Hajdu Henrik, születési és 1913-ig használt nevén Klein HenrikAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 63606/1913. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 1059. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1913. év 45. oldal 10. sor (Újpest, 1890. december 20. – Budapest, 1969. május 30.)Meghalt Hajdu Henrik (1969. június 3.) Magyar Nemzet, 25. évfolyam, 126. szám, 4. oldal magyar műfordító, író, költő.
Élete Klein Ármin Bernát püspökhatvani születésű házaló és Márkusz Hanni fia. Fiatal korától kezdve magát tartotta el, s közben végezte középiskolai tanulmányait. 1909-ben jelent meg első kötete Versek címmel. 1912 és 1919 között a fővárosnál szociálpolitikai munkát végzett. Közben a Nyugat szerkesztőségi titkára és két évtizedig állandó cikkírója volt a skandináv irodalom köréből. Magánúton tanult meg norvégül, majd svédül és dánul is, 1915-től jelentek meg fordításai. 1917-ben áttért az unitárius hitre. 1917-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1918-tól a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja volt. A Tanácsköztársaság idején az írói választmány, majd a pártválasztmány tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után elbocsátották állásából. 1921-ben megválasztották az MSZDP újpesti szervezetének elnökévé, mely tisztségét 1924-ig viselte. A Bethlen–Peyer-paktum megkötésének hírére az ellenzékhez csatlakozott, s emiatt kizárták az MSZDP-ből. 1925 áprilisában a Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egyik megalapítója volt. 1925-ben letartóztatták és közel egy évig vizsgálati fogságban tartották. Kiszabadulása után bekapcsolódott az MSZMP keretében a kultúrszervezetek munkájába. Az 1920-as évek végétől a skandináv irodalmak legismertebb műfordítója, Andersen Nexø, Hamsun, Ibsen, Pontoppidan, Undset műveinek tolmácsolója. 1927-ben ismét csatlakozott az MSZDP-hez és a Népszava külső munkatársaként is dolgozott. 1939-ben a Norvég Írószövetség műfordításaiért tagjává választotta. 1945-től a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója volt és nevéhez köthető a Szabó Ervin könyvtárpolitikájához való visszatérés megindítása. 1948-tól 1953-ig a Fővárosi Levéltárat vezette. Fordítói munkásságát haláláig folytatta. Kimagasló teljesítménye a teljes magyar Ibsen-kiadás fordítása és szerkesztése.
Magánélete Házastársa Zwickl Vilma (1888–1966) volt, Zwickl József és Harrer Ilona lánya, akit 1913. május 12-én Budapesten, a Terézvárosban vett feleségül. Elváltak.
Művei
Versek (Budapest, 1909) Skandináv líra (Újpest, 1935) Mit olvassunk? Kreutzer Sándor 50 meséje 50 skandináv regényről. A bevezetőt írta. (Mit olvassunk? Útmutató a regényirodalom világába. Budapest, 1947) Martin Andersen Nexö (Új Hang, 1954) A zsargon dicsérete (Új Írás, 1962) Skandináv költők (szerkesztette és fordította, Budapest, 1964) Ibsen színművei (I-II., fordította és szerkesztette, Budapest, 1966) A magyar Ibsen elé (Nagyvilág, 1967)
Díjai, elismerései
Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Norvég Szent Olaf-érdemrend (1969)
Jegyzetek
Források
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, Szerző, 2005.
Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar költők Kategória:Budapest Főváros Levéltára levéltárosai Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek Kategória:Újpestiek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek