A Hotel California az Eagles 1976. december 8-án megjelent azonos című albumának címadó dala, melyet 1977 februárjában kislemezként is kiadtak. A dalt Don Felder (zene), Don Henley és Glenn Frey (szöveg) írta. Az eredeti felvételen Henley énekli a szólót, a dal Felder és Joe Walsh mintegy másfél perces elektromosgitár-összjátékával fejeződik be.
A dalt az együttes legnevezetesebb felvételének tartják, hosszú, gitáron játszott befejező részét (coda) a Guitarist magazin olvasói 1998-ban minden idők legjobb gitárszólójának szavazták meg. A dal az 1978-as Grammy-díjkiosztón megkapta az év felvételéért járó díjat. Szövegét rajongók és kritikusok sokféleképpen próbálták értelmezni, az Eagles tagjai a Los Angeles-i nagyvilági élet általuk bemutatott interpretációjának tartották. A zenekar történetéről szóló 2013-as dokumentumfilmben, a History of the Eagles-ben Henley úgy nyilatkozott, hogy a dal „az ártatlanságtól a tapasztalatig vezető út leírása… semmi több”.
A Hotel Californiát megjelenése óta számos művész dolgozta fel és tűzte műsorára, a dal a nemzetközi popkultúra részévé vált. Julia Phillips amerikai filmproducer felvetette a dal filmadaptációjának lehetőségét, ám a zenekar tagjainak nem tetszett az ötlet, és így az soha nem valósult meg. A Billboard Hot 100 listáján az első helyig jutott, és számos nemzetközi slágerlistán került az első tíz közé.
Története
A dal keletkezése bélyegkép|upright=0.8|Don Felder, a dal zeneszerzője
A Hotel California zenéjét Don Felder komponálta egy bérelt házban Malibu Beachen. A felvételeket az egyik hálószobában készítette, a dallam fő sávjait egy Rhythm Ace zenegépen vette fel, majd egy négysávos szalagos decken adta hozzá a tizenkét húros gitár szólamát, ehhez keverte a basszust. Don Henleynek és Glenn Freynek egy-egy másolatot adott. Felder, akit egy középiskolás zenekari társa, Bernie Leadon mutatott be a zenekarnak elmondta, hogy Leadon tanácsára készített felvételeket a zenekarnak írt számairól, hogy a zenekar többi tagja, például Henley, akinek erőssége a szövegírás volt, vele együtt dolgozhasson a nekik tetsző dalok befejezésén. Bemutató zenéi mindig instrumentálisak voltak, és minden egyes album projektjére 15-16 ötlete volt. A Hotel California demófelvételén a latin zene és a reggae hatása tükröződött, ami egyből felkeltette Henley figyelmét, aki kijelentette, hogy tetszik neki a dal, ami szerinte mexikói reggae-re vagy boleróra emlékeztette, emiatt a dal első munkacíme Mexican Reggae lett.Crowe, Cameron. "Conversations with Don Henley and Glenn Frey" (The Very Best Of liner notes) (2003)
A demófelvételt meghallgatva mind Frey, mind Henley érdeklődését felkeltette a dallam, és megbeszélték a szövegkoncepciót. 2008-ban Felder így emlékezett a szöveg megírására:
A Hotel California témáról Henley döntött, utalva arra, hogy akkoriban életüknek milyen szó szerinti és egyben szimbolikus központjává vált a The Beverly Hills Hotel. Henley a következőképpen emlékezett Los Angelesszel kapcsolatos személyes és szakmai tapasztalatukra: Alapos nevelést kaptunk az életről, a szerelemről és az üzleti életről. Beverly Hills még mindig egy legendás hely volt számunkra. Abban az értelemben egyfajta szimbólummá vált, a Hotel pedig mindannak a színtere volt, amit LA jelentett számunkra. Egyetlen mondatban úgy tudnám összefoglalni: ez volt az első menet vége az ártatlanság korában.
Frey egy filmszerű forgatókönyvet vázolt fel, melyben a hosszú sivatagi vezetésben elfáradt utazó egy helyet pillant meg, ahol éjszakára pihenőre térhet, de egy „különös alakok által lakott furcsa világba” csöppen, és „hamarosan kísérteties, klausztrofóbiás érzés fogja el, hogy egy nyugtalanító háló szövedékébe került, amelyből lehet, hogy soha nem szabadulhat”. Egy Cameron Crowe rendező és producer által készített interjúban Frey úgy nyilatkozott, hogy Henley-vel együtt azt szerették volna elérni, hogy a dal úgy kezdődjön, mint az Alkonyzóna egyik epizódja, majd hozzátette: „van ez a pasas, és mint a The Magus című film egyik alakját, valahányszor belép egy ajtón, mindig a valóság egy új formája fogadja. Úgy akartuk megírni a dalt, mintha az egy film lenne.” Az NBC-ben, egy Bob Costas által készített interjúban Frey úgy jellemezte a dalt, mint egy filmmontázst: „ugrás egyik jelenetről a másikra … egy pasas képe az autópályán, a szálloda képe, a pasas belép, az ajtó nyílik, fura emberek.” Majd folytatta: „úgy döntöttünk, hogy valami szokatlant hozunk létre, csak azért, hogy lássuk, képesek vagyunk-e rá." Ezek után Frey ötlete alapján Henley megírta a dal szövegét, inspirációt filmekből és színdarabokból szerzett, sőt ihletszerzés céljából ő maga is kihajtott a sivatagba.
A szöveg egy részét, például a „Her mind is Tiffany twisted, she got the Mercedes bends / She got a lot of pretty pretty boys she calls friends” sorokat Henley szakítása barátnőjével, Loree Rodkinnal ihlette. A Tiffany luxuscégre utalás a mérhetetlen gazdagság utáni vágyra utal. A sorban Henley zseniális szójátéka is megjelenik: a Mercedes Benz elferdítésében: a bends szó angolul a búvárok gyors dekompresszió okozta émelygését jelenti, a dalban a luxuskocsi által okozott szédülést. Glenn Frey-nek a The Very Best Of albumhoz fűzött magyarázó sorai szerint a They stab it with their steely knives, but they just can't kill the beast sorban a „steely” (acélos) szó a Steely Dan rockzenekar előtti játékos főhajtás volt, akik az Everything You Did című daluk szövegében utalnak az Eagles-re (Turn up the Eagles, the neighbors are listening – csavard fel az Eagles hangerejét, a szomszédok is hallgatják).Liner Notes – The Very Best of the Eagles Frey azt is megemlítette, hogy a dal megírását Steely Dan szövegeinek merészsége ihlette, és úgy gondolta, hogy dalukkal sikerült „tökéletes kétértelműséget elérniük”.
Hangfelvételek
Az Eagles három különböző alkalommal vette fel a dalt Don Henley szólóénekével, kétszer a Los Angeles-i Record Plant stúdióiban, egyszer pedig Miamiban a Criteria Studiosnál. Először a riffet vették fel, de amikor az éneksáv felvételére került a sor, kiderült, hogy a hangfekvés túlságosan magas Henley énekhangjához, emiatt Felder e-mollból folyamatosan lejjebb vitte a hangnemet, míg végül h-mollnál állapodtak meg. A második felvételt amúgy is túlságosan gyors ritmusúnak ítélték. Miamiban finom módosításokat végeztek a hangszerelésen és a szövegen, majd számtalan felvételt készítettek. Ezek közül kiválasztották a legjobb öt-hat felvételt, és a legjobb részeket egymásba vágták egy felvétellé, így alakult ki a végleges változat.
Bill Szymczyk producer szerint 33 vágás volt a kéthüvelykes mesterszalagon. A befejező rész jellegzetessége egy gitárcsata Joe Walsh (aki Bernie Leadon helyére került annak 1975-ös távozása után) és Felder között. Ezt a részt Walsh és Felder három napig gyakorolta, hogy a szükséges zenei pontosságot elérjék. Walsh és Felder kezdetben improvizálni szeretett volna, de Henley ragaszkodott a Felder által készített első demófelvétel zenei alapjához.
Henley elhatározta, hogy a dalt kislemezként is kiadják, bár erre vonatkozóan Feldernek kételyei voltak, és a lemezkiadó is vonakodott, mivel a dal több mint hatperces hossza jócskán meghaladta a rádióállomások által rendszeresen játszott dalokéét. A zenekar ellenállt a kiadó kérésének, és nem volt hajlandó lerövidíteni a dalt. Végül a dalt, az albumról a New Kid in Town után másodikként, kislemezként is kiadták. Egyes külföldi kiadások esetében a lemez borítója a Hotel California album borítójának átdolgozott változata lett, melyen a Beverly Hills Hotel David Alexander által készített fotója látható, a művészeti vezető John Kosh volt.
Miután a Hotel California a zenekar egyik legnépszerűbb dalává és koncertjeik állandó darabjává vált, több élő koncertfelvétel is készült. A dalról készült első élő felvétel a zenekar 1980-as Eagles Live albumán jelent meg, majd egy megnyújtott bevezetőjű akusztikus változat következett 1994-ben a Hell Freezes Over újraegyesülési koncert CD- és videokiadványán. A Hell Freezes Over koncerten készült változatban a dalt nyolc gitáron játsszák, szándékosan spanyolos hangzással, Don Felder flamenco-inspirálta feldolgozásában és intrójával.
A slágerlistákon
A Hotel California 1977. február 26-án jelent meg a Billboard Hot 100 slágerlistán, és 1977 májusában egy hétig vezette a Hot 100 kislemezlistát. Ez volt a zenekar negyedik száma, amely az első helyig jutott. Az Easy Listening listán elért legjobb helyezése a 10. volt 1977 áprilisában. A Billboard az év végén kiadott „1977 kislemezei” listáján a 19. helyre sorolta. Első megjelenése után három hónappal megkapta az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől az aranylemezt, ami egymillió eladott példányt jelentett. 2009-ben újabb, immár platina tanúsítványt kaptak a szövetségtől egymillió digitális letöltést igazolva. Azóta újabb hárommillió letöltést regisztráltak.
Elismerések
Az Eagles a dalért az 1978-as Grammy-díjkiosztón megkapta az év felvételéért járó díjat.Grammy Award winners
A dalt számos rockzenei lista és közvélemény-kutatás nagyra értékeli. A Rolling Stone magazin minden idők 49. legjobb dalaként értékelte. A Rock and Roll Hall of Fame szerint egyike annak az 500 dalnak, ami hatással volt a rock and roll alakulására.
Amikor az Eagles 1998-ban bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, mind a hét korábbi és akkori tag újból összejött, és eljátszották a Hotel California számukat.
A dal gitárszólóját a Guitarist magazin olvasói 1998-ban minden idők legjobb szólójának szavazták meg, és a 8. helyre sorolták a Guitar Magazine legjobb 100 gitárszólója között. A dal bekerült a Guitar Hero World Tour zenei videójátékba is. A Guitar World magazin 2015-ös listáján az első helyet érte el a minden idők legjobb 12-húros gitáron játszott dala közt.
Témák és értelmezések
Glenn Frey elmondta, hogy már az elején „úgy döntöttünk, hogy valami szokatlant hozunk létre, csak azért, hogy lássuk, képesek vagyunk-e rá", és hogy a dal John Fowles A mágus című regényének képzeteit kívánta utánozni, melyben egy magát vidéki szituációkkal szembetaláló ember bizonytalansága jelenik meg.
Don Henley számos értelmezését adta a dalnak, onnan kezdve, hogy „utazás az ártatlanságtól a tapasztalatig”, odáig, hogy „társadalompolitikai állásfoglalás”. Egy a Rolling Stone magazin által készített interjúban azt állította, hogy a dalt „inkább egy szimbolikus műnek szánták Amerikáról, úgy általában”, majd hozzátette: „szövege szempontjából a dal hagyományos, vagyis klasszikus konfliktusokkal foglalkozik: sötétség és fény, jó és gonosz, fiatalság és öregség, spirituális és világi. Úgy gondolom, az ember azt mondhatná, ez egy dal az ártatlanság elvesztéséről”.
A dalt úgy is jellemezték, mint ami az amerikai dekadenciáról és kiégésről, a túl sok pénzről, a korrupcióról, a kábítószerekről és az önteltségről, viszont túl kevés alázatról és szívről szól. A hedonizmus, az önpusztítás és a kései 1970-es évek zeneipari mohóságának allegóriájaként értelmezték. Academic Search Complete. EBSCO. Web. October 28, 2011. Don Henley „a Los Angeles-i nagyvilági élet interpretációjának” nevezte, majd később hozzátette: „ez lényegét tekintve egy dal az amerikai álom sötét oldaláról és a szertelenségről, valamiről, amiről mi sokat tudtunk”. A 2013-as History of the Eagles dokumentumfilmben Henley megismételte:
Egy 2009-es interjúban a The Plain Dealer napilap kritikusa, John Soeder megkérdezte Don Henleyt, hogy megbánta-e a „So I called up the captain / 'Please bring me my wine' / He said, 'We haven't had that spirit here since 1969'”, mivel a bort erjesztik, miközben az égetett szeszes italokat (spirits) desztillálják. Henley a következőképpen válaszolt: