Mód AladárA mult-kor.hu és más források szerint csak 1945-ben vette fel a Mód Aladár nevet, de már a 400 év is ezen a néven jelent meg 1943-ban. (polgári neve Oszkó Aladár, álneve: Major János, Szűts István;A Szüts István álnevet használta Antal János, Révai József, Schönstein Sándor és Vértes György is. Karakó, 1908. augusztus 20. – Budapest, 1973. november 21.) történész, egyetemi tanár, író, a történelemtudományok doktora (1955).
Öccse Oszkó Gyula.Mód Pétert akárcsak öccsét, Oszkó Gyulát a Rajk-ügy kapcsán szintén koholt vádak alapján letartoztatták és börtönbüntetésre ítélték.
Nem ismert, milyen okból vette fel ifjúkori mozgalmi társa, Mód Péter családnevét, akivel egyébként nem állt rokoni kapcsolatban.
Élete
Kisbirtokos parasztcsaládban született és nevelkedett. A család kivándorolt Amerikába, de néhány év után hazatértek. Ezt követően apja a MÁV-nál helyezkedett el, így Újpestre költöztek. 1927-ben a Budapesti VI. kerületi Magyar Királyi Munkácsy Mihály Reálgimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–latin szakos tanárnak készült. Csatlakozott a kommunista egyetemisták mozgalmához. Eleinte saját nevén, majd Major János álnév alatt szerkesztette az egyetem Virradat című baloldali lapját. 1932-ben belépett az illegális kommunista pártba (KMP). Még ebben az évben több diáktársával együtt baloldali röpiratok terjesztése miatt letartóztatták, de négy hónap vizsgálati fogságot követően vádemelés nélkül kiszabadult. Így megszerezhette a diplomáját, de baloldali nézetei miatt nem taníthatott.
A két világháború között a marxista filozófia tanulmányozásával foglalkozott, jelentős elméleti és gyakorlati párttevékenységet végzett. Jövedelmét óraadással egészítette ki. Cikkeket, tanulmányokat, vitairatokat tett közzé a baloldali sajtóban. Ezeket a publicisztikai írásait a Gondolat, a Népszava, a Kelet Népe és a Szabad Szó közölte. Oszkó Aladár néven a Szabadon (1931–32) című folyóirat szerkesztője volt. 1934-ben készült el első könyve, a Materialista lételmélet. 1939-ben házasságot kötött Spira Margittal (1909–2001), Spira Márk Leib és Kohn Janka lányával.
A függetlenségi mozgalomban való részvételéért 1941-ben bebörtönözték. A nevezetes 1942. március 15-i tüntetés után el kellett menekülnie és dunántúli falvakban bujkált.
A második világháború alatt az antifasiszta népfrontpolitika támogatására írta meg Révai József munkái nyomán a Habsburg-ellenes nemzeti függetlenségi küzdelmeket párhuzamba állító 400 év – Küzdelem az önálló Magyarországért című 1943-ban megjelent és máig vitatott, nagy hatású történeti összefoglaló művét.
A kötet miatt letartóztattákSzőts Zoltán Oszkár szerint nem a könyv miatt tartóztatták le. és bíróság elé állították, de mivel az illegális kommunista tevékenységet nem tudták bizonyítani, szabadon bocsátották. Perében Bajcsy-Zsilinszky Endre is tanúskodott mellette. Művében kifejtett gondolatok az 1950-es években a hivatalos tudománypolitika rangjára emelkedtek.
Kiszabadulása után elhagyta Budapestet, és csak 1944 októberében tért vissza. 1944 decemberétől az ellenállási mozgalomban az újpesti partizáncsoport összekötője volt.
1945 áprilisában az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották, majd a következő három választáson is sikerült megőriznie mandátumát. Ezzel párhuzamosan az újpesti képviselő-testület tagja volt 1945–1948 között.
1945 után az Magyar Kommunista Párt (MKP) Gazdasági Bizottságának titkára, a Szabad Nép munkatársa, 1946–1953 között a Párt elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének volt a felelős szerkesztője.
1947 őszétől az MKP Központi Vezetőség oktatási osztálya, 1949-től a köznevelési osztály, 1950-től az MDP KV agitációs és propagandaosztálya helyettes vezetője lett.
1954-től volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanára. 1955-ben szerezte meg a történettudomány doktora fokozatot. 1957-tőlMagyar életrajzi lexikon 1000-1990 szerint 1954-től. haláláig az általa alapított tudományos szocializmus tanszék vezetője.
1954–1961 között a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT), illetve a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) főtitkára volt. Tagja volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának. Budapesten hunyt el.
Munkássága
Tudományos, történészi és filozófiai munkássága keretében foglalkozott az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc értékelésével újszerű megvilágításba helyezve a kérdéskört. Tanulmányozta Marx és a magyar történelem kapcsolatát (Marx und die ungarische Geschichte, Acta Historica, 1954). Kutatta az 1918–1919-es forradalmak, valamint a munkásmozgalom történetét. Az 1960-as években felmerült problémák kapcsán kezdte elméletileg is elemezni a kialakult nemzetközi helyzetet, a háború és a béke stratégiáját. Foglalkozott továbbá az 1945 utáni fejlődés problémáival, a szocialista hazafiság kérdéskörével, a nemzetfogalom változásaival.
Művei Materialista lételmélet, Budapest, 1934 400 év – Küzdelem az önálló Magyarországért,Adatbázisokban, más forrásokban többnyire egyben: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Bartsch Sándor kiadása, Budapest, 1943; Szikra Kiadó, Budapest, 1945, 1951, 1954 Mód Aladár–Ember Győző–Nemes Dezső–Andics Erzsébet–Hanák Péter–Waldapfel József–Kenyeres Júlia: Forradalom és szabadságharc 1848–1849, Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1948 Pártharcok és a kormány politikája 1848–49-ben, Budapest, 1949 1849 és politikai öröksége, Budapest, 1949 Marxizmus és hazafiság, Budapest, 1956 Korunk vitája, Budapest, 1965 Sors és felelősség, (tanulmányok), Budapest, 1967 Válaszutak 1918–1919, Magvető, Budapest, 1970 Korunk jellegéhez, Budapest, 1971 Nemzet és szocialista nemzet (tanulmányok), Budapest, 1974
Szerkesztésében megjelent művek:
Szerk.: Petőfi és a szabadságharc, Szikra, Budapest, 1945 Szerk.:Szerkesztők: Andics Erzsébet, Bíró Zoltán, Czóbel Ernő, Dienes László, Fogarasi Béla, Havas Ernő, Kassai Géza, Komor Imre, Kürti András, Lakatos Éva, Mód Aladár, Nagy Tamás, Nemes Dezső, Révész Ferenc, Soós Levente, Zsigmond László Olvasókönyv a marxizmus-leninizmus tanulmányozására I-II., Szikra, Budapest, 1949 Szerk.: A tudományos szocializmus és munkásmozgalom története I–II., egyetemi, főiskolai jegyzet, Budapest, 1963-64, több kiadásban
Díjai, elismerései Magyar Szabadság érdemrend ezüst fokozata (1947) Munka Érdemrend (1955) Szocialista Hazáért érdemrend (1967) Munka Érdemrend arany fokozata (1968) A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1970)
Jegyzetek
Források
Győrffy Sándor: Mód Aladár emlékezete és hagyatéka (Élet és Irodalom, 1973. dec. 14.) Barla Szabó Ödön: Mód Aladár 1908–1973 (Párttörténeti Közlemények, 1974. 1. sz.) Ortutay Gyula: Búcsú Mód Aladártól Vitányi Iván: Mód Aladár és a materialista lételmélet (Valóság, 1974. 2. sz.) Hársfalvi Péter: Mód Aladár (Századok, 1974. 2. sz.) Erényi Tibor: A gyakorlat teoretikusa (Élet és Irodalom, Budapest, 1978. 33. sz.) Mód Aladár emlékének (összeállítás 1945 előtt megjelent cikkeiből, tanulmányaiból), szerk. Gergely Jenő, bibliográfiával, Budapest, 1978 Mód Aladár, mult-kor.hu, 2011. december 20. Szőts Zoltán Oszkár: Mód Aladár és a „400 év küzdelem” mítosza, Újkor.hu, 2014. október 25. Schreiber-Kovács Gergely: „Elsősorban politikai célt szolgál” – Mód Aladár 400 évei, avagy egy Magyarország történet színeváltozásai, Napi történelmi forrás, 2017. július 16.
Kategória:1908-ban született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar történészek Kategória:Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés) Kategória:Országgyűlési képviselők (1945–1947) Kategória:Országgyűlési képviselők (1947–1949) Kategória:Országgyűlési képviselők (1949–1953) Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:A Társadalmi Szemle vezetői, újságírói Kategória:Magyar folyóirat-szerkesztők