Thorp az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Washington állam Kittitas megyéjében elhelyezkedő statisztikai település. A 2010. évi népszámlálási adatok alapján 240 lakosa van.
Történet Őslakosok A Kittitas-völgy egykori lakói a kittitas indiánok voltak, akik a cayuse és nez perce törzsekkel együtt vadásztak és gyűjtögettek. A régió gyümölcsökben, halakban és vadállatokban gazdag térség volt; az őslakosok áprilisban és májusban hagymát és burgonyát gyűjtöttek. A britekkel és amerikaiakkal az indiánok lovakkal kereskedtek, emellett a jezsuita hittérítőkkel is jó kapcsolatot ápoltak.
Az 1840-es években Oregon Territórium területére érkezők behurcolták a kanyarót; ez és az egyre növekvő területigények a telepesek és az őslakosok között feszültséget generáltak.
A régió legnagyobb indián települései a mai Thorptól egy mérföldre északra fekvő, 500 lakosú Klála, valamint a 6,5 kilométerre délre fekvő, 400 lakosú Yumi’sh voltak.
1858-ban a wanapum indiánok Smohalla törzsfőnök vezetésével a mai Thorp határába érkeztek, ahol a vezető beszédében elmondta, hogy látomásai szerint az élet vissza fog térni a fehérek érkezése előtt megszokottakhoz. A törzsfőnök beszédét „Yuyunipitqana” („ordító hegyek”) néven említették. Szóbeszédek szerint Smohalla háborúra készült; George W. Kennedy metodista tiszteletes békét kívánt vele kötni, mivel feltételezte, hogy egy nagyobb méretű csoportosulás veszélyt jelenthet. A feljegyzések szerint a törzsfőnököt nehéz volt meggyőzni; Kennedy szerint „merev volt, mint egy szobor”. A tiszteletes a következőket mondta neki: „Isten testvérnek, és nem ellenségnek teremtett minket”; valamint „az Apa azt szeretné, ha mindannyian békében élnénk a Földön”. Az előbbiekre Smohalla válaszul a következőt mondta: „Miért vették el a fehérek a földjeinket? Van-e bármilyen joguk a fehéreknek Kittitas megyében, amit az indiánoknak tisztelniük kell? Az indiánok voltak itt először!”
Kennedy tiszteletes végül békét ajánlott az őslakosoknak; miután kezet ráztak, Smohalla ezt elfogadta.
Az első telepesek bélyegkép|jobbra|A névadó Fielden Mortimer Thorp Bevándorlók első karavánja David Longmore vezetésével 1883-ban haladt el a térségben; később pedig George B. McClellan a Northern Pacific Railroad megbízásából végzett földmérést. Két évvel később Charles Splawn is keresztezte a régiót.
Az 1861-ban haszonállataival a völgyön áthaladó Andrew Jackson Splawn a következőket jegyezte le:
A Yakima-völgy első feljegyzett fehér telepese Fielden Mortimer Thorp volt. Yakima megye első önkormányzata 1865-ben jött létre; székhelye kezdetben Thorp Moxee közelében fekvő lakóházában volt.
A Snoqualmie Wagon Road (a mai Interstate 90 egy szakasza) megnyitásával további lakók érkeztek a térségbe. Charles Splawn később feleségül vette F. M. Thorp lányát. 1868-ban F. M. Thorp és Charles Splawn a Taneum-patak mentén felépítették lakóházaikat. A mai településtől másfél kilométerre fekvő pont a haszonállatok elszállásolása mellett a gazdag termőföld és a vízforrás miatt gazdálkodásra is alkalmas volt. Charles Spawn később kocsmát és fogadót nyitott.
Hamarosan a régióba érkezett Cle Elum alapítója, Walter J. Reed, Tillman Houser, illetve Martin Dervan és felesége is. A Kittitas-völgy első postahivatala (Taneum Station) Thorp lakóházában nyílt meg 1869-ben.
A yakama indián Antoine Bertram Thorp és Splawn állataira vigyázott, Keneho pedig alkalmanként tíz dollárért postai kézbesítői feladatokat látott el.
A Taneum-kanyon egyik sírjánál az „egy fehér nő sírja¨ felirat olvasható. A síremlék Al Williams feleségéé, aki 1870-ben halt meg. Mivel a nő gyermeket várt, egy indián vezetésével a legközelebbi településre kívántak utazni, azonban a sietség miatt a nő lova megbotlott. Charles Splawn az esetről a következőket írta:
Mrs. W. D. Bruton szerint évekkel később az állatait terelő Matt Pointer jelölte meg a sírt, hogy azt ne vandalizálják; később kerítést is emeltek köré, valamint kövekkel takarták le, hogy az állatok ne tapossák le. Williams felesége halála után Kaliforniába költözött, ahol fivére postakocsijáratot üzemeltetett.
A telepesek temetőjében Dulcena Heelen és Violet Vivian Splawn, valamint Fielden M. és Margaret Thorp. További tizenkét síremlék jelöletlen; tízben F. M. Thorp leszármazottai nyugszanak, kettő pedig ismeretlen. A létesítmény 1964-ig elhanyagolt volt; ekkor a Terra Firma Garden Club helyreállította, azonban lehetetlen volt megállapítani, hogy az ismert elhunytakat melyik sírba temették.
A régió további telepesei voltak Herman Page, J. H. Stevens, W. D. Killmore, A. T. Mason, George O’Hare, George és Jacob Forgey, John Newman, valamint John C. Goodwin; Goodwint az 1883. december 17-én Ellensburgban megtartott közgyűlésen Kittitas megye első seriffjévé választották. John Ellison és Amy Childs 1884-ben kötöttek házasságot, így ők voltak az elsők, akik a megyében kötöttek házasságot.
Az 1870-es években a mai Thorp Pleasant Grove néven Yakima megyéhez tartozott. A település postahivatala 1880-ban nyílt meg John S. Vaughn telkén; a taneumi hivatal az azonos szolgáltatási terület miatt 1881. április 7-én szűnt meg. Pleasant Grove lakóinak többsége a következő évtizedben továbbra is marhatartásból élt.
Az 1880-as években egyre jelentősebbé vált a mezőgazdaság. 1880-ban Pleasant Grove postahivatalát a kereskedelmi központhoz közel költöztették, ahol fűrészüzem és malom létesült. Mivel a Northern Pacific Railway jelezte, hogy a völgyben vasútvonalat kíván létesíteni, a település lakói remélték, hogy itt is létesül megálló.
Malom és vasút bélyegkép|jobbra|A malom Az 1878-ban gyalogosan ideérkező James L. Mills nagy lehetőséget látott a Kittitas-völgyben. Mills 1879-ben a jelenlegi várostól nyugatra fűrésztelepet nyitott, amelyet a Yakima folyótól elterelt vízzel működtetett. Az üzem naponta kétezer méternyi anyagot tudott feldolgozni. Mills később az Oren Hutchinson által épített őrlőmalmot is a Yakima vizével működtette. Az üzem leginkább a „Tip Top” márkáról ismert.
Pleasant Grove postahivatala 1880-ban a malmok közelébe költözött, majd felvette Milton Young nevét. A kezdetben James L. Mills lakóházában üzemelő hivatalt többször elköltöztették.
Kittitas megye legrégebbi csatornahálózata Thorp térségében alakult ki; a Manastash-csatorna 1875-ös elkészültét követően hamarosan megalakult a Taneum Ditch Company. Az 1890-ben üzembe helyezett Westside-csatorna a Yakima folyó vizét használta. A létesítmény kivitelezése harmincezer dollárba került. A mai város a Northern Pacific Railway szárnyvonala mentén alakult ki.
Az óvárostól (ma Union Gap) Thorpig húzódó vonal két évig épült; a kínai munkásokat hálókocsikban szállásolták el. Az 1895-re elkészült hosszabbításkor a vasútállomást áthelyezték.
A Newman-család 1878-ban települt le a településen; 1885. július 9-én John M. és Sarah Isabel Newman három utcasaroknyi területet jelölt ki a város számára. 1900 májusában Milford A. Thorp az általa 1895-ben vásárolt területet a városhoz csatolta. Az első szállót (Thorp House) A. St. John nyitotta 1893-ban, a két évvel később nyílt bolt pedig J. E. Veach nevéhez fűződik. 1903-ban a hotel üzemeltetését J. F. Duncan vette át.
Az Ellensburg Dawn újság 1901 tavaszán a következőket írta a településről:
1907-ben a North Star malomban 40 lóerős gőzgépet állítottak üzembe, amely egy heti két alkalommal működő mosodát is ellátta, valamint lehetővé tette, hogy a lakóházakban esténként néhány órán át árammal világíthassanak. Thorp volt Washington egyik első villamosított települése, valamint az Északnyugat legkisebb települése, ahol a közvilágítás árammal működött.
1909-ben a Chicago, Milwaukee, St. Paul & Pacific Railroad és a Northern Pacific Railroad vasútvonalai Thorpban keresztezték egymást, ezáltal a település fontos logisztikai központ lett. A Chicago, Milwaukee, St. Paul & Pacific Railroad a szállítmányozási feladatait innen irányította, valamint a pénzügyi osztály és a népbiztos hivatala is itt volt.
A postai küldeményeket vasúton szállították; az időveszteség elkerülése érdekében a szerelvényekre horgonyt szereltek, így a vagonokat megállás nélkül tudták felcsatolni.
Népességrobbanás A huszadik század első évtizedeiben a népesség négyszáz fő közelében mozgott. Eugene B. Brain a The Coast magazinban a következőket írta:
A gazdasági válság ellenére a település az 1920-as és 1930-as években is jelentősen fejlődött. A növekedés főleg a Cascade Logging Company által a Taneum-kanyonban elszállásolt favágóknak köszönhető. 1928-ban Thorp lett a restaurációs hivatal egyik telephelye; a Highland-csatorna építésének következtében Thorp tovább növekedett. A polgári védelmi program keretében a kanyonba 189 fiatal férfi érkezett, akik bevásárolni és szórakozni Thorpba jártak. A Camp Taneumot 1938 júliusában feloszlatták; a dolgozókat más államokba irányították.
A gazdasági növekedésnek köszönhetően tovább növekedett a népességszám; az alkoholtilalom idején az Ellison’s Hallba jártak szórakozni. A klub szombat éjszakánként kedvelt társalkodóhely, valamint számos helyi esemény helyszíne volt.
Az 1938. május 24. reggeli tűzben több létesítmény, például a Thorp Hotel is leégett. A szálló többször is nevet, illetve tulajdonost váltott; a tűz idején az üzemeltető Ray Long volt.} A kereskedelmi negyedben megsemmisült épületek egyikét sem állították helyre. 1943. augusztus 16-án újabb kereskedelmi egység gyulladt ki; a tűz komoly károkkal fenyegetett, azonban külső segítséggel eloltották.
A tűzveszélyre reagálva a lakosok 1943. augusztus 19-én válságtanácskozást tartottak, ahol saját tűzoltóság felállításáról döntöttek. A korábbi tűzoltóállomás ma lakásként és stúdióként működik.
A Northern Pacific Railroad thorpi vasútállomását 1952. július 1-jén bezárta; a lépést a kihasználatlansággal és a közúti fuvarozás által jelentett konkurenciával indokolták. Az utolsó vasúti szállítmány 1952. május 9-én hagyta el a települést.
1967-ben volt az Ellensburg Telephone Company 400 fő kiszolgálására tervezett telefonközpontjának alapkő-letétele. A huszonötezer dollárba kerülő központot a következő év májusában kapcsolták be, és ma is használják.
1936-ban átadták a Yakima-folyó két forgalmi sávval rendelkező hídját. A műtárgyat magába foglaló út 1963-tól nem szerepel az állami országutak listáján.
A település népességének növekedésében nagy szerepet játszott a U.S. Route 10-hez, valamint az Interstate 90-hez való közelsége.
A temető A településtől másfél kilométerre délre fekvő temető 1875-ben nyílt meg a Herman Page farmer által adományozott földön. Az első sírok 1890-ből származnak. A temetőt az 1880-as évektől a metodista egyház, majd 1940-ig a Thorp Odd Fellows Lodge üzemeltette; később a fenntartó Kittitas megye lett.
Egy helyi legenda szerint a hely kísértetjárta az 1890-ben meglincselt fiatal indián nő, Susie szelleme által. A geneológiai társaság dokumentumai szerint Salmon La Sac lányát ismeretlenek felakasztották. A nő szellemét állítólag teliholdkor zokogni látták a sírok mellett. Washington államban további kísértetjárta helyeket is nyilvántartanak.
Templomok Az Oregon állambeli Polk megyéből származó családok közül sokan kötődtek a restaurációs mozgalomhoz. Habár csoportosulásuk már 1890 óta létezett, a gyülekezetet csak 1895-ben alapították meg. A szerveződés legfontosabb személyei Mary Childs és Sarah Goodwill voltak, azonban utóbbi az alapító okiratban nem szerepel, mivel a gyülekezet teljes körű felállása előtt elhunyt.
Az istentiszteletek helyszíne kezdetben az iskola volt, mivel a templom csak 1897-re épült fel. Kezdetben a lelkészek egy-egy évig teljesítettek szolgálatot; ezután más gyülekezetekhez helyezték át őket.
A metodista gyülekezet az 1930-as években feloszlott; a templomot a torony lebontását követően bálteremként hasznosították.