A hagyományos mondattanban a „mellékmondat” vagy „alárendelt mondat” terminusok alárendelő összetett mondat olyan tagmondatát nevezik meg, amelynek nincs nyelvtani autonómiája, elégtelen a jelentése, és ugyanolyan funkciója van az összetett mondatban, mint a mondatrésznek a mondategységben. Hierarchikus státusza az összetett mondat legalább egy másik, főmondatnak nevezett mondatához viszonyítottan van megállapítva, és mindegyik mondatrésznek megfelel mellékmondat.Bussmann 1998, 1142. o.Dubois 2002, 452–453. o.Crystal 2008, 462. o.Constantinescu-Dobridor 1998, propoziție ’mondat’ szócikk, ~ subordonată (dependentă) ’alárendelt (függő) ~’ pont.
A mellékmondat alaptagja
Az az entitás, amelytől közvetlenül függ a mellékmondat, többféle lehet: a főmondat állítmánya: Tudom, hogy mit érzel;Szende – Kassai 2007, 208. o. főmondatbeli igenév: Așteptând să termini, am întârziat ’Arra várva, hogy befejezd, elkéstem’;Avram 1997, 430. o. főmondatbeli névszó: Zakon za koji smo glasali još nije stupio na snagu ’Az a törvény, amelyet megszavaztunk, még nem lépett életbe’;Klajn 2005, 243. o. az egész főmondat: She’s coming tomorrow, which is good news to everyone ’Ő holnap eljön, ami mindenki számára jó hír’; egynél több egymás mellé rendelt főmondat, azon grammatikák nézetében, amelyek szerint nincs halmozott állítmány, hanem a mondatban lévő mindegyik ige tagmondatot képez: Doresc și pretind să-mi răspunzi ’Azt kívánom és követelem, hogy válaszolj nekem’.Avram 1997, 416. o.
Egyes grammatikák szerint bizonyos indulatszóknak is lehet állítmányi funkciója, tehát lehet mellékmondat alaptagja is, pl. Iată că vine szó szerint ’*Íme, hogy jön’.
A mellékmondat és a főmondat összekapcsolása
Kötőszók
Többnyire a mellékmondatot alárendelő kötőszó köti a főmondathoz, tágabb értelemben vonatkozó névmás vagy vonatkozó határozószó is. Valódi egyszerű kötőszókon kívül egyes nyelvek grammatikái, mint a francia vagy a román, ún. „kötőszó értékű szókapcsolatok”-at is számontartanak: valódi kötőszó: Oda jutott már, hogy senki sem hitelez neki;Király – A. Jászó 2007, 452. o. kötőszó értékű szókapcsolat: Il ne mange pas de viande parce qu’il est végétarien ’Nem eszik húst, mert vegetáriánus’;Delatour 2004, 13. o. vonatkozó névmás: Noi, care i-am fost colegi, îl cunoaștem ’Mi, akik kollégái voltunk, ismerjük őt’; vonatkozó határozószó: Bilo je to one večeri kad smo ispraćali baku na voz ’Azon az estén történt, amikor kikísértük a nagymamát a vonathoz’.Klajn 2005, 246. o.
Egyes nyelvekben, mint amilyen a magyar is, egyes esetekben fakultatív módon elhagyható a kötőszó: Úgy hallottam, (hogy) már lehet a piacon kapni cseresznyét;Király – A. Jászó 2007, 451. o. She said (that) she would come today ’Azt mondta, (hogy) eljön ma’.Bussmann 1998, 318. o.
Az angolban a vonatkozó névmást is el lehet hagyni, ha nem alanyi funkciójú: We got on the first bus (that) we saw ’Felszálltunk az első buszra, amelyet megláttunk’.Eastwood 1994, 356. o.
Utalószók
Mindegyik itt említett nyelvben a főmondatban lehet egy, a mellékmondatra utaló szó, amely együttműködik a kötőszóval, megerősítve a mondatok közötti viszonyt, és előrejelzi a mellékmondat funkcióját,Bidu-Vrănceanu 1997, 140. o. de a magyarban gyakrabban fordul elő, és gyakrabban kötelező, mint a többiben. Az utalószó főleg két szófajhoz tartozik: határozószó: Én onnan jövök, ahova te most mész;Szende – Kassai 2007, 421. o. Notre fils aime tellement les animaux que nous lui avons acheté un chien ’A fiunk annyira szereti az állatokat, hogy vettünk neki egy kutyát’;Delatour 2004, 239. o. If no one else has requested the book, then you can renew it ’Ha senki sem kérte ki a könyvet, akkor meghosszabbíthatja a kölcsönzést’;Eastwood 1994, 339. o. Knjiga mora biti onđe otkud si je i uzeo ’A könyvnek ott kell lennie, ahonnan elvetted’;Čirgić 2010, 305. o. M-a bătut așa, încât m-a învinețit ’Úgy megvert, hogy belekékültem’; főnévi vagy melléknévi mutató névmás: Annyian lesznek az előadáson, ahányan a múlt héten;Erdős 2001, F. Az összetett mondat oldal. Ils ont posé de telles conditions que nous n’avons pas pu accepter ’Olyan feltételeket támasztottak, hogy nem tudtunk beleegyezni’;Kalmbach 2017, 726. o. Nakupila se tolika prašina koliku nitko ne pamti ’Annyi por gyűlt össze, mint amennyire senki sem emlékszik’;Barić 1997, 480. o. Erau atâția călători, încât n-aveau loc ’Annyi utas volt, hogy nem volt helyük’.Avram 1997, 444. o.
A magyarban egyes szám harmadik személyű személyes névmás is lehet utalószó, mutató névmás helyett: Számítok rá/arra, hogy meghívnak a kongresszusra.Szende – Kassai 2007, 413. o.
Egyes esetekben az utalószó fakultatív: Tudod (azt), hogy hatkor kezdődik a meccs?; If the figures don’t add up, (then) we must have made a mistake ’Ha a számítás nem jön ki, (akkor) valószínűleg hibáztunk’; Ni ljeta nijesu (ono) što su nekad bila ’A nyarak sem olyanok, amilyenek valamikor voltak’;Čirgić 2010, 100. o. Muncește (așa) cum poate ’(Úgy) dolgozik, ahogy tud’.Avram 1997, 441. o.
Máskor az utalószó kötelező: Arra a csomagra célzol, ami tegnap érkezett?; Je l’ai retrouvé tel que je l’ai connu il y a dix ans ’Olyannak találtam, mint amilyennek megismertem tíz évvel ezelőtt’;Dubois 2002, 112. o. Bio je tako iscrpljen te se činilo da neće izdržati ’Olyan kimerült volt, hogy úgy tűnt, nem fog kitartani’;Čirgić 2010, 313. o. Era atât de deștept, încât a înțeles ’Olyan okos volt, hogy megértette’.
Viszont az itt említett idegen nyelvekben, számos mellékmondatnak nem lehet utalószava, például több típusú, a hogy-nak megfelelő kötőszósnak: Amy said that if she knew, she'd tell us ’Amy azt mondta, hogy ha tudná, megmondaná’;Eastwood 1994, 352. o. Antoine est très heureux que sa femme attende un enfant ’Antoine nagyon boldog, hogy felesége várandós’; Pustite ga da sam odluči ’Hagyjátok, hogy ő maga döntsön’;Klajn 2005, 242. o. Doresc să vii ’Azt kívánom, hogy gyere el’.
Mellékmondat-típusok
A mellékmondatok típusai és osztályozásuk nagyon különböző grammatikától függően, úgy különböző nyelvek, mint egyazon nyelv grammatikáit illetően.Bidu-Vrănceanu 1997, 391. o.
Magyar hagyományos grammatikákban megkülönböztetnek elsősorban alanyi, állítmányi, tárgyi és jelzői mellékmondatot. Nagy csoporthoz tartoznak a határozói mellékmondatok. Például Erdős 2001 a következőket különíti el: részes-, hely-, idő-, mód-, állapot-, szám-, számállapot-, eszköz-, társ-, eredet-, eredmény-, ok-, cél-, fok-mérték-, hasonlító és állandó határozói mellékmondat. Ezeken kívül számba veszi még a feltételes mellékmondatot, amelyet például Király – A. Jászó Anna 2007 sajátos jelentéstartalmú mellékmondatnak nevez, egy csoportba sorolva a megengedő, a hasonlító és a következményes mondattal.Király – A. Jászó 2007, 464–465. Vannak még a határozói mellékmondatoknak és a jelzői mellékmondatoknak szerzőtől függően több vagy kevesebb altípusai is.
Francia grammatikákban megtalálható a mellékmondatok több osztályozása. A tág értelemben vett kötőszók szerint van vonatkozó, kötőszói és közvetett kérdő mellékmondatokra való csoportosítás. A fő mondatrészük szerint van igés és igeneves (főnévi igeneves és melléknévi igeneves) mellékmondatokra való felosztás. Van a megfelelő mondatrészek (alany, ige vagy igenév bővítménye, jelző, ún. „körülményi határozó”) szerinti osztályozás is, valamint a mellékmondat helye szerint a főmondathoz viszonyítva: eléje tett, beleékelt és mögéje tett.
Angol grammatikákban az egyik tipológia főnévi, melléknévi, illetve határozószói funkciót betöltőkre osztja fel a mellékmondatokat.Eifring 2005, 2. fejezet, 26. o. Egy másik csoportosítás vonatkozó névmással vagy vonatkozó határozószóval bevezetett, kérdő névmással vagy kérdő határozószóval bevezetett és valódi kötőszóval vagy ún. „határozószói névmás”-sal (pl. wherein ’amelyben’) bevezetett mellékmondatokról szól.
A közép-délszláv diarendszer (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb) grammatikái elsősorban a mondatrészekkel való megfelelés szerint állapítják meg a mellékmondat-típusokat. Például az egyik szerb grammatikában szó van alanyi, állítmányi, tárgyi, jelzői, értelmezői és határozószói (körülményi) mellékmondatokról. Ezenkívül tartalmuk szerint van ugyanebben a grammatikában még egy osztályozás kijelentő, közvetett kérdő, vonatkozó (a jelzőivel egybeeső), hely-, idő-, mód-, ok-, cél-, következmény-, megengedő- és feltételhatározói mellékmondatokra.Klajn 2005, 240–241. o.
Román grammatikákban sem egységesek a mellékmondatokról létező nézetek. Az egyik osztályozás azonos az elsőként megemlített angollal. A főnévi funkciókat betöltő mellékmondatok szerinte az alanyi, az állítmányi, a közvetlen tárgyi (a magyar tárgyinak megfelelő), a közvetett tárgyi (a részeshatározóinak, a képes helyhatározóinak és az állandó határozóinak megfelelő) és cselekvőt jelölő mellékmondat.Coteanu 1982, 75–79. o. A melléknévi funkciót betöltő mellékmondatok a jelzői mellékmondat és egyes állítmányi mellékmondatok.Coteanu 1982, 99–100. o. A határozószói funkciót betöltő mellékmondatok közül csak a hely-, idő-, ok-, cél-, feltétel-, mód- és megengedő határozói mellékmondatokat veszi számba.Coteanu 1982, 304–309. o.
Egy másik román grammatika tipológiája mondatrészek szerinti. Két nagy csoportot különböztet meg: nem körülményi és körülményi mellékmondatokat. A fentieken kívül elkülönít még egy, az első csoportba tartozó ún. „állítmány-kiegészítői mellékmondat”-ot, amely az állapothatározóinak felel meg, a másodikban pedig, a fentieken kívül következményes, eszköz-, társ-, tekintethatározói, ellentétet kifejező, hozzáadást kifejező és kivételt kifejező mellékmondatot.Avram 1997, 404–453. o.
A mellékmondat állítmánya
A hagyományos magyar, közép-délszláv vagy román grammatikák úgy tekintik, hogy csak ige lehet állítmány mellékmondatban is. Francia grammatikák szerint azonban ennek igenév is lehet az állítmánya. Ez a nézet abból indul ki, hogy egyes nyelvekben főleg a főnévi igenév szószerkezete lehet mellékmondat mondattani szinonimája. Példák: Elment a boltba, hogy kenyeret vegyen / Elment a boltba kenyeret venni;Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 407. o. J’espère que je partirai demain (ige) / J’espère partir demain (főnévi igenév) ’Remélem, hogy elutazom holnap’;Delatour 2004, 150. o. Možemo da uđemo (ige) / Možemo ući (főnévi igenév) ’Bemehetünk’;Klajn 2005, 164. o. Îmi vine să râd (ige) / Îmi vine a râde (főnévi igenév) ’Nevetnékem van’.Avram 1997, 209. o.
Ugyanakkor egyes mellékmondatok egyik nyelvben igeneves szerkezeteknek felelnek meg más nyelvben. Például a főnévi igenév esetében ez azzal magyarázható, hogy egyes nyelvekben ez gyakrabban használt alárendelt cselekvés, történés, állapot stb. kifejezésére, mint más nyelvekben akkor, amikor alanya azonos az alaptagját képező ige alanyával. Például anélkül, hogy ki lenne zárva az egyik vagy a másik, ebben a helyzetben a szerb vagy a román a mellékmondatot preferálja, miközben a francia vagy a horvát a főnévi igenevet. A Klajn 2005 szerb grammatika megjegyzi, hogy egy olyan mondat, mint Hoću spavati ’Aludni akarok’, főnévi igenévvel, szerbül horvátiasnak tűnne Hoću da spavam helyett két igével, ugyanis a szerb sztenderd nyelvváltozat csak modális igékkel fogadja el a főnévi igenév használatát, mint a fenti szerb példában.
A francia grammatikák számba vesznek egy ún. „főnévi igenévi mondatot”. Ennek mondattanilag tárgyi funkciója van. Egyes szerzők csak abban az esetben fogadják el, ha saját alanya van, például: Nous regardions les avions s’éloigner dans la nuit ’Néztük az éjszakában tovatűnő repülőgépeket’.Delatour 2004, 151. o.
Más szerzők az olyat is ilyennek tekintik, amelyiknek nincs saját alanya, például: Il pensait avoir trouvé la solution ’Úgy gondolta, hogy megtalálta a megoldást’.Kalmbach 2017, 503. o.
Egyes francia szerzők „melléknévi igenévi mondat”-ról is szólnak, amennyiben a melléknévi igenévnek saját alanya van. Időalakja szerint van:Grevisse – Goosse 2007, 1146. o.