Alfréd Wetzler (álnév: Jozef Lánik; Nagyszombat, 1918. május 10. – Pozsony, 1988. február 8.) az auschwitzi koncentrációs táborban volt zsidóként fogoly. Egy másik fogollyal együtt azon kevesek között volt, akiknek sikerült megszökniük onnan. Tőlük származik az auschwitzi jegyzőkönyvek vagy jelentések egyike, amelyek feltárták a világ előtt a nácik által ott elkövetett atrocitásokat, különösen a zsidók gyilkolásának népirtás jellegét.
Élete Deportálása előtt Alfréd Wetzler munkáscsaládban született, Pred 100 rokmi sa narodil Alfréd Wetzler (Alfréd Wetzler születésének 100. évfordulója). Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Egyesülete, uzzno.sk (Hozzáférés: 2024. július 10.). amelynek még három gyermeke volt. Alfréd Wetzler and Eta, rudolfvrba.com. Gimnáziumban tanult, de anyagi okok miatt nem fejezte be. Alfréd Wetzler. Katonai Emlékhelyek Társasága, vets.cz (Hozzáférés: 2024. július 10.). 1936-tól kezdve munkásként dolgozott 1940-ig, amikor Szlovákia már független állam, de Németország csatlósa volt, és antiszemita törvényei voltak. Wetzlert zsidóként munkaszolgálatra sorozták be. Téglagyárba jutott, és 1941-ben szabotázs vádjával letartóztatták, négy hónapon át ült börtönben Pozsonyban, majd kiengedték. Kevéssel azután hlinkagárdisták a szeredi gyűjtő- és munkatáborba vitték. 1942 áprilisában azt közölték az internáltakkal, hogy ezer ember mehet önkéntesen mezőgazdasági munkára, de nem mondták meg hova, és Wetzler jelentkezett közéjük.
Auschwitzban Az ezer embert 1942. április 13-án az Auschwitz I koncentrációs táborba vitték, The German Extermination Camps of Auschwitz and Birkenau. Two Eye-Witness Reports (Az auschwitzi és birkenaui német megsemmisítő táborok. Szemtanúktól származó két jelentés). Washington: War Refugee Board, Executive Office of the President, 1944. november, 7. o. (az alábbiakban „Jegyzőkönyvek”) (Hozzáférés: 2024. július 10.). és Wetzlernek a 29162-es fogolyszámot tetoválták az alkarjára. A még nem egészen felépült Auschwitz II–Birkenau közeli táborba vitték át, és embertelen körülmények között kellett végeznie fizikai munkátJegyzőkönyvek, 10. o. kb. három hónapig.
Wetzlernek viszonylagos szerencséje volt, mivel a következő időszakban, a szökéséig írnokként használták előbb egy ún. „kórházban”, ahol inkább csak meghaltak az ott lévő beteg vagy balesetet szenvedett foglyok. Wetzler az ott meghaltak és az elgázosításra kiválasztottak nyilvántartását végezte. 1943. január 15-ig dolgozott ott, majd ugyanolyan munkára áttették a halottasházba. 1943 júniusában egy barakk írnoka lett,Vrba 1998, 72. o. amely Blockältestéje (fogoly barakkfőnöke) honfitársa, Arnošt Rosin volt.
A szökés bélyegkép|1944. április 8-i, a szökést jelentő Gestapo távirat Wetzler találkozott a táborban Walter Rosenberggel, aki később a Rudolf Vrba nevet vette fel. Ő is írnok volt, és még Nagyszombatról ismerték egymást.Vrba 2006, 179. o. 1944 tavaszán elhatározták, hogy meg fognak szökni. Vrba később azt állította, hogy szándékuk nemcsak az volt, hogy kiszabaduljanak, hanem az is, hogy értesítsék a külvilágot és figyelmeztessék a még el nem deportált zsidókat arról, ami a táborban történik, annál is inkább, mert munkálatok folytak a kiterjesztésére.Vrba 1998, 56. o. Több társuk segített nekik beszerezni a szökésre szükséges dolgokat: ruhákat, élelmet, gyógyszereket, cigarettát stb.Wetzler 2007, 96. és 142–143. o. Volt már egy rejtekhely deszkák között a tábor külső és belső kerítése között, ahol éppen építkeztek, és nem őrizték éjjel. Használta már négy fogoly, akik három napig rejtőzködtek ott megszökésük előtt, de elfogták őket egy hét múltán.Vrba 2006, 233–234. o.
Április 7-én Vrba és Wetzler elrejtőzött és két társuk visszarendezte a deszkákat, hogy álcázzák a rejtekhelyet.Vrba 2006, 240. o.Wetzler 2007, 108. o. Tudták az előző szökések nyomán, hogy az SS-ek három napig keresik a szökevényeket a tábor területén, következésképpen április 10-én este bújtak ki a rejtekhelyükről.Vrba 2006, 247. o.
A két szökevény csak gyalog ment, kerülve a nyílt terepeket és a helységeket, lehetőleg erdőkben és inkább éjjel. Nagyjából a Soła folyót követték, amely a Lengyelország és Szlovákia közötti hegyekből ered.Vrba 1998, 74. o. Néhányszor majdnem elfogták őket, és egyszer német tábori csendőrök feléjük lőttek, de nem találták el őket.Vrba 2006, 255. o. Olykor ételt kaptak és aludhattak elszigetelt házakban lakó lengyel parasztoknál. Ezek közül az utolsó a szlovák határig vezette őket.Vrba 2006, 253–260. o.
A szökés után Wetzler és Vrba április 21-én lépték át a határt és egy földjét szántó sziklaszorosi paraszttal találkoztak. Ez megvendégelte őket és értesítette arról, hogy a közeli Csaca városban van egy zsidó orvos, majd elvitte őket hozzá. Akkoriban Szlovákiában ideiglenesen le voltak állítva a deportálások. Véletlenül Vrba ismerte az orvost. Ez értesítette a hatóságok utasítására létrehozott Szlovákiai Zsidó Tanácsot a szökevények érkezéséről. Wetzler és Vrba Zsolnára mentek, ahol találkoztak a tanács képviselőivel, akik Pozsonyból jöttek meghallgatni őket. Elmondták, amit megismertek az auschwitzi táborról, és Vrba a majdanekiről is, ahova előbb deportálták, mondottaikat pedig a tanács egyik képviselője írott jelentés alakjában rögzítette.Tibori Szabó 2011, 182–183. o.
A tanács utasítására a két barát hat hétig Liptószentmiklóson lakott hamis papírokkalVrba 1998, 82. o. és a tanács által biztosított szerény jövedelemmel.Vrba 1998, 87. o.
Wetzler Pozsonyba költözött, ahol másik barátjával, Czesław Mordowiczcsal lakott együtt,Mordowicz 1995–1996, 55. o. akit még Auschwitzból ismert,Mordowicz 1995–1996, 24. o. és aki 1944. május 27-én szökött meg Arnošt Rosinnal. Wetzlernek volt egy testvére, aki családjával Nyitrán lakott. Egyszer Mordowiczcsal együtt utaztak oda, hogy meggyőzzék őket, költözzenek Pozsonyba, ahol könnyebben próbálhatták elkerülni a elhurcolásukat, ugyanis a deportálások újrakezdődtek. Nem találkozhattak, mert Wetzlert és Mordowiczot igazoltatták hlinkagárdisták, akik székházukba akarták vinni őket személyazonosságuk ellenőrzésére. A két barátnál volt pisztoly, a levegőbe lőttek, és sikerült elszökniük.Mordowicz 1995–1996, 59–61. o.
1944 augusztusában Szlovákiában partizánok harcoltak a hatóságok ellen, ezért augusztus 29-én német csapatok elkezdték az ország megszállását. Akkor kitört ellenük a Szlovák nemzeti felkelés. Vrba résztvett benne és miután a felkelést leverték, partizánként harcolt tovább. Wetzler csatlakozott hozzá 1945 februárjában, de márciusban elfogták a németek. Hamarosan megmenekült annak köszönhetően, hogy a börtönt eltalálta a Vörös Hadsereg tüzérsége.
A háború után A háború befejeztével Wetzler Pozsonyban telepedett le és feleségül vette honfitársát, Etelát, akit Auschwitzban ismert meg. Egy lányuk volt.
Wetzler feleségével együtt belépett a kommunista pártba. Szerény élete volt. A Roháč szatirikus lapnál volt szerkesztő, majd több vállalat alkalmazottja.
Nem volt része elismerésekben a háború alatti múltjáért, de többször felidézte ezt Jozef Lánik álnéven, amely alatt szökése után élt. Először ezt egy 1945-ben kiadott könyvecskében tette,D. Illek – Jozef Lánik – Ľudovít Ilečko. Nemecké a gardistické zverstvá (Német és gárdista atrocitások). Pozsony: Povereníctvo SNR pre informácie, 1945. majd egy 1946-ban megjelent könyvben.Jozef Lánik. Oswiecim, hrobka štyroch miliónov ľudí. Krátka história a život v oswiecimskom pekle v rokoch 1942-1945 (Auschwitz, négy millió ember sírja. Az aushwitzi pokol rövid története és az élet benne 1942–1945-ben). Pozsony: Povereníctvo SNR pre informácie, 1946. 1961-ben Adolf Eichmann pere számára adott tanúvallomást, majd a vád tanúja volt az 1963–1965-ös Frankfurt am Mainban megtartott auschwitzi háborús bűnösök pereiben. 1964-ben adták ki utolsó könyvét, egy életrajzi regényt deportálása és szökése időszakáról,Jozef Lánik. Čo Dante nevidel (Amit Dante nem látott). Pozsony: Osveta, 1964. amely magyarul is megjelent.Alfréd Wetzler. Jelentés a pokolból. Szerkesztő Karsay Katalin, fordító L. Gály Olga. Dunaszerdahely: Nap Kiadó, 1993, .
Az 1968-as prágai tavasz után Wetzlert kizárták a kommunista pártból, és következésképpen társadalmilag elszigetelődött. 1970-ben rokkant nyugdíjas lett, de 1979-től 1987-ig még részidőben egy könyvtárban dolgozott. 1988-ban halt meg.
Elismerésekben csak posztumusz, sokkal az 1989-es rendszerváltozás után volt része. 1997-ben a Ľudovít Štúr érdemrend második fokozatával, Štátne vyznamenania udelené v rokoch 1993-1998 (Az 1993–1998-ban adományozott állami kitüntetések). prezident.sk (Hozzáférés: 2024. július 10.). 2007-ben pedig a Milan Rastislav Štefánik-kereszt első fokozatával tüntették ki.Kríž M. R. Štefánika, I. Trieda . prezident.sk (Hozzáférés: 2024. július 10.). Ugyanabban az évben szülővárosa, Nagyszombat tiszteletbeli polgára lett.
A Vrba–Wetzler-jelentés
Wetzler és Vrba jelentése egyes forrásokban „Auschwitz-jegyzőkönyv” (Auschwitz Protocol),Például The Auschwitz Protocol: Background, pbs.org (Hozzáférés: 2024. július 10.). másokban „Auschwitz-jelentés” (Auschwitz Report) néven jelenik meg.Például Holocaust Encyclopedia, Auschwitz Report szócikk, encyclopedia.ushmm.org (Hozzáférés: 2024. július 10.). Ez egyike annak a három jelentésnek, amelyek az Auschwitz Protocols (Auschwitzi jegyzőkönyvek) vagy Auschwitz Reports (Auschwitzi jelentések) néven ismertek. Ezek Washingtonba is eljutottak, a Háborús Menekültek Hivatalába. 1944. november 18-án angol nyelvű változatukat a hivatal gépelt szöveg alakjában eljuttatta a sajtóhoz. GERMAN EXTERMINATION CAMPS – AUSCHWITZ AND BIRKENAU (Hozzáférés: 2024. július 10.). Document Feature: Vrba-Wetzler Report and the Auschwitz Protocols, fdrlibrary.org (Hozzáférés: 2024. július 10.). Ebben az alakban a Vrba–Wetzler jelentés 27 és fél oldalt foglal el a dokumentum összesen 57 oldalából. November 26-án a hivatal kiadta a három jelentést egy 30 oldalas könyv alakjában. Ebben a jelentés a 7-től a 18. oldalig terjed, és az első két fejezetét képezi annak, ami Report No. 1 The Extermination Camps of Auschwitz (Oswiecim) and Birkenau in Upper Silesia (1. sz. jelentés Az auschwitzi (oswiecimi) és birkenaui megsemmisítő táborok Felső Sziléziában) címmel jelenik meg.Jegyzőkönyvek, 7–18. o.
Jegyzetek
Források Interview with Ceslav Mordowicz (Interjú Czesław Mordowiczcsal), 1995. október 24. és 1996. október 30., RG-50.030*0354. Az Amerikai Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának szóbeli történeti gyűjteménye, collections.ushmm.org (a lengyel nyelvű interjú szövegének angol fordítása) (Hozzáférés: 2024. július 10.) Tibori Szabó Zoltán. Auschwitz-jegyzőkönyvek: Kikhez jutottak el és mikor? In Braham, Randolph L. (szerk.). Tanulmányok a holokausztról. V. kötet. Budapest: Balassi Kiadó, 2011. . 172–202. o. (Hozzáférés: 2024. július 10.) Vrba, Rudolf. The Preparations for the Holocaust in Hungary: An Eyewitness Account (A magyarországi holokauszt előkészítése. Egy szemtanú beszámolója). In Randolph L. Braham – Scott Miller (szerk.). The Nazis’ Last Victims. The Holocaust in Hungary (A nácik utolsó áldozatai. A holokauszt Magyarországon). Detroit: Wayne State University Press, 1998. . 55–101. o. Vrba, Rudolf. I Escaped from Auschwitz (Kiszabadultam Auschwitzból). London: Robson Books, 2006. Wetzler, Alfred. Escape from Hell. The True Story of the Auschwitz Protocol (Szökés a pokolból. Az Auschwitz-jegyzőkönyv igazi története). Szerkesztő Péter Várnai-Wetzler, fordító Ewald Osers (a Čo Dante nevidel fordítása). New York – Oxford: Berghahn Books, 2007
További információk Emberirtás, embermentés. Svéd követjelentések 1944-ből. Az Auschwitzi Jegyzőkönyv; vál., ford., bev., jegyz. Bajtay Péter; Katalizátor Iroda, Budapest, 1994 (Holocaust könyvek) Auschwitzi jegyzőkönyv (Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2005) A szöveget közli és a kísérő tanulmányt írta: Haraszti György