A Dope Lady Gaga amerikai énekesnő Artpop című harmadik nagylemezének egyik dala. 2013. november 4-én jelent meg az Interscope Records kiadó gondozásában a Venus-t követően az album második promóciós kislemezeként. A dal szerzője Gaga, Paul "DJ White Shadow" Blair, Nick Monson és Dino Zisis voltak, míg a produceri munkát Gaga Rick Rubinnal végezte. Miután az énekesnő csípőműtéten esett át és le kellett mondania a Born This Way Ball turnéját, Gaga drogfüggő lett, ami segített neki enyhíteni a műtét fájdalmait és megbirkózni azzal az időszakkal, amíg nem tudott dolgozni. A Dope erről a függőségről szól, és egy korábban a rajongóinak készített dalból fejlődött tovább. Azért került fel az Artpopra, mert Gaga úgy érezte, hogy az albumnak szüksége van egy önéletrajzi jellegű dalra.
A szám pozitív kritikákat kapott, a zenekritikusok főként az egyszerű produceri munkát, a dalszerzést és Gaga vokálját dicsérték. Az elektronikus rock műfajba sorolható, illetve az ír népballadák siratóihoz hasonlatos Dope egy keserédes dal, amely egy sötét téma köré épült. Minimalista produceri munkával rendelkezik, Gaga vokálját pedig egy részeges, összefolyó stílusban adta elő. Dalszövegét tekintve kábítószerekkel való visszaélésről és egy rég elvesztett szeretőhöz való vágyódásról szól. A szám megjelenését megelőzően Gaga feltöltött magáról egy képet az Instagramra, amin egy DOPE felirattal rendelkező baseballsapkát visel. A dalszöveg egy részletét is odaírta a képhez, ami kiváltotta a közösségi média honlap aggódását. A kislemezborítón Gaga egy nagy méretű blézert visel, arcát egy kalappal és egy grill-lel takarja, amitől a fogai nagyobbnak tűnnek. A különböző média weboldalak a képet „furcsának” találták és különböző horrorfilmekhez hasonlították.
Gaga előadta a dalt a 2013-as YouTube Music Awards-on, ahol egy piros inget viselt és zongorán játszott, miközben sírva fakadt. Az előadást zenei szempontból dicsérték az érzelmi töltete miatt. Megjelenését követően a Dope első lett Magyarországon és Spanyolországban, míg az első tíz közé került Belgiumban, Franciaországban, Görögországban, Olaszországban és Luxemburgban. A YouTube Music Awards-os fellépés streamjeinek segítségével a Dope lett Gaga tizenharmadik Top 10-es slágere a Billboard Hot 100-on a nyolcadik helyével, így ez lett karrierje addigi legelőkelőbb helyen szereplő promóciós kislemeze.
Háttér és dalszerzés bélyegkép|balra|200px|Rick Rubin volt a dal egyik producere Gaga mellett Miután Gaga 2013 februárjában labrumszakadást szenvedett jobb csípőjében a Born This Way Ball turnéja alatt, mellyel a 2011-es Born This Way című második nagylemezét népszerűsítette, le kellett mondania a turné hátralévő koncertjeit és műtéten esett át. Ezután a következő hat hónapban pihennie kellett. Az énekesnő később az Attitude magazinnak elmondta, hogy komoly marihuána függősége volt ezen időszak alatt, mert így tudta csak elviselni a műtétből fakadó fájdalmakat. „Volt, hogy sikerült leszoknom, aztán visszatért, aztán leszoktam és visszatért,” vallotta be Gaga, majd hozzátette, hogy az élete egy füsttel teli körforgás lett: alvás, éneklés, rágyújtás. Mivel le kellett mondania a koncertjeit és kényszerszabadságra került, Gaga elkezdett dolgozni az Artpop dalain: „Egyre csak elkábítottam, elkábítottam és elkábítottam magam, majd kialudtam, aztán színpadra léptem, fájdalmak közepette tettem oda magam, aztán a színpadról lelépve rágyújtottam és rágyújtottam, nem is tudva mi az a fájdalom. Bassza meg ha tudom, hogy mi fáj a legjobban.”
– Gaga a kábítószerfüggőségéről Miután visszatért az Applause című kislemezével az albumról, Gaga előadott néhány dalt a lemezről az iTunes Festivalon Londonban 2013 szeptemberében. Az egyik dal I Wanna Be with You címen került bemutatásra, és akusztikus változatban adta elő a fesztiválon. Gaga azt mondta a dalról, hogy a rajongói számára készült óda, és arról szól, hogy mennyire hiányoztak neki a műtétből való felépülés során. A dalt később átnevezte Dope-nak, amit Gaga, Paul "DJ White Shadow" Blair, Dino Zisis és Nick Monson szereztek, illetve Gaga és Rick Rubin voltak a producerei. A Gaga által elektronikus balladaként leírt Dope-ról elmondta, hogy „egy rajongói dal továbbfejlődése, amely mély vallomássá vált számára.” A brit Kiss FM-mel készült interjúban Gaga elárulta, hogy a Dope volt az eddigi legszemélyesebb dala, amit valaha készített. Mivel úgy érezte, hogy az albumnak szüksége van valami önéletrajzi stílusú dalra, amiben megvallhatja érzéseit és megmutathatja sebezhető oldalát, Gaga Rubinnal kezdett dolgozni, aki hagyta, hogy olyan legyen a dal, amilyennek az énekesnő szeretné, és Rubin maga csak asszisztált a felvételek során. A férfi felkereste Gagát, amíg pihennie kellett és nem dolgozhatott, hogy megcsinálja a szám produceri munkáját. Gaga megbeszélte Paul "DJ White Shadow" Blair-rel, az Artpop fő producerével, és aztán úgy döntött, hogy elfogadja Rubin segítségét. „A Dope valójában arról szól, hogy többféle függőséggel küzdök fiatalkorom óta,” magyarázta el az interjúban.
Felvételek és kompozíció A Dope-ot a kaliforniai Malibuban található Shangri-La Studios-ban vették fel Jason Lader, Ryan Hewitt és Sean Oakley közreműködésével. Lader dolgozott a dal digitális hangszerkesztésén és billentyűs hangszereken is játszott. Bill Malina a számhoz további felvételi feladatokat végzett Chicagóban a CRC Recording Studios-ban Steve Faye-jel. A Dope hangkeverését Manny Marroquin a Larrabee Sound Studios-ban, Észak-Hollywood-ban, Kaliforniában csinálta Chris Galland és Delbert Bowers segítségével, illetve további hangkeverést Andrew Scheps a Punker-Pad Mobile Studios-ban végzett. A Dope egyéb hangszerelését tekintve Gaga zongorázott, Adam MacDougall pedig Laderhez hasonlóan egyéb billentyűs hangszereket szólaltatott meg. Végül Gene Grimaldi dolgozott a szám maszterelésén a kaliforniai Burbankben található Oasis Mastering Studios-ban. A Musicnotes.com által közzétett partitúra szerint a Dope 4/4-es ütemben íródott és mérsékelt tempójú 66-os percenkénti leütésszámmal rendelkezik.. E♭-molban szerezték, Gaga hangterjedelme pedig D3-tól E♭5-ig terjed. A dal akkordmenete Cm–B♭–A♭–B♭–Cm–B♭.
A Slant Magazine-tól Sal Cinquemani szerint a Dope egy elektronikus rock sirató, ami a rue ír népballadához hasonlatos. A Rolling Stone szerint a Dope Gaga sötét, komor hangulatát mutatja be, miközben zongorán játszik és énekli a szöveget. A dalt részeges hatású, összefolyó beszédstílusú vokállal kezdi, és azt énekli: „I promise this drink is my last one / I know I fucked up again / Because I lost my only friend” (»Ígérem, ez az ital az utolsó / Tudom, hogy megint elbasztam / Mert elvesztettem az egyetlen barátomat«). A kompozíció és a számhoz kapcsolódó zenei elemek Gaga saját, 2011-es Born This Way albumának Hair című dalára emlékeztet merengő természetével. Emellett Rihanna 2013-as Stay című dalára hasonlít a zongora vezérelte dallamával és az erőteljes vokál miatt. Olyan mint a színházi zene, de zenei műfajtól mentes. Nincs benne sok hangszerelés az énekesnő hangja mellett, kivéve zongorahangok és távoli szintik, amivel Gaga éneklése kerül a központba a Dope-ban. Annak érdekében, hogy a produceri munka bizalmas stílusú és érzelmes legyen, Rubin nem javított Gaga vokáljának hangmagasságán, amit Jon Pareles jegyzett meg a The New York Times-tól.
Dalszövegében kábítószerrel való visszaélésről és egy rég elvesztett szeretőhöz való vágyódásról szól, aki fontosabb számára a drogoknál. „Just one last puff and two last regrets/Three spirits and 12 lonely steps” (»Csak egy utolsó slukk és két utolsó megbánás/Három lélek és tizenkét magányos lépés«), énekli Gaga, mielőtt a hook-hoz ér „I need you more than dope” (»Jobban kellesz mint a drog«). A dalszöveg arról beszél, hogy az énekesnő rég elvesztett kedvesét jobban akarja, mint amennyire a kábítószerekre vágyik. A Fuse-tól Joe Lynch szerint a Dope Gaga egyik legszemélyesebb dala. Az olyan sorokkal, mint „I promise this drink is my last one / I know I fucked up again / Because I lost my only friend”, Lynch úgy vélte, hogy Gaga korábbi asszisztensére, Jennifer O'Neil-ra utal, aki hónapokkal előtte bírósághoz fordult, mert vádai szerint az énekesnő nem fizette ki túlóráit.
Megjelenés és borító bélyegkép|jobbra|225px|Gaga egy olyan baseballsapkát viselt, amin a fenti NASA logo szerepelt de a DOPE szóval ellátva. A dal előadása során is viselte a sapkát. Gaga két kézzel írt jegyzetet osztott meg a Dope dalszövegéből az Instagram közösségi oldalon. A verzék kábítószerezéssel kapcsolatos sorokat tartalmaztak, mint például „Been hurtin' low from living high, Toast one last puff and two last regrets” és „each day I cry, I feel so low, from living high”, és ezekhez a #DOPE hashtaget is odaírta. A képek aggodalmat váltottak ki az Instagramtól, akik úgy érezték, hogy Gagának segítségre van szüksége, és úgy döntöttek, hogy felveszik vele a kapcsolatot. A következő üzenetet küldték el az énekesnőnek: „Szia, az Instagram közösségének tagjai aggódnak a jólétedet illetően a posztjaid után amiket megosztottál. Azért írunk neked, hogy biztosítsunk számodra néhány fontos biztonsági információt.” Gaga gúnyosan válaszolt az üzenetre, eloszlatta az aggodalmakat és a Twitter fiókján posztolt a közösségi oldaltól kapott üzenetről. Az Artpop teljes számlistájának bemutatása során Gaga feltöltött magáról egy képet az Instagramra, amin egy olyan baseballsapkát visel, amire a NASA emblémája volt feldíszítve annyi különbséggel, hogy a NASA szó ki lett cserélve a DOPE szóra.
2013. október 31-én Gaga Twitterén keresztül jelentette be, hogy a Dope lesz az utolsó dal, amit meg lehet vásárolni digitális letöltésként az Artpop megjelenése előtt november 4-én. A kislemez borítója szintén bemutatásra került, amin Gaga látható egy fekete lógós kalapban, barna haja a vállára omlott, illetve egy túlméretezett „dobozszerű” kétsoros blézert, áttetsző alsóneműt, egyik lábán fekete bőrcsizmát és egy grill fogékszert viselt, amitől a fogai nagyobbnak tűntek. Szemeit egy sál takarta és zúzódások láthatóak a hasán és az ágyéka körüli területén. Az Idolator egyik munkatársa, Mike Wass úgy vélekedett a borítóról, hogy egy „Frankenstein és Michael Jackson közti keresztezés”. Matthew Jacobs a The Huffington Post-tól úgy gondolta, hogy a borító viszonylag visszafogott az Artpop korábbi kislemezeinek borítóihoz képest. John Walker az MTV News-tól a képet Tim Burton rendező munkáihoz hasonlította és „rémisztőnek” nevezte. Szerinte Gaga arca és a grillje „egy rég eltemetett titánba foglalt íny nélküli koponya fogaira emlékeztet”, és úgy vélte, hogy kezei és lábai protézisek voltak. Walker összegezve végül azt írta, hogy a borító Janet Jackson énekesnő hírhedt 1993-as Rolling Stone magazinos címlapjának „teljes ellentétben álló” változatára emlékezteti. Lily Harrison az E! Online-tól dicsérte Gagát, hogy a grillek divatját „egy egészen új szintre” emeli. Ezen kívül elismerően írt arról is, hogy az énekesnő képes volt megmutatni vékony testalkatát a „furcsa ruhaegyüttes” ellenére is. A Metro egyik írója úgy érezte, hogy az énekesnő „különösebb mint valaha” a borítóképen. Emma Kelly a Daily Star-tól a borítót „hátborzongatóbbnak” nevezte, mint bármilyen horrorfilm, és szerinte a széles kabáttól az énekesnő úgy nézett ki, mint egy rögbijátékos. A digitálisan megváltoztatott mosolyát a kislemezborítón az elektronikus zenét játszó Aphex Twin 1997-es Come To Daddy című EP-jének borítójához hasonlította, amin szintén felnagyított fogak voltak láthatóak. A Refinery29 divatoldaltól Leila Brillson úgy érezte, hogy a borító inkább egy szürrealista húzás volt Gagától, hogy úgy nézzen ki mint a Gorillaz virtuális együttes „lidércnyomásszerű” verziója. Brillson számára az sem volt világos, hogy a zúzódásoknak volt-e közük a dalhoz.
Kritikusi fogadtatás