A Központi Sajtóvállalat a két világháború közötti katolikus neoreneszánsz éra egyik legjelentősebb fóruma volt, többnyire katolikus szellemű tudományos, kulturális és közéleti sajtóorgánumok kiadásáért felelt, noha egyes időszaki kiadványai (Pl.: Új Nemzedék) az 1920-as évek magyar fajvédelmi mozgalmához is igen közel álltak.
Alapítása
A Központi Sajtóvállalat Részvénytársaság ( KSV ) 1918 januárjában a "Magyarország sajtóapostolaként" ismert jezsuita szerzetes-teológus és hithirdető, Bangha Béla kezdeményezésére közadakozásból jött létre, az alapítók között szerepelt Baranyay Jusztin, fivére, Baranyay Lajos és Buttykay Antal. A Központi Sajtóvállalat alakuló közgyűlését 1918 június 12-én tartották, a proletárdiktatúra alatt azonban átmenetileg államosításra került. Ténylegesen 1919 szeptemberétől kezdte meg működését az alapító Bangha Béla, Baranyay Jusztin és fivére, Baranyay Lajos irányításával. A Központi Sajtóvállalat hivatalos cégének alapítója és vezetője Báthory-Hüttner János volt. Részvényeinek nagyobb része mindvégig gróf Zichy János keresztény párti képviselő, továbbá gróf Károlyi József legitimista politikus és követőik birtokát képezte.
A KSV dotációi képezték az Új Lap című, kimondottan a katolikus középosztálybeliek olvasótáborát megcélzó újság alapját is.
Működése
Az 1920 és 1944 közötti időszak országos katolikus püspöki konferenciáin a KSV financiális helyzete folyamatosan napirendi ponton szerepelt, mivel viszonylag csekély példányszámai és alacsony árai miatt a vállalat állandóan állami szubvencióra szorult. A fórum pénzügyi alapját a katolikus alapokon túl az állami támogatás, a - döntően klerikus - nagyjavadalmasok esetenkénti adományai és egyes, a katolikus körökhöz közel álló nagytőkés csoportok anyagi támogatása képezte. Ez egyes elemeire lebontva úgy gondolandó el, hogy a plébániánként a hívektől beszedett ún. kultuszadóból ( ezt a sajátos adónemet a két világháború közötti időszak folyamán az egyes plébániákon szedték be a hívektől, az így befolyt összeget pedig általában a katolikus intézményrendszer egyes ágenseinek - iskolák, szociális-karitatív intézetek, sajtóorgánumok - támogatására fordították ) a KSV évente mintegy 100 000 pengő támogatást kapott, míg a püspöki kar döntése értelmében a nagyjavadalmasok által a kar közös pénztárába befolyó összegekből 1928-ban havi 6000, 1929 elejétől ennek kétszereseként havi 12 000 pengőt, majd az utóbbi év őszétől havi 14 200 pengőt kapott a KSV. Ezt egészítette ki a Katolikus Vallásalapból származó havi 72 000 pengő. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1927-ben 10 000 pengő támogatásban részesítette a vállalatot. Mindezek ellenére a KSV folyamatosan komoly anyagi zavarokkal küszködött, támogatásainak jelentős hányadát nemritkán felgyülemlett tartozásainak fizetésére volt kénytelen fordítani. Így például 1929-ben Khuen-Héderváry Károly csoportjától 100 000 pengőt kapott egyszeri rendkívüli segélyként a részvénytársaság, 1934-ben pedig különböző cégektől és bankoktól összesen 192 000 pengő hozzájárulást nyert el. Utóbbi támogatás gazdasági hátterét különösen a KSV financiális nehézségei jelentették: adóssága ekkoriban mintegy fél millió pengő volt. A Központi Sajtóvállalat lapjai évente átlagosan 1 millió 896 000 pengővel gazdálkodtak, míg bevételei e kiadások összegével nem tudtak lépést tartani, összjövedelmük ugyanis 1 millió 392 000 pengő körül alakult, ami gyakorlatilag átlagosan évi 504 000 pengő hiányt jelentett.
Kiadványai Nemzeti Újság (1919–1944) Új Nemzedék (1919–1944) Képes Krónika (1919–1942) Magyar Jogi Szemle (1920–1944) Egyházi Lapok (1920–1944) Új Élet regénytár (1933–1944) Új Lap (1901–1944) A Nép (1919–1925) Szózat (1919–1926; 1940–1942) Függetlenség (1933–1945)
Jegyzetek
Kategória:Magyar lapkiadók Kategória:1918-ban alapított cégek