Scherz Ede (Pozsony, 1879. – Budapest, 1936. december 13.) a Magyar Rádió első bemondója, író.
Életpályája 1929-ben az alábbiakat nyilatkozta magáról:
Vagyonos, pozsonyi dzsentricsaládból származott. Tanulmányait Nagyszombaton, és a pozsonyi reáliskolában folytatta. A gazdasági akadémiát a keszthelyi Georgikonban végezte. Ezután gróf Pálffy János pozsonyi uradalmán, majd a családi birtokon gyakornokoskodott. Katonai pályával is próbálkozott, de a tiszti vizsgán megbukott, így büntetésből egy évvel meghosszabbították boszniai szolgálatát. Továbblépést a házasságától remélt, ehhez apjától megkapta a családi birtokból ráeső részt, és ifjú felesége is százhuszezer korona hozományt kapott. Feleségét itthon hagyva, külföldi tanulmányútra indult, de Monte-Carlóban a teljes vagyonát elveszítette. Visszatért Magyarországra, és az Urániában tartott előadásokon a Magyar Földrajzi Társaság felolvasójaként lett egyre ismertebb. Hivatalt vállalva előbb könyvelőként, majd 1906-tól a Telefon Hírmondónál már konferansziéként, műsorközlőként foglalkoztatták. A rokonszenves, kellemes modorú, szép hangú fiatalember a telefonhírmondó előfizetőinek kedvence lett. Szpíkerként, közel két évtizedes tevékenysége alatt egy új szakmát alapított. 1925-től, a bársonyos, bariton hangú Scherz Edét, már a Magyar Rádió első bemondójaként foglalkoztatták. Három nyelven (magyarul, németül és franciául) konferálta az egyes műsorszámokat, közölte a szereplő művészek és előadók nevét, felolvasta a legújabb híreket, bemondta a pontos időt, és az akkoriban meglehetősen gyakori szüneteket is. A népszerű Scherz bácsi az adás elejétől a végéig minden nap nélkülözhetetlen volt. A rádió hőskorában, jónéhány évig ő nyitotta és ő zárta a műsort. A korabeli beszámolók szerint mindig elegáns volt, és maga volt a megtestesült nyugalom, jótékonyan hatott a körülötte lévő mikrofonláztól szenvedő művészekre is. A legendárium szerint szerette a szép nyakkendőket, a szép nőket és a sört. A sors kegyetlen fintora, hogy gégéjét és hangszálait megtámadta a betegség. 1930-ban megműtőtték. A lábadozás ideje alatt tréfás könyvet írt A Rádió Humora címmel, mely 1931-ben jelent meg. Sajnálatosan mind gyakrabban berekedt, és hangszálait kimélendő más munkakörbe került, a Rádió könyv- és kottatárának megszervezésében tevékenykedett. Itt dolgozott egész addig, amig állapota olyan rosszra nem fordult, hogy kórházi kezelésre szorult. A rákoskeresztúri temetőben helyezték végső nyugalomra.Budapesti Hírlap,(56. évfolyam, 287. szám, 7. oldal) 1936. december 16.
Könyve Scherz Ede: A rádió humora (Szerzői kiadás, Budapest, 1931)
Jegyzetek
Források Szalóczy Pál: A leírt szöveg felolvasandó. Mikrofontörténetek a Magyar Rádió hőskorából (Athenaeum 2000 Kiadó, 2005.)
Rádió- és Televízióújság, (VII. évfolyam, 42. szám, 1962. október 22-28. 5. oldal - Ede (Egy régi rádiórendező emlékalbumából)
Kategória:1879-ben született személyek Kategória:1936-ban elhunyt személyek Kategória:Pozsonyiak Kategória:Magyar bemondók Kategória:Magyar rádiósok, televíziósok