Vivian Campbell (születési nevén Vivian Patrick Campbell; Belfast, County Antrim, 1962. augusztus 25. –) északír gitáros, dalszerző, aki a Dio és a Def Leppard zenekarok révén ismert. Pályafutását a New wave of British heavy metal hullám kibontakozásához köthető ír Sweet Savage együttesben kezdte, majd 1983-ban felkérte Ronnie James Dio, hogy csatlakozzon az alakulófélben lévő szólózenekarához. Az első három albumon (Holy Diver, The Last in Line, és Sacred Heart) nyújtott teljesítménye alapján a korszak egyik ünnepelt gitárvirtuóza lett, de 1986-ban személyes nézeteltérések miatt mégis távozott a zenekarból. Ezt követően részt vett a Hear ’n Aid projektben, majd rövid ideig dolgozott a Whitesnake és Lou Gramm számára is.
Az 1990-es évek elején a Riverdogs és a Shadow King együttesek tagja lett, majd 1992-ben az elhunyt Steve Clark utódja lett a Def Leppardban. Azóta az együttes stabil tagja, de mellette más zenei kalandozásokban is részt szokott venni. 2005-ben kiadta a Two Sides of If című szólólemezét, kisegítette a Thin Lizzy-t pár koncert erejéig, de régi Dio-beli zenésztársaival a Last in Line együttest is megalapította 2012-ben.
Pályafutása
Ifjúkora, Sweet Savage (1977–1982) Campbell 12 évesen kezdett el gitározni egy Telecaster Thinline hangszeren és Carlsbro Stingray erősítőn. Két legnagyobb bálványa a szintén ír származású Rory Gallagher és Gary Moore voltak. Első albuma Gallagher 1972-ben kiadott Live in Europe című koncertfelvétele volt, míg első koncertje szintén egy Gallagher előadás. Nem sokkal később fedezte fel Gary Moore játékát, aki elmondása szerint „csont nélkül a legnagyobb befolyással bírt a játékomra. Lenyűgözött a szenvedélyessége és a páratlan technikai felkészültsége, rajongtam minden megmozdulásáért. Hihetetlenül sokoldalú zenész volt.” 15 évesen csatlakozott a Teaser formációhoz, majd rövid idő múlva a Sweet Savage gitárosaként folytatta a zenélést. Az 1979-ben alakult zenekar hard rock hatásokat sem nélkülöző heavy metalt játszott, nagyrészt az akkoriban kibontakozó New wave of British heavy metal hullám hatására.
A zenekar híre gyorsan terjedt underground körökben, így felléphettek a Wishbone Ash, a Thin Lizzy, a Motörhead és Ozzy Osbourne zenekara előtt is. Első kislemezük 1981-ben jött ki a Park Records kiadásában, Take No Prisoners címmel 1000 példányszámban. Ezt egy 4 tételből álló, a BBC számára rögzített felvétel követte a Demo 81. A Sweet Savage nem jutott el nagylemez kiadásáig, hivatalosan csak 1996-ban Killing Time címmel jelent meg az első albumuk. Az együttes kultikus státuszának kialakulásában minden bizonnyal nagy szerepet játszott, hogy a Metallica feldolgozta a Killing Time című dalukat, amely a The Unforgiven kislemez B-oldalán jelent meg, de felkerült a Garage Inc. feldolgozás anyagukra is. Campbell 1983-ban elhagyta a zenekart, miután egy sorsfordító ajánlatot kapott.
Dio évek (1983–1986) 1983-ban a Rainbow és a Black Sabbath korábbi énekese Ronnie James Dio új együttest (Dio) szervezett maga köré, és már csak egy gitárosra volt szüksége. Dobosnak hozta magával a Sabbath soraiból Vinny Appice-t, míg a basszusgitáros a korábbi Rainbow-os társa Jimmy Bain lett. A formálodó együttes első gitárosa Jake E. Lee lett, de ő 1982 decemberében kilépett, hogy Ozzy Osbourne tragikusan elhunyt gitárosának Randy Rhoads-nak a helyébe lépjen. Bain javaslatára két jelölt is szóba jöhetett, John Sykes illetve Campbell. Később így emlékezett vissza: „Nekem két fickó neve is beugrott. Az egyik John Sykes volt, a másik pedig egy ír gitáros, aki a Sweet Savage nevű bandájával játszott az akkori csapatom, a Wild Horses előtt. Vivian Campbell akkor még csak 20 éves volt, és ugyan nem láttam őket a színpadon, de mindenki azt mondta utóbb, hogy a srác baromi tehetséges. Le is hívtuk egy próbahelyre, és négyesben elkezdtünk muzsikálni. Színtiszta mágia volt.” Campbell visszaemlékezései szerint „éjszaka közepe volt és az apám azzal ébresztett fel, hogy valami részeg skót van a telefonnál és velem akar beszélni. Amint megtudtam, hogy miről van szó, azonnal igent mondtam. Ugyan a Sweet Savage kezdett jobban beindulni, de imádtam a Rainbowt és a Dio-féle Sabbathot. Az Ozzys Sabbathért nem voltam oda, de a Heaven and Hell lemezt rojtosra hallgattam. Apám rendes volt, kifizette a repülőjegyem árát, így már másnap elrepültem Belfastból Londonba.”
Elsőként a Holy Diver dalra kezdtek el jammelni, mely során Campbell igyekezett bemutatni az összes létező trükkjét, hogy megnyerő benyomást keltsen. Amikor ezekből kifogyott már csak az alaptémákat kezdte el játszani, és a zenélésről felvételt is rögzítettek. Campbell szerint „együtt hallgattuk vissza, és Ronnie megmutatta, hogy melyik résznél döntötte el, hogy én leszek a gitáros. Annál, amikor leálltam a villantásokkal, amikor kifogytam az ötletekből.” Miután Campbell csatlakozott a zenekarhoz, nekiálltak felvenni első albumukat, amelynek munkálatai kreatív légkörben és gördülékenyen haladtak. A kilenc dalból ötben van feltüntetve szerzőként Campbell, a többi már csatlakozása előtt alakot öltött. Az album Holy Diver címmel jelent meg 1983. május 25-én, és kereskedelmileg valamint kritikailag is nagyon jól szerepelt. Az anyagon a Rainbow dallamvilága keveredett a Black Sabbath keménységével, és mindez egy naprakész és friss albumot eredményezett, amelyben Campbell hangzása és stílusa is fontos tényezőt jelentett. A Holy Diver visszatekintő recenziói szerint az album a heavy metal történetének egyik klasszikus kiadványa, amelyet azóta is generációk fedeznek fel maguknak. Megjelenése utáni időszakában – főleg Amerikában – egy újabb, fiatalabb közönségréteggel ismertette meg az énekes nevét, míg Campbellt dallamos és virtuóz játéka révén, generációjának egyik legtehetségesebb európai gitárosaként kezdték emlegetni. A lemez kiadását folyamatos turnézás követte, melynek során Európában a 4. Monsters Of Rock fesztiválon mutatkoztak be. Az együttes sikerét jól jelezte, hogy a főattrakcióként fellépő Whitesnake előtt léptek fel. A fesztivál 1984-ben már több országot is érintett, és a németországi (Nurnburg), illetve a svájci koncerteken szintén fellépett a Dio zenekar, az angolon viszont nem.
1984. július 2-án megjelent az együttes második lemeze The Last in Line címmel, amely a legtöbb kritika szerint szinten tudta tartani az elődje által elvárt magas minőséget. Az anyagon olyan népszerű, a rádiók által is előszeretettel leforgatott dalok kaptak helyet, mint a We Rock, a The Last in Line vagy a Mystery. Az album két hónap alatt aranylemez lett az Egyesült Államokban és ekkorra már a Holy Diver is elérte ezt a státuszt. Pár évvel később mind a kettő platinalemez minősítést szerzett. A The Last in Line turnéján a drága fény és pirotechnikai elemek mellett, egy várkastély és egy hidraulikus sárkány is az előadások része lett, ezáltal a korszak egyik leglátványosabb koncertattrakciójának számított a zenekar. A turnéról A Special from the Spectrum címmel egy koncertvideót is megörökítettek. 1985 augusztusában Sacred Heart címmel adták ki a harmadik lemezüket, ez azonban már nem tudta megismételni két elődjének a sikereit. Amerikában már csak az aranylemez fokozatot érte el, és sokak szerint az album erős szintet képvisel, de az első kettő színvonalát nem éri el. Két legismertebb szerzeménye a kislemezen is megjelent Rock ’n’ Roll Children és a Hungry for Heaven. Utóbbi az 1985-ben megjelent Vision Quest című filmben is elhangzott. Ezt követően a Vasmadarak című akciófilm filmzenealbumára írtak egy dalt, amely Hide in the Rainbow címmel jelent meg a kiadványon. Ez volt az utolsó szerzemény Campbell számára, amit a Dio tagjaként írt. 1986 júniusában még megjelent egy koncertfelvételt tartalmazó EP az Intermission, amelynek hanganyaga 1985-ben készült Campbell játékával. Kilépése után Craig Goldy lépett a helyére, akivel újravették a koncertanyag ritmusgitárjait, valamint a Time to Burn dalban teljes egészében bemutatkozott.
1986-os kilépésének hátterében több tényező is közrejátszott. Egyrészt az együttes új zenei irányba kívánt elindulni, ami nem tetszett neki, de leginkább az üzleti dolgokban nem tudott egyezségre jutni az énekessel. Ronnie James Dio felesége, és a Dio zenekar menedzsere, Wendy Dio szerint Campbell ugyanannyi pénzt akart, mint az énekes, holott Dio szólószerződést kötött a kiadóval. Campbell, valamint Appice és Bain is úgy érezték, hogy csak bérzenészek az énekes mögött, aminek gyakran hangot is adtak. Campbell állítása szerint a dalokat közösen írták, de az albumborítókon ez nem mindig volt feltüntetve. Egy később adott interjú során Campbell elismerte, hogy a kiadó szerződése csak az énekes nevére szólt, viszont elmondása szerint megegyeztek az énekessel, hogy a harmadik lemeztől már "mindenki egyenlő lesz". Az igazi feszültség Campbell és Wendy Dio között zajlott, ahogy Campbell elmondta egy 2016-os interjúban: ”Azt még megértem, hogy Ronnie érdekeit képviselte, csakhogy volt egy korábbi megállapodásunk. Köztem és Wendy között fokozatosan elmérgesedett a viszony. Ő hálátlan szemétládának tartott, aki csak több pénzt akar, én viszont csak a korrektséget vártam el tőle. Illetve egy idő után Ronnie-tól is, ő ugyanis egy idő után nem akart állást foglalni ebben a vitás kérdésben. Pedig csak annyit kellett volna mondania, hogy „Wendy tényleg megígértem a srácoknak ezt a dolgot, alakítsuk át a szerződést!” De nem tette meg. Távozásának oka elsősorban a megbecsülés és a tisztelet hiánya miatt történt, de az anyagi juttatások elmaradása is rosszul esett a zenészeknek. ”Dalszerzőként semmit sem kaptunk, a póló és egyéb mörcs-cuccok eladásából egy fillért sem láttunk. De aláhúznám, hogy ha nem hangzik el az ígéret Ronnie szájából, akkor egy szavam sem lett volna. Akkor elfogadtam volna, hogy zöldfülű voltam, és a profik megpörgettek.” A Sacred Heart album készítése közben már olyan rossz volt a hangulat, hogy a zenészek csak a stúdióban találkoztak egymással. Kilépése utáni időszakokban a két fél gyakran nyilatkozott egymásról nyomdafestéket nem tűrő hangnemben. Dio egy dedikálás alkalmával "egy "darab szarnak", "kibaszott seggfejnek" nevezte Campbell-t és hozzátette, hogy remélem kibaszottul meghal. Campbell válaszként annyit fűzött hozzá, hogy ”Ronnie-nak éjről-éjre (buliról-bulira) a pénz volt a lényeg és hogy miként juthat hozzá! Igaz, hihetetlenül nagy hang, arról nem is beszélve, hogy szinte a bensőjéből fakad az a különleges világ – "várak, sárkányok, szivárvány és a törpék" -, mely a mesékbe kalauzol, de borzasztó üzletember! Csak az a fontos számára, hogy miként mehet tovább, Ő az egyik leggyarlóbb ember ebben a "vállalkozásban"!” Campbell később kijelentette, hogy sajnálatát fejezi ki ennek az állításának. Erre reagálva Dio a Hit Parader egyik cikkében a legjobbakat kívánta Campbellnek.
Campbell távozása után a Dio együttes legtermékenyebb és legsikeresebb korszaka végleg befejeződött, és a legtöbb vélemény szerint a későbbi albumok már nem tudták megismételni az első három (de leginkább kettő) magas színvonalát. Kilépése után Campbell is részt vett a számtalan ismert hard rock/heavy metal zenészt felsorakoztató Hear ’n Aid projekthez, amely az Afrikában dúló éhínség megfékezése érdekében jött létre.
220px|balra|bélyegkép|Vivian Campbell 21 évesen, 1983-ban világszerte ünnepelt gitárhőssé vált, miután csodagyerekként tűnt fel Ronnie James Dio oldalán
Whitesnake, Lou Gramm, Riverdogs, Shadow King (1987–1991)