ügyek kormányzati felelőse 1922-ben Traeger miniszterelnökségi osztálytanácsosi kinevezést kapott. 1926–1941 a gyorsírási ügyek kormánybiztosaként dolgozott.

A gyorsírás oktatásának és fejlesztésnek felelőseként Traeger következetesen támogatta a Radnai Béla által 1912-ben kidolgozott és publikált rendszer terjesztését. Az 1930. decemberében tartott országos vándordíjas gyorsíró verseny kiváló eredményei őt igazolták.

A magyar gyorsírás fejlesztése körül kifejtett érdemei elismeréseként a miniszterelnökség több alkalommal kormányzói elismerésre is felterjesztette, többek között 1936. szeptember 18-án is.

Több tucat gyorsírástörténeti és elméleti szakmunkát írt. Radnai Bélával közösen szerkesztette 1927–44 között az Egységes Magyar Gyorsírás Könyvtára és 1936–43 között a Thallóczy Lajos Társaság Kiadványai című kiadvány-sorozatokat.

1938 februárjában könyvet írt „Horthy Miklós 70 éves” címmel. (Ezt 1945 után betiltották). 1938 márciusában, Ausztria német megszállásakor minisztériumi főtisztviselőként segítette a magyar állampolgárságú Ödön von Horváth szökését Bécsből Budapestre. Az író innen Fiumén keresztül az (ekkor még) biztonságos Párizsba emigrálhatott.

1942–44 között miniszteri tanácsosi rangban a Nemzetvédelmi Propagandahivatalba helyezték.

1944-ben „Civitas Fidelissima” címen verseskötetet adott ki, ennek bevezetőjében megírta, hogy német–osztrák származása és neve ellenére magyarnak tartja magát, ezért nem lépett be Volksbundba.

A második világháború után 1945-ben letartóztatták, Horthyról írt könyvét betiltották. Politikai ürügyekkel két éven át vizsgálati fogságban tartották. 1947-ben a népbíróság bűncselekmény hiányában felmentette. Jogászként azonban nem alkalmazták többé. Fizikai munkásként dolgozott. 1956 novemberében ausztriai rokonai és barátai autót küldtek érte, hogy feleségével együtt Bécsbe vigye, de ő nem tudta elszánni magát és végleg itthon maradt. 1957-ben nyugdíjba ment, és a Gyorsírók Országos Szövetségének munkatársa lett. Számos szakcikket publikált a gyorsírás fejlődéséről, oktatásáról. Utolsó éveit Felsőgödön töltötte feleségével, Arankával. 1971. február 15-én hunyt el a váci kórházban.

Emlékezete Sopron helytörténészei a város történetének jelentős alakjaként írnak róla, az 1921-es sorsfordító népszavazásért folytatott erőfeszítéseit elismerve.

2018-ban, Ausztria megalakulásának századik évfordulóján az ORF2 televízió „Universum History” műsorának keretében kilencrészes dokumentumfilm-sorozatot készített, „1918 – Die Geburt der Republik” (A köztársaság születése) címmel, a (mai) szövetségi tartományokban zajlott politikai és történelmi eseményekről. A Burgenland megalakulásáról szóló epizód alcíme „Ein Grenzfall” (Határeset)”, rendezője Fritz Kalteis). Részletesen taglalja a pinkafői Träger család sorsát, a határrendezés hátterét, következményeit és a magyarrá lett Traeger Ernő munkásságát, történészek és a ma élő családtagok visszaemlékezései alapján. A dokumentumfilmet az ORF2 2018. október 23-án sugározta.

Érdekesség Csánki Dezső akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat tagja által Thallóczy Lajos valóságos belső titkos tanácsoshoz, a cs. és kir. pénzügyminisztérium osztályfőnökéhez 1914. március 11-én írt levelében említ bizonyos „ifjú Tregényit”, aki bizalmas pénzügyeket intéz a Társulat számára. A Csánki–Thallóczy levelezést Reisz T. Csaba történész dolgozta fel, a kötet annotált névmutatója szerint ez a „Tregényi Oszkár” azonos Dr. Träger Ernővel, a pénzügyminisztérium munkatársával.

Művei Versfordításai („Tregényi Ernő” álnéven) a Világ folyóirat 1916. évi számaiban. Amikor az élő valóság legendává lesz… in: A „Sopronvármegye” Népszavazási Emlékalbuma, 1931. Hat siratóének (versek), Budapest, 1941. Árnyékban (versek), Budapest, 1944. Civitas Fidelissima, Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner), 1944.Traeger Ernő: Civitas Fidelissima, SopronAnno.hu honlapon Az első magyarországi gyorsírási tankönyv soproni vonatkozásai II., in: Soproni Szemle művelődéstörténelmi folyóirat, 12. évfolyam 3. szám, 1958, 217–221. old.Soproni Szemle, 12. évf. 3. sz. / 1958 Verseit és egyéb írásait az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzik.

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó információk

Kategória:1887-ben született személyek Kategória:1971-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar jogászok Kategória:Pinkafőiek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek