bélyegkép|300px|A 12. századi vlagyimiri Istenanya-ikon. Az Aeiparthenosz („örökké szűz”) cím a keleti keresztény liturgiában is elterjedt; az ikonokon Mária háromszoros szüzességét gyakran három csillag jelzi. Mária örök szüzessége keresztény tanítás, amely szerint Mária, Jézus Krisztus anyja, szűz volt Jézus fogantatása előtt, szűz maradt Jézus születésében, és Jézus születése után is szűzi életet élt. A latin teológiai hagyomány e hármas mozzanatot a virginitas ante partum, virginitas in partu és virginitas post partum kifejezésekkel írja le.
A tanítás a katolikus egyházban dogma, az ortodox kereszténységben pedig az Istenszülőre alkalmazott Aeiparthenosz („mindig szűz”, „örökké szűz”) címben és a liturgikus hagyományban fejeződik ki. A korai reformáció több vezető alakja, köztük Luther Márton, Ulrich Zwingli és Kálvin János is elfogadta vagy nem vitatta Mária örök szüzességét; a legtöbb mai protestáns felekezet azonban nem tekinti kötelező tanításnak, mert a sola scriptura elve alapján nem látja azt kifejezetten bizonyítottnak az Újszövetségből. Az iszlám Máriát Jézus szűz anyjaként tiszteli, de nem vallja a keresztény értelemben vett örök szüzesség dogmáját.
A tanítást meg kell különböztetni a szeplőtelen fogantatástól. A szeplőtelen fogantatás Mária saját fogantatására vonatkozó katolikus dogma, amely szerint Mária élete első pillanatától mentes volt az eredendő bűntől. Mária örök szüzessége ezzel szemben Mária és Jézus kapcsolatát, Jézus szűzi fogantatását, születésének egyedülálló voltát és Mária későbbi szűzi életét jelöli.
A katolikus és ortodox hagyományban Mária örök szüzessége nem pusztán biológiai állításként jelenik meg, hanem krisztológiai, mariológiai és egyháztani jelentése van. A tanítás Krisztus isteni eredetére, a megtestesülés egyedülálló voltára, Mária Istennek adott osztatlan válaszára, valamint Mária és az Egyház kapcsolatára irányítja a figyelmet. A modern történeti és protestáns bibliaértelmezés több ponton vitatja a tanítás szentírási megalapozását, különösen Jézus „testvéreinek” újszövetségi említése miatt.
Fogalmi tisztázás
Szűzi fogantatás, örök szüzesség és szeplőtelen fogantatás
A mariológiai fogalmakat a magyar köznyelvben gyakran összekeverik. A szűzi fogantatás azt jelenti, hogy Jézus emberi apa közreműködése nélkül, a Szentlélek erejéből fogant Mária méhében. Ezt a Máté és Lukács evangéliuma gyermekségtörténetei tanúsítják.Mt 1,18–25; Lk 1,26–38.
A szűzi születés vagy tágabb értelemben Mária örök szüzességének tanítása ennél több: azt állítja, hogy Mária szűz volt Jézus fogantatásában, szűz maradt Jézus születésében, és Jézus születése után sem élt házaséletet, illetve nem születtek további gyermekei.
A szeplőtelen fogantatás viszont nem Jézus fogantatására, hanem Mária saját fogantatására vonatkozik. Ez a katolikus tanítás szerint azt jelenti, hogy Mária az első pillanattól fogva Krisztus megváltásának érdemeire tekintettel mentes volt az áteredő bűntől. A szeplőtelen fogantatás és az örök szüzesség a katolikus mariológiában összefüggenek, de nem azonos tanítások.
Ante partum, in partu, post partum
A hagyomány három mozzanatban beszél Mária szüzességéről:
Ante partum („a szülés előtt”): Mária Jézust férfi közreműködése nélkül, a Szentlélek erejéből foganta. Ez a tanítás a legtöbb keresztény felekezetben megmaradt, és a hagyományos hitvallásokban is szerepel. In partu („a szülésben”): Krisztus születése nem csorbította, hanem megszentelte Mária szűzi épségét. A régi teológiai nyelv ezt gyakran testi integritásként írta le, de a tanítás lényege nem orvosi-anatómiai leírás, hanem Krisztus születésének egyedülálló üdvtörténeti jellege. Post partum („a szülés után”): Mária Jézus születése után is szűz maradt, Józseffel kötött házassága pedig a katolikus és ortodox hagyomány szerint szűzi házasság volt.
Theotokosz és Aeiparthenosz
A Theotokosz görög cím jelentése „Istenszülő” vagy „Istenanya”. A 431-es epheszoszi zsinat e címet Krisztus személyének egysége miatt védte: Mária nem pusztán egy emberi személy anyja, hanem annak a Jézus Krisztusnak az anyja, aki egy személyben valóságos Isten és valóságos ember. Az örök szüzesség nem azonos a Theotokosz-dogmával, de szorosan kapcsolódik hozzá, mert mindkettő a megtestesülés titkára irányul.
Az Aeiparthenosz görög cím jelentése „mindig szűz” vagy „örökké szűz”. A keleti liturgiában és ikonográfiában ez Mária egyik legfontosabb címe. A bizánci ikonokon Mária homlokán és két vállán látható három csillag rendszerint hármas szüzességére utal: szűz volt a fogantatás előtt, a szülésben és a szülés után is.
Szüzesség testi, lelki és teológiai értelemben
A keresztény hagyomány Mária szüzességét nem kizárólag testi értelemben használja. A testi szüzesség mellett beszél Mária hitének, engedelmességének és Istenhez tartozásának osztatlan jellegéről is. A katolikus és ortodox teológia ezért különbséget tesz a szüzesség anatómiai, erkölcsi és üdvtörténeti jelentése között. A dogma történeti megfogalmazásai gyakran testi integritásról beszélnek, de a tanítás egészének értelme Krisztus megtestesülésének misztériumában és Mária istenanyai hivatásában áll.
Ez a megkülönböztetés különösen a virginitas in partu esetében fontos. A régi teológiai irodalom sokszor a szülés testi sajátosságairól is értekezett; a mai enciklopédikus bemutatásnak azonban világossá kell tennie, hogy a dogma nem orvosi leírásként, hanem hitbeli és teológiai állításként értendő: Krisztus születése nem romboló, hanem megszentelő eseményként jelenik meg.
A katolikus és ortodox tanítás tartalma
bélyegkép|Mária a gyermek Jézussal, 3. századi ábrázolás a római Priscilla-katakombában.
A katolikus tanítás szerint Mária örök szüzessége kinyilatkoztatott hitigazság. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint az Egyház hitének elmélyülése vezette el a keresztényeket Mária „valóságos és örök szüzességének” megvallásához, még Fiának születésében is.A Katolikus Egyház Katekizmusa, 496–507, különösen 499. A Katekizmus a tanítást nem önmagában, hanem Krisztus isteni Fiúsága, a szűzi fogantatás, Mária hite és az Egyház misztériuma összefüggésében tárgyalja.
A 649-es lateráni zsinat I. Márton pápa alatt klasszikus formában fogalmazta meg a tanítást: Mária emberi mag nélkül, a Szentlélektől foganta az Igét, sérülés nélkül szülte meg, és szülése után is sértetlenül megőrizte szüzességét.Lateráni zsinat, 649, 3. kánon; Denzinger–Hünermann, DH 503. A tanítás később a nyugati dogmatika és a keleti liturgia közös örökségévé vált.
A második vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúciója Mária szüzességét az üdvösség művében Fiával való kapcsolatában szemléli. A zsinat szerint Mária Fia születésekor olyan Fiút hozott világra, „aki nem csorbította szűzi épségét, hanem megszentelte”.II. vatikáni zsinat: Lumen gentium, 57. A zsinati szöveg fontos sajátossága, hogy nem anatómiai részleteket tárgyal, hanem a szűzi anyaság üdvtörténeti és teológiai jelentését emeli ki.
Az ortodox egyházak Máriát állandóan Panagia („egészen szent”) és Aeiparthenosz („örökké szűz”) címmel tisztelik. A keleti hagyományban Mária örök szüzessége nem különálló elméleti tételként, hanem a liturgia, az ikonográfia, a himnuszok és a megtestesülésről szóló hitvallás részeként jelenik meg.
Teológiai jelentése
Krisztológiai jelentés
Mária örök szüzességének elsődleges teológiai értelme krisztológiai. A szűzi fogantatás azt fejezi ki, hogy Jézus eredete végső soron nem emberi kezdeményezésből, hanem Istentől van. Az Újszövetség tanúsága szerint Jézus valódi emberként születik Máriától, ugyanakkor a Szentlélek erejéből fogan, ezért nem egyszerűen emberi apa és anya gyermeke, hanem Isten Fia.
A katolikus és ortodox teológia szerint Mária örök szüzessége Krisztus személyének egyedülállóságára utal. Jézus nem csupán Mária első gyermeke a több közül, hanem az Atya egyszülött Fia, aki Máriától valóságos emberi természetet vett föl. Ez a szempont nem a házasság vagy a nemiség leértékelése, hanem Krisztus születésének páratlan voltát hangsúlyozza.
Mária hite és osztatlan önátadása
Mária szüzessége a keresztény hagyományban nem egyszerűen testi állapot, hanem Istennek adott teljes válasz jele. A lukácsi angyali üdvözletben Mária így válaszol: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”Lk 1,38. A katolikus és ortodox olvasat szerint Mária szüzessége ennek az osztatlan önátadásnak testi-lelki kifejezése.
A hagyomány Máriát gyakran a frigyláda előképeként értelmezi: ahogyan a frigyláda Isten jelenlétének szent helye volt Izraelben, úgy Mária méhe az Ige megtestesülésének helye lett. Ez a tipológia nem modern történeti bizonyítás, hanem olyan teológiai olvasat, amely az Ó- és Újszövetséget Krisztus fényében értelmezi.
Mária mint az Egyház előképe
A II. vatikáni zsinat Máriát az Egyház előképeként is értelmezi. Mária egyszerre szűz és anya: szűz, mert hitében osztatlanul Istenhez tartozik, és anya, mert Krisztust adja a világnak. Az Egyház hasonló módon szűz és anya: hűségesen megőrzi a hitet, és a keresztségben új életre szüli Isten gyermekeit.Lumen gentium, 63–64; A Katolikus Egyház Katekizmusa, 507.
Ez az ekkléziológiai összefüggés különösen fontos, mert megmutatja, hogy az örök szüzesség tanítása nem pusztán Mária magánéletére vagy biológiájára vonatkozik. A dogma az Egyház hitének önértelmezését is kifejezi: a keresztény élet kegyelemből, Isten kezdeményezéséből és a hit engedelmes válaszából születik.
Új teremtés és üdvtörténeti szimbolika
A keresztény hagyomány Mária szüzességét gyakran az új teremtés jelének tekinti. Ahogyan a teremtés Isten szavára kezdődött, úgy Krisztus embersége is Isten kezdeményezéséből, a Szentlélek erejéből fogan Máriában. A szűzi fogantatás ezért nem pusztán rendkívüli biológiai esemény, hanem azt fejezi ki, hogy Krisztusban Isten új kezdetet ad az emberiségnek.
Az in partu szüzességet a hagyomány olykor Krisztus feltámadott testének titkához hasonlította: ahogyan a feltámadt Krisztus zárt ajtók mellett jelent meg tanítványainak, úgy születése is a bűn következményeit meghaladó, egyedülálló módon történt.Jn 20,19. Ez az analógia nem történeti vagy orvosi magyarázat, hanem teológiai kép, amely Krisztus születését és feltámadását ugyanazon isteni hatalom jeleiként szemléli.
Nem a házasság leértékelése
A katolikus és ortodox tanítás szerint Mária örök szüzessége nem jelenti a házasság vagy a házasélet tisztátalannak tartását. A keresztény hagyomány a házasságot szentségnek, illetve Isten által alapított életállapotnak tekinti. Mária és József szűzi házasságát a hagyomány különleges hivatásként értelmezi, nem a házasság általános elutasításaként.
A skolasztikus teológiában gyakran „illőség”-érvekkel magyarázták, hogy Isten Fiának születése után Mária miért maradt szűz. Ezek az érvek nem biológiai vagy szexuális undorból indulnak ki, hanem abból a gondolatból, hogy Mária teste és egész élete egyedülálló módon kapcsolódott az Ige megtestesüléséhez. A modern teológiai bemutatásban ezért különösen fontos kerülni azokat a megfogalmazásokat, amelyek a házassági nemi életet önmagában tisztátalannak tüntetnék föl.
Szentírási alapok és értelmezések
A szűzi fogantatás Máténál és Lukácsnál
Mária szüzességének legerősebb újszövetségi alapja Jézus szűzi fogantatásának tanúsága Máténál és Lukácsnál. Máté szerint Mária „mielőtt egybekeltek volna”, gyermeket fogant a Szentlélektől, József pedig angyali üzenetből tudta meg, hogy a gyermek nem emberi apától, hanem Istentől van.Mt 1,18–25. Lukács az angyali üdvözlet jelenetében mondja el, hogy Mária szűz, akit József jegyez el, és a Szentlélek ereje árnyékozza be őt.Lk 1,26–38.
A keresztény hitvallások ezért vallják, hogy Jézus „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”. A katolikus és ortodox teológia szerint ez a szűzi fogantatás a későbbi örök szüzesség tanításának alapja, bár a teljes hármas dogma nem ugyanazzal a bibliai közvetlenséggel jelenik meg minden részletében.
Iz 7,14 és a parthenosz/almah kérdés