Augustin Chaboseau (Versailles, 1868. június 17. – Párizs, 1946. január 2.) francia történész, újságíró és okkultista.
Korai évek Chaboseau Papustól különböző beavatási láncolaton keresztül került közel a martinizmushoz,Robert Ambelain szerint nagynénjén, Amélie de Boisse-Mortemart márkinén keresztül. és amikor a két orvostanhallgató találkozott, átadták egymásnak, amit kaptak és együtt alapították meg a Martinista Rendet.Több alapítási dátumra is hivatkozni aszerint, hogy a legelső találkozást (1884), a Rend beindulását (1888) vagy a Legfelsőbb Tanács megalakulását (1891) tekintik kiindulópontnak. Később feladta orvosi hivatását, hogy az írásnak szentelhesse magát. Több újság szerkesztésében működött közre és 1891-ben esszét írt a buddhista filozófiáról. Chaboseau kurátor asszisztens volt a párizsi Guimet Múzeum könyvtárában.
1902. december 17-én elvette , Franciaország egyik első női gyógyszerészét, feminista aktivistát. Politikailag elkötelezett baloldaliként az első világháború alatt Aristide Briand miniszterelnök személyi titkára volt.
Tradicionális Martinista Rend (TMO) Papus 1916-ban bekövetkezett halála után a háború szétszórta a Martinista Rend Legfelsőbb Tanácsát és egyes martinisták megpróbálták átvenni az irányítást. Bosszankodva figyelte a lyoni és párizsi martinisták elhajlásait és az 1891-es Legfelsőbb Tanács néhány túlélőjét összehívva, 1931-ben talpra állította a Rendet, hozzáadva a „Tradicionális” jelzőt, megkülönböztetve azt más mozgalmaktól. Chaboseau-t választották meg nagymesterré, de ő ennek ellenére átadta a tisztséget Victor-Émile Michelet számára. Michelet 1938 januárjában elhunyt és Chaboseau átvette a nagymesteri posztot, majd végül, 1939 végén csatlakozott rendjével a FUDOSI-hoz."Ettől kezdve Augustin Chaboseau a F.U.D.O.S.I. három imperátorának egyike lett." link Chaboseau halála után a TMO Nagymestere Ralph Maxwell Lewis lett és a Rózsakeresztes rend (AMORC) azóta tölti be a tradicionális martinizmus feletti védnöki, támogatói szerepét.
Szabadkőművesként Augustin Chaboseau élete a szabadkőművességben is kiteljesedett. 1907-ben inassá avatták a „Szocialista akció” nevű páholyában, majd később az Szabadkőműves Otthon nevű páholyt látogatta, ahol elnyerte a mester fokozatot. 1919-től elhagyta e páholyt, hogy az vegyes (férfiakat és nőket is felvevő) rendszer tagja lehessen.
Környezetvédőként Augustine szenvedélyes környezetvédő volt és segített megmenteni Sceaux település parkját. A Francia Tájvédelmi Társaság és különböző magánszemélyek támogatásával sikerült elkerülni azt, hogy a park az enyészeté legyen azzal, hogy Szajna megye megvásárolta a területet 1923 júliusában.
Történészként 1926-ban könyvet írt Bretagne XIII. század előtti történetéről, majd mikor a második világháború kitörése után elmenekült Párizsból, Saint-Malo közelében, Saint-Servan-ban, unokái körében fejezte be Bretagne történetét, a második és a harmadik kötet megírásával.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Okkultisták Kategória:Martinisták Kategória:Francia történészek Kategória:Francia írók Kategória:1868-ban született személyek Kategória:1946-ban elhunyt személyek Kategória:Versailles-iak Kategória:Szabadkőművesek