Palóczi Edgár (Budapest, 1887. április 4. – 1944) kultúrtörténész, tanár.

Életében közel 340 publikációt közölt és magánvagyonából megalapította az Óbudai Árpád Múzeumot. A két világháború közötti időben a lengyel–magyar kapcsolatok kiemelkedő alakjaként betöltötte a Magyar–Lengyel Egyesület, majd a Magyar Mickiewicz Társaság főtitkári tisztét. 1944-ben a Gestapo letartóztatta és meggyilkolta. Halálának pontos időpontja és nyughelye nem ismert.

Élete

Családja Nagy műveltségű, régi tanárcsaládból származott. Nagyapja, Pollák Mór rajz- és tanoncoktatással foglalkozott a Délvidéken, egyik híres tanítványa Rudics József báró volt. Apja, Palóczy Lipót szép- és közíró, etnográfus, statisztikus, geográfus és pedagógus volt, akire a kortársai a „Magyar Mezzofanti” nevet ragasztották. Édesanyja éneket tanult, verseket írt, s baráti viszonyt ápolt Selma Lagerlöf svéd írónővel. Anyai ágon rokona volt még Rechnitz Lipót beutheni serfőzőmester, Felső-Szilézia egyik legképzettebb érmésze és éremgyűjtője, valamint Rechnitz Vid, akinek alakját Zsámboky János örökítette meg az Emblematában. Szintén rokona volt Emin pasa (Schnitzer Eduárd), a kalandos életű, de tragikus sorsú orvos. Családjának színes szellemi öröksége – különösen a tanárság, a várostörténeti érdeklődés, a numizmatika és a lengyel ügy szeretete – jelentősen hatott rá.

Ifjúkora Gimnáziumi tanulmányait Budapesten az V. ker. Állami Berzsenyi Dániel Főgimnáziumban végezte, ahol többek között Bayer József színháztörténész és Zolnai Gyula nyelvész tanította. Középiskolai éveiben a történelem, a földrajztudomány és a nyelvészet érdekelte. Érettségi után beutazta Közép-Európát (Lengyelország kivételével), majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudomány-egyetem bölcsészkarára. Tanárai közül Békefi Remig történetíró és Négyesy László irodalomtörténész, esztéta voltak nagy hatással rá. Miután 1909-ben befejezte bölcsésztanulmányait, egy éven át gyakorló tanárként működött az V. ker. Állami Bolyai János Reáliskolában, ahol Rombauer Emil igazgató vezette be a gyakorlati pedagógiába. Történelem-földrajz szakos tanári diplomáját 1910-ben szerezte meg. Ugyanebben az évben jelent meg első publikációja a Természettudományi Közlönyben, illetve kezdte meg önkéntes szolgálatát a 23. gyalogezredben.

1911-től a korszokás szerint különböző fővárosi iskolákban tanított történelmet (Ponty utcai Felsőkereskedelmi iskola, Mester utcai Felsőkereskedelmi iskola, Kiskorona utcai fiúiskola, Kiscelli utcai polgári fiúiskola, székesfővárosi Felső Mezőgazdasági Iskola).

Az első világháborúban a mozgósítástól egészen 1918. december 20-áig szolgált, előbb alosztály-parancsnoki, majd 1918 júliusától katonai előadó beosztásban. Közben gazdatisztképző tanfolyamot is végzett kitüntetéssel, és megírta Tóth Ferenc történetét. Könyvtári kutatását Khuen-Héderváry Károly és Apponyi Sándor támogatta, majd megjelenése után I. Ferdinánd bolgár cártól, Ferenc Szalvátor főhercegtől és Horthy Miklós kormányzótól kapott elismerést.

A két világháború között

A húszas években kiváltképp érmészettel foglalkozott. Részt vett a Magyar Numizmatikai Társaság munkájában és írásai jelentek meg a Numizmatikai Közlönyben. Az évtized közepén kezdte foglalkoztatni Árpád sírjának kérdése. 1927-ben megalapította az első budapesti kerülettörténeti gyűjteményt Árpád Múzeum néven. A múzeumnak különösen az éremtára és a római kerámia anyaga volt jelentős. Bár a gyűjtemény a második világháborúban elpusztult, de az Óbudai Múzeum bizonyos értelemben az elődjének tekinti az intézményt.A múzeum története obudaimuzeum.hu

1927 nyarán egy vendéglőavatáson ismerkedett meg Nyáry Alberttel és Miklóssi Ferdinánd Leóval. Hívásukra csatlakozott a Magyar–Lengyel Egyesülethez, ahol sokrétű tevékenységet fejtett ki. 1927 és 1929 között a szervezet főtitkára volt. A lengyel üggyel kapcsolatos munkájában szintén családi hagyományt követett. Apja nagy lengyelbarát volt, első művét Lengyelország etnográfiájáról írta 1871-ben.Lengyelország néprajzához. (Eredeti címe: Zur Ethnographie Polens.) Anyja családja ugyancsak ápolt lengyel kapcsolatokat. Nagyapja taníttatta Piegsa Gregor (Grzegorz Piegsa) pátert, a passzionista szerzetesrend tagját, ami miatt Apponyi Albert a barátjává fogadta. Bár szinte haláláig az egyik legaktívabb tag volt a lengyel szervezetekben, azonban egy 1939-es, a világháború kitörésekor keletkezett feljegyzése szerint nem járt Lengyelországban.

1929-ben megírta az 1848–1849-es szabadságharcban részt vett, és Pesten Batthyány Lajos után nem sokkal kivégzett, mindössze 24 évet élt Mieczysław Woroniecki herceg életrajzát. Ez a mű indította el a Magyar–Lengyel Könyvtár című könyvsorozatot.

Portréját 1935-ben Gombos Székely Lilly festette meg. A festmény egy elegáns, finom, mosolygó úriembert ábrázol, és a 25 éves irodalmi munkásságát bemutató kötetben jelent meg. Ugyanebben az évben a Magyar–Lengyel Egyesület által létrehozott Magyar Mickiewicz Társaság főtitkárává választották. A Társaság a politikától eltávolodva kulturális, művészeti és turisztikai célokat követett.

Üldöztetése

1940-ben önként lemondott a Mickiewicz Társaság vezető tisztségéről, de a Társaság más tagjaihoz hasonlóan részt vett a Magyarországra menekült lengyelek ellátásában és megsegítésében. 1944-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bevilaqua-Borsodi Béla, Kertész János, Miklóssi Ferdinánd Leó és több más tag sorsában osztozva letartóztatták, majd mártíromságot szenvedett, a Gestapo ölte meg.

Munkássága

Az 1935-ben Kemény János által összeállított bibliográfiája 340 címet tartalmaz. Ez a könyv tartalmazza röviden életútját is. Magyarul, franciául, németül publikált.

Kiváló szervezőként számos szervezetnek volt a tagja vagy a vezetője, többek között a Gárdonyi Irodalmi Társaságnak és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének.

Polihisztorként irodalmi tevékenysége jó néhány területre kiterjedt. Számos repüléstörténeti, a régi városi és hadiéletet tárgyaló munkát írt, s régészeti felfedezéseket is tett. Érdeklődési körébe tartozott Napóleon élete, az éremtan, továbbá a magyar–lengyel, magyar–német, magyar–francia stb. kapcsolatok. Gyakran tartott felolvasóesteket és rádióelőadásokat. 1929-től szerkesztője volt a Magyar–Lengyel Könyvtár könyvsorozatnak, amelynek néhány darabját maga írta. Huszonöt éves írói jubileuma alkalmából Lukács György volt vallás és közoktatási miniszter köszöntötte a Mickiewicz Társaság ülésén.

Társasági tagságok

Magyar Külügyi Társaság (rendes tag) Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság (rendes tag) Gyóni Társaság (rendes tag) Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) (igazgató-választmány tagja) Magyar–Lengyel Szövetség Magyar–Lengyel Egyesület (1927–1929 között főtitkár) Magyar Mickiewicz Társaság (választott tag, 1935–1940 között főtitkár)

Díjak

Gárdonyi Géza irodalmi díj (1931)

Főbb művei

Báró Tóth Ferenc, a Dardanellák megeresítője 1733–1793. Bp., 1916. Woroniecki-Korybut Miecislaw herceg. Bp., 1929. Lengyel királyok Magyarországon. Bp., 1935. A 325 éves ejtőernyő és magyar feltalálója. Verancsics Faustus. Bp., 1941. Keresztneveink zseblexikona (szerk.)

Jegyzetek

Források

Kertész János: Pálóczi Edgár huszonötéves irodalmi munkássága. Veress Endre előszavával. Bp., 1935.

Külső kapcsolatok

Az Óbudai Múzeum weblapja Nizalowski Attila: Miklóssi Leó Ferdinánd és társai emlékezete. mandiner.hu

Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar polonisták Kategória:Magyar numizmatikusok Kategória:Magyar műgyűjtők Kategória:Kivégzett költők, írók Kategória:A holokauszt magyar áldozatai Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Magyar–lengyel kapcsolatok Kategória:Budapesten született személyek Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar magyartanárok