Zákány Antal (eredeti nevén Zvertyel Antal) (Bócsa, 1918. szeptember 8. – Szabadka, 1987. február 28.) délvidéki költő, publicista.
Élete Bár Bócsán született, egyéves korától Szabadkán élt. Négy elemit végzett; volt többek közt cukrászinas, fémfestőinas, húsgyári munkás, kőműves, pályamunkás.Kortárs Magyar írók kislexikona 1959–1988. Szerk. Fazekas István 1938 óta írt verseket.Bori Imre: Zákány Antal Híd, 1987/4. szám 1945 után a szabadkai városi könyvtárban dolgozott. Először a Téglák, barázdákGerold László:Jugoszláviai magyar írók lexikona 1918–2000 Újvidék: Fórum, 2001 c. antológiában jelent meg költeménye. 1959-től 1978-ig a Magyar Szó munkatársa volt.
Hosszú küzdelem után tüdőrákban hunyt el.
Lánya, Éva így emlékezett vissza rá:
"Aranyszíve volt. Imádott mindenkit, és mindenki imádta őt. Mindig az igazságot írta le az ő általa írt cikkekben. Sosem hazudott, pedig megtehette volna, hogy több pénzhez jussunk! De ő a becsületességet választotta az újságírói pályáján. Mindig kalapban járt, és olyan jól állt neki. Nagyon szerettük"
Művei Fönt és alant. Versek; bev. Sulhof József; Testvériség-Egység, Újvidék, 1954 Napfény a sárban (versek). Újvidék, 1959 Varázslat (versek). Újvidék, 1961 Földinduláskor (versek). Újvidék, 1965 A vas nem kenyér (versek). Újvidék, 1974 Közel a nap arcához. Összegyűjtött versek; utószó Juhász Géza; Fórum, Újvidék, 1978
Lírája Költészetének gyakori témája gyerekkora, ifjúsága boldogtalansága. A korabeli kritikák kiemelik komor, pesszimista hangulatát.
Díjai Üzenet-díj (1985)
Források
További információk Magyar Életrajzi Lexikon
Kategória:1918-ban született személyek Kategória:1987-ben elhunyt személyek Kategória:Vajdasági magyar költők, írók Kategória:A Magyar Szó (1944–) vezetői, újságírói