A foszfor-pentafluorid szervetlen vegyület, a foszfor egyik halogenidje, képlete PF5. Színtelen, mérgező gáz, levegőn – hidrolízise miatt – füstölög.W. Kwasnik "Phosphorus(V) fluoride" in Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 1. p. 190.
Előállítása Elsőként 1876-ban állították elő, a foszfor-pentaklorid arzén-trifluoriddal történő fluorozásával, ez az eljárás továbbra is használatos: 3 PCl5 + 5 AsF3 → 3 PF5 + 5 AsCl3
Szerkezete Egykristály röntgendiffrakciós vizsgálatok szerint a molekula szerkezete trigonális bipiramis, így benne két különböző P−F kötés található (axiális és ekvatoriális): az axiális P−F kötés hossza szilárd fázisban eltér az ekvatoriális P−F kötés hosszától, folyadék vagy gáz fázisban azonban a pszeudorotáció miatt nincs ilyen különbség.
Fluor-19 NMR spektroszkópiával még −100 °C hőmérsékleten sem lehet megkülönböztetni az axiális és ekvatoriális fluoratomok környezetét. A tapasztalati egyezőség abból fakad, hogy a Berry-mechanizmus szerinti pszeudorotáció energiagátja alacsony, így az axiális és ekvatoriális fluoratomok helyzete gyorsan felcserélődik. A fluorcentrumok látszólagos ekvivalenciájára elsőként Gutowsky figyelt fel. A jelenség magyarázatát R. Stephen Berry adta meg, aki után azt Berry-mechanizmusnak nevezték el. A pszeudorotáció azért módosítja a PF5 19F-NMR spektrumát, mert az NMR spektroszkópia ezredmásodperces időskálával rendelkezik. Az elektrondiffrakció és röntgenkrisztallográfia nem érzékeli ezt a jelenséget, mivel a szilárd halmazállapotú szerkezet – az oldatbeli molekulákkal ellentétben – statikus és az atomok helyzete nem tud megváltozni.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Szervetlen foszforvegyületek Kategória:Fluoridok