Kudász Emese (Budapest, 1943. február 1. – 2010. november 22.) magyar festőművész.
Kifinomult színharmóniák jellemzik akvarelljeit, olajfestményeit és pasztellképeit. Festményeit egy-két szín találkozására építi, összetett lelkiállapotok kifejezésére. Festészete az érzéki-konkrét szférában mozog. Gulácsy Lajos festészetével párhuzamba állított, expresszív, álomszerű festményein a tragikus sorsú művésznő által vágyott képzelt élet jelenik meg, melyek a világban zajló eseményekből, személyes élettörténetéből veszik kiindulópontjukat. Visszatérő témája az elvadult természeti tájban ábrázolt légies emberalakok, csoportok, sárkányeregetők és lovasok. Képein két vagy több alak egymást keresve, egymásba kapaszkodva bolyong lerontott falak között, sziklaszirteken, viharban, erdőkben és bozótosokban.
Élete 1943 február elsején született. Szülei Kudász József szívsebész és Gaál Klára, testvérei Szotáczky Ildikó és Kudász Hajnal. Gyermekkorában hosszabb időszakokat töltött Kisújszálláson anyja családjánál. A család több városban élt hosszabb-rövidebb ideig apja kórházi állásait követve, míg a budapesti Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika közelében állapodtak meg. Fiatalkorában súlyos motorbalesetet szenvedett, aminek következtében egyik lábát kis híján elvesztette, így táncművészeti ambícióinak feladására kényszerült. Művészeti tanulmányait 1961-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola keramikus szakán kezdte meg, majd 1963-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakján folytatta, ahol 1967-ben szerzett diplomát. Mesterei voltak Szentiványi Lajos és Bernáth Aurél. Tanulmányutakon járt Németországban és Észak-Afrikában. 1974-ben Greyhound busszal beutazta az Amerikai Egyesült Államokat. Életének és művészetének későbbi szakaszára nagy hatással volt az 1977-ben a Szovjetunióban tett körutazása, Kirgizisztán és Tadzsikisztán tájainak látványa. Első férje Kappéter Gábor, házasságukból nem született gyermekük. Szkok Iván festőművésszel folytatott, haláláig tartó kapcsolatából született egyedül felnevelt fia, Kudász Gábor Arion. Életét a kiszolgáltatottságtól való szorongás és a világ elől a műtermének magányába való elzárkózás jellemezte. Visszatérő tévképzetei miatt életének utolsó két évtizedében többször állt pszichiátriai kezelés alatt. 2010 novemberében életmentő műtéten esett át a Szent János Kórházban, de a szövődményeket nem élte túl. 67 évesen, 2010. november 22-én hunyt el. Hamvait szülei mellett helyezték végső nyugalomra a kisújszállási déli temetőben.
Díjak, elismerések 1967-1970: Derkovits-ösztöndíj 1979: Concorso Internationale di Pittura díj, Nápoly 1982: VIII. Akvarell Biennálé díja, Eger 1986: 33. Vásárhelyi Őszi Tárlat díjazottja, Hódmezővásárhely 1988: Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díja 1995: Esztergomi Pasztell Biennálé díjazottja
Egyéni kiállítások 1968 - Magyar Kultúrintézet, Szófia 1972 - Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest 1975 - Stúdió Galéria, Budapest 1980 - Galerie K., Köln 1981 - Galerie Rau, Eiendorf-Hamburg 1990 - Atrium Hyatt Galéria, Budapest 1994 - Vigadó Galéria, Budapest 2011 - Semmelweis Szalon, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások 1976 - Maison de la Culture, André Malraux, Reims 1979 - Concorso Internationale di Pittura, Nápoly - Interversa, Hamburg 1981 - Bankside Gallery, London 1982 - Södertalje Konsthall (SVE) - VIII. Akvarell Biennálé, Eger 1983 - Arteder 83, Bilbao 1984 - Zentralspahrkasse, Bécs - Galerie de Feauburg, Neuchatel 1986 - 33. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1987 - Galerie Signal, Dortmund 1988 - Tavaszi Tárlat, Salgótarján 1990 - Marsvinsholm Kulturcentrum, Ystad 1995 - Cremona - II. Országos Pasztell Biennálé, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom
Források Kudász Emese honlapja Budapest aukció Kieselbach.hu Szkok Iván honlapja
Kategória:1943-ban született személyek Kategória:2010-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar festők Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar művészek Kategória:Képzőművészek Kategória:Kortárs művészet Kategória:20. századi festmények