A Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe Dinnyés és Velence név alatt bejegyzett védett terület (úgynevezett Ramsari terület) déli részét alkotó értékes vízi élőhely Gárdony Dinnyés nevű városrésze és Seregélyes nagyközség között.
Leírása
A kiterjedése 529 hektár, amit 1966-ban nyilvánítottak védetté.
A területet a Velencei-tótól a 7-es főút és a 6213-as út, illetve a választja el. A főút és a vasút megépítését megelőzően ez a mocsaras terület hozzátartozott a Velencei-tóhoz, jelenleg a két területet csupán a tó lefolyását biztosító Dinnyés–Kajtori-csatorna köti össze. A természetvédelmi területet nyugat felől a 62-es főút, kelet felől a 6213-as út, délről a Székesfehérvár–Pusztaszabolcs-vasútvonal fogja közre. Nyugati fele nagyrészt Székesfehérvár közigazgatási területéhez tartozik, a fennmaradó területen három település (délről északra haladva Seregélyes, Gárdony (Dinnyés) és Pákozd) osztozik.
A területen mocsaras és nyílt vizű részek egyformán megtalálhatók. A Dinnyési-fertő egy náddal és kákával borított terület, amit szikes rétek és nádasok öveznek. A területen nagy számban élnek védett orchideák, mint például a hússzínű ujjaskosbor, a poloskaszagú kosbor, az agárkosbor és a vitézvirág.
A halak közül természetvédelmi szempontból fontos a területen megtalálható réti csík.
1979-ben kezdték el vizsgálni a terület gombáit, ekkor több, Magyarországon addig nem ismert gombafajt találtak, köztük a nádi kígyógombát.
Források
Kapcsolódó szócikkek Madárdal tanösvény
Kategória:Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területei Kategória:Magyarország rámszari területei