Lánczi Jenő, születési nevén Lőwinger JenőAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 81956/1893. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1893. év 8. oldal 12. sor (Szolnok, 1875. június 6. – 1944. június 19.)Holtnyaknyílvánítás (1946. november 10.) Magyar Közlöny, 257. szám magyar szociológus, ügyvéd, újságíró, lapszerkesztő.
Élete Löwinger Illés szolnoki nagybirtokos és Braun Róza fia. A Budapesti Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott. 1901-ben ügyvédi oklevelet szerzett és évtizedeken át ügyvédként működött. Haladó szellemű társadalomtudományi és szociálpolitikai tanulmányok mellett filozófiai kérdésekkel is foglalkozott. A Huszadik Század munkatársa volt, majd az 1910-ben megindult Szociálpolitikai Szemlét szerkesztette Kadosa Marcellel. Társadalomtudományi írásai a Nyugatban is megjelentek. Mint gyakorlati jogász több adóismertető kiadványt jelentetett meg. Titkára volt a Cipőgyárosok Országos Szövetségének.
Családja Házastársa Schwarz Cecília volt, Schwarz Adolf és Bruck Fedóra lánya, akit 1904. december 27-én Budapesten, a Terézvárosban vett feleségül.
Gyermeke
Lánczi Kornélia, férjezett Rosner Károlyné.
Főbb művei
Szocializmus és ethika (Budapest, 1908) Fajok harca és osztályharc (Budapest, 1909) A polgári perrendtartás Zsebkönyve (Budapest, 1911) Vallás és kapitalizmus (Békéscsaba, 1913) Szerb agrárjog (Budapest, 1918) Most már értem az adókat (Budapest, 1933)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar szociológusok Kategória:Magyar újságírók Kategória:1875-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A holokauszt magyar áldozatai Kategória:Meggyilkolt jogászok Kategória:Meggyilkolt újságírók