Bogya Róza; Bogyai, külföldön Rosa de Ruda opera-énekesnő (szoprán). Európa-szerte nagy sikerrel szerepelt. A Trubadúr magyarországi bemutatójának Azucenája (!).

Élete Catalano és Arlet tanítványa. 1854. március 6-án lépett fel először a Nemzeti Színházban, az operatagozat által legtöbbet játszott Verdi-opera, az Ernani Elvirájaként. Erről így írt a Pesti Napló: „A kisasszony rokonszenves s eléggé terjedelmes, szép és erős hanggal, jeles és ritka biztonságú intonációval, hangja érccel és magassággal bír, éneke jó iskolára, zeneképzettségre s manierja jó mesterre mutat.” Dicsérő kritikával halmozza el a Vasárnapi Újság is: „Jövendője nagy és követelései kicsinyek és azonfelül magyar.” Ugyanez év május 30-án szintén az Ernaniban lépett fel, mint az intézet szerződtetett tagja. Október 31-én volt a Trubadúr hazai premierje, ahol Azucenáját meglehetősen rosszul fogadták, hiszen szopránként nem tudta az altszerepet megfelelően megszólaltatni. Hamarosan megvált a pesti társulattól. „Valószínűleg ő is azok közé tartozott, akik Erkel gyakran balkezes személyi politikája miatt hagyták ott a Nemzeti Színházat. (Az ő távozását is gyakran vetik Erkel szemére a 60-as években.)”Várnai Péter, i. m. 33. l.

Egy év múlva Bécsbe ment és Catalano tanárnál tovább képezte magát és a Gesellschaft der Musikfreunde termében több hangversenyen lépett fel. 1857-ben Piemontban, majd az aradi színházban működött, később Győrben is találjuk. 1858-ban Olaszország nagyobb városaiban művészi körútra indult és művészetét elismeréssel halmozták el. 1859. augusztus havában Párizsban a Szépművészetek Akadémiája és a Jeles Művészek Egylete tagjául választotta. 1860-ban Berlinben lépett fel (Victoria színház). 1863. június havában Londonban nagy tetszés mellett vendégszerepelt a Kristálypalotában, a Dinorában, ez alkalommal az Evening Standard nagy elismeréssel írt a magyar művésznőről. 1864-től Rosa de Ruda néven külföldön szerepelt. Színpadi pályája lezárulta után Berlinben volt elismert énektanár.

Ismert szerepei

Balfe, Michael William: A négy HaimonfiEredeti címe: Les Quatre fils Aymon – Hermine Vincenzo Bellini: A Capuletek és a Montague-k – Júlia Vincenzo Bellini: Norma – Adalgisa Gioachino Rossini: A sevillai borbély – Rosina Giuseppe Verdi: A két Foscari – Lucrezia Contarini Giuseppe Verdi: Ernani – Elvira Giuseppe Verdi: Macbeth – Lady Macbeth Giuseppe Verdi: A trubadúr – Azucena Giuseppe Verdi: La Traviata – Violetta Valéry

Jegyzetek

Források de Ruda, Rosa = Kutsch, Karl-Josef–Riemens, Leo: Großes Sängerlexikon. 4., erw. und aktualisierte Aufl. München, 2003. Saur. Bd. 2 S. 1124 Várnai Péter: Verdi Magyarországon. Budapest, 1975. Zeneműkiadó. Magyar színházművészeti lexikon Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Kategória:Magyar operaénekesek Kategória:Szopránok Kategória:1835-ben született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek