A dinamikus rendszer-fejlesztési módszert, (angolul DSDM: Dynamic System Development Method,) 1994-ben hozták létre, miután a RAD-t (Rapid Application Development) használó projektmenedzserek több irányítást és fegyelmet kerestek egy új iteratív munkamódszerhez. Habár az Agilis Kiáltvány 2001-es közzététele előttről származik, mostanra mint agilis módszert emlegetjük és használjuk. A DSDM egy olyan módszer, amely a teljes projekt életciklusára összpontosít.
A DSDM filozófiája: „minden projektet egyértelműen meghatározott stratégiai célokhoz kell igazítani, és az üzlet számára tényleges előnyöket biztosító termékek minél hamarabbi szállítására kell összpontosítani.” Ennek a filozófiának a nyolc alapelvvel történő támogatása lehetővé teszi a csapatok számára, hogy fenntartsák a fókuszt és a projekt céljait.
A DSDM 8 alapelve Koncentrálj az üzleti igényre Szállíts időben Együttműködés Minőségből ne engedj Lépcsőzetesen építkezz szilárd alapokon Fokozatos fejlődés Folyamatos és világos kommunikáció Demonstrate control (transzparencia)