Az evolúciós érv a naturalizmussal szemben (, EAAN) filozófiai érv szerint nem fogadhatjuk el egyszerre az evolúciót és a filozófiai naturalizmust. Az érvet először Alvin Plantinga javasolta 1993-ban. Az EAAN azt állítja, hogy az evolúciós elmélet és a naturalizmus együttes hiedelme önmagát kérdőjelezi meg, mert az érv szerint ha mind az evolúció, mind a naturizmus igaz, akkor a kognitív képességeink megbízhatósága alacsony, ezért nem lehetünk ezek igazában biztosak.
Az érv fejlődése Arthur Balfour vetette fel azt az elképzelést, hogy a naturalizmus lerombolja saját igazolását.Victor Reppert, C.S. Lewis's Dangerous Idea, In Defense of the Argument from Reason (2003) p 46 Később C. S. Lewis népszerűsítette a Csodák című könyv első kiadásában, 1947-ben. Hasonló érveket fogalmazott meg Richard Taylor a Metaphysics szakirodalomban,Beilby(2002) p ix valamint Stephen Clark,Arthur Balfour, The Foundations of Belief: Notes Introductory to the Study of Theology, 8th ed. Rev. with a new introduction and summary (1906) pp 279–285 Richard PurtillRichard Purtill, Reasons to Believe (1974) pp 44–46 és JP Moreland.J. P. Moreland, "God and the Argument from Mind", in Scaling the Secular City (1978) pp 77–105 2003-ban Victor Reppert hasonló érvet dolgozott ki részletesen CS Lewis "Dangerous Idea, In Defense of the Argument from Reason" című könyvében. A kortárs filozófusok, James Jordan és William Hasker is alkalmaztak hasonló érvelést a fizikai determinizmus ellen.Victor Reppert, C.S. Lewis's Dangerous Idea, In Defense of the Argument from Reason (2003) pp 204–275
Plantinga 1993-ban vezette elő a "naturalizmussal szembeni evolúciós érvét". A Warrant and Proper Function c. könyve 12-edik fejezetében Plantinga fejlesztette Lewis ötletét, megalkotva két formális érvet az evolúciós naturalizmussal szemben. Továbbfejlesztette egy nem publikált kéziratban "Naturalism Defated" cím alatt, és a 2000-ben megjelent könyvében Warranted Christian Belief, majd kiterjesztette az elképzelést a 2002-es, James Beilby által szerkesztett Naturalism Defeated? antológiában. Válaszolt számos ellenvetésre a Beilby antológiájában helyet kapó "Reply to Beilby's Cohorts" c. esszéjében.Beilby(2002) p 2
A 2008-as Knowledge of God írásában Plantinga az érv egy olyan formáját ismertette, mely kizárólag a szemantikai epifenomenalizmusra támaszkodik, nem a korábbi négy kategóriára.Alvin Plantinga, Michael Tooley, Knowledge of God (2008) pp 31–51
Később 2011-ben Plantinga megismétli az érvet az Ahol tényleg ütközik a tudomány, vallás és naturalizmus c. könyvében.
Plantinga 1993-as megfogalmazása Plantinga érve azt igyekszik bizonyítani, hogy a naturalizmus és az evolúció együttesen önmegsemmisítő szemlélethez vezet, mivel ezek feltételezése mellett alacsony vagy értelmezhetetlen annak a valószínűsége, hogy az embernek megbízható kognitív képességei vannak. Plantinga szerint megannyi gondolkodó, többek között C. S. Lewis is arra a következtetésre jutott, hogy az evolúciós naturalizmus mélyreható szkepticizmushoz vezet a kognitív képességeinket illetően, mely miatt a hiedelmeink megbízhatatlanok: éppen annyira lehetnek igazak mint hamisak. Azt állítja, hogy "maga Darwin aggodalmait fejezte ki, amikor a következőket írta" egy 1881-ben keltezett levelében:Beilby p 3
Levelében Darwin egyetért William Grahammal, hogy a természeti törvények célszerűségre és az abban való hitre utalnak, hogy az Univerzum "nem a véletlen műve", de újra kifejti kétségeit ezen hittel szemben és a kérdést megválaszolhatatlannak látja. Darwin e kételyeit a tudomány hatáskörén kívülinek tartotta, és úgy vélte, a tudomány nagyon is az evolúciósan kialakult elme birodalma. Michael Ruse úgy fogalmazott, hogy "Darwin kétségének" bemutatva, hogy az evolúciós naturalizmus önmagát megkérdőjelező, Plantinga elfelejtette megjegyezni, hogy Darwin egy ízben mentegetőzött, amiért filozófiai kérdésekbe ártja magát, melyekben nem tekintette magát hozzáértőnek. Mások, mint Evan Fales egyetértettek abban, hogy ez az idézet tette lehetővé Planginga számára, hogy az EAAN-ra Darwin Kétsége címmel hívja fel a figyelmet.Beilby p 46 Ugyanakkor Ruse állításával szemben Plantinga "Darwin Kétségének" nem azt az elképzelést nevezte, mely szerint a naturalizmus és az evolúció együtt önmegkérdőjelező, hanem azt a nézetet, hogy az evolúció és a naturalizmus fényében a kognitív képességeink nem valószínű, hogy megbízhatóak. Plantinga azt állítja, hogy "ez a kétség a naturalisták vagy ateisták számára merül fel, ám azokra nem vonatkozik, akik hisznek Istenben, mivel ha Isten a saját képére teremtett bennünket, akkor még ha valamilyen evolúciós módszereket is alkalmazott a megalkotásunkban, azt akarja, hogy hasonlítsunk rá a tudás képességében; azaz a hiedelmeink annak ellenére is igazak lehetnek, hogy alacsonyabb rendű állatokból fejlődtünk ki."
Plantinga formális megfogalmazása: N mint naturalizmus: Az az elképzelés, hogy nem létezik Isteni személy, vagy valamilyen Isten. Tekinthetünk a naturalizmusra, mint egy felturbózott ateizmusra avagy ateizmus-pluszra. E mint evolúció: az a hiedelem, hogy az ember a modern evolúciós elmélet szerint fejlődött ki. R mint megbízhatóság (reliability): az a feltételezés, hogy a képességeink megbízhatók, ami durván annyit jelent, hogy a kognitív képességeink megbízhatók, mely pedig akkor igaz, ha a felismeréseink nagy része igaz. Plantinga a -on megakadt hőmérő hasonlatával él, amelyik egy olyan környezetben van, amelyik speciel éppen -os: ez egy olyan berendezés, amelyik nem megbízható.
és azt állítja, hogy az R feltételes valószínűsége adott N és E mellett, röviden P(R|N&E) alacsony.
Plantinga érve azon felismerésből indul ki, hogy a hiedelmeinknek, melyek befolyásolják a viselkedésünket, csak evolúciós következményei vannak. Másképp megfogalmazva a természetes szelekció közvetlenül nem az igaz hiedelmeknek kedvez, hanem az előnyös viselkedésnek. A viselkedés és az elmetartalom kapcsolatának vizsgálatához Plantinga a test-elme interakció elméleteket négy, minden eshetőséget lefedő kategóriába sorolja: epifenomenalizmus, amikor a viselkedést nem a hiedelmek határozzák meg. "Ha a gondolkodás így működik, akkor a hiedelmeinkre nem hat az evolúció, transzparensek evolúciós értelemben, tehát P(R|N&E) alacsony vagy értelmezhetetlen.Beilby(2002) p 6 Szemantikus epifenomenalizmus, amikor a viselkedést okozati viszony fűzi a hiedelmekhez, de nem maga a szemantikus tartalom miatt. Ezen elmélet szerint egy hiedelem valamiféle hosszútávú neurális esemény.Beilby(2002) pp 6–7. Itt Plantinga Robert Cumminst idézi, "kapott látásmód" besorolást javasolva E látásmód szerint P(R|N&E) azért lenne alacsony, mert a hiedelmek szemantikus tartalmára nem szelektálna az evolúció, márpedig e szemantikus tartalom határozza meg az igazságértéket. A hiedelmek okozatilag meghatározzák a viselkedést, de maladaptívak. Ez esetben P(R|N&E) azért lenne alacsony, mert az evolúció a megbízhatóság (R) ellen szelektál. A hiedelmek okozatilag meghatározzák a viselkedést, és adaptívak is, de ennek ellenére lehetnek hamisak. Ugyanis a viselkedést a hiedelmek és a vágyak egyaránt határozzák meg, a vágyak hamis hiedelmekhez vezethetnek, és a természetes szelekciónak nincs semmi oka, hogy az igaz, de nem adaptív hiedelmeket előnyben részesítse a hamis de adaptívakkal szemben. Emiatt P(R|N&E) ebben az esetben is alacsony lehet.Beilby(2002) pp 8–9 Plantinga rámutatott, hogy számtalan hiedelem-vágy együttes tehető felelőssé egy adott viselkedési mintáért. Példának hozza, amikor az ősember elmenekül a tigris elől: Habár Paul talán nagyon rokonszenvez azzal az elképzeléssel, hogy jó dolog, ha megeszi egy tigris, de mégis amikor meglát egyet, mindig elrohan, jobb helyeket keresni, mert nem hisz benne, hogy az őt meglátó tigris megeszi. A hiedelmei tehát tévesek, mégis mindig jó helyre vezetik a testét, segítik a túlélésben. Vagy esetleg a tigrisre úgy tekint, mint egy nagy, barátságos, ölelgetni való cicára és vágyik rá, hogy megdögönyözze, ám abban is hisz, hogy a legjobb módszer arra, hogy babusgassa, ha elfut előle. Világos, hogy számtalan hit-vágy konstelláció létezhet, amelyik egy adott viselkedést megmagyaráz. Ezek okán Plantinga amellett érvel, hogy az elménk megbízhatóságának valószínűsége kicsi vagy értelmezhetetlen, amennyiben a naturalizmus és az naturalista evolúció egyszerre igaz. Emiatt, ha valaki feltételezi, hogy a naturalista evolúció igaz, maga után vonja annak feltételezését, hogy kis vagy megbecsülhetetlen valószínűséggel van igaza. Ennél fogva – Plantinga szerint – ismeretelméleti alapon látható, hogy nem hihetünk a naturalista evolúció igazában, és az a feltételezés bizonyul igaznak, hogy a naturalizmus és az evolúció között belső ellentmondás feszül, nem konzisztensek. Beilby p 1
Válaszok
Fitelson és Sober válasza Egy 1998-ban megjelent írásában Branden Fitelson (University of California) és Elliott Sober (University of Wisconsin–Madison) bemutatják, hogy Plantinga érvelésében komoly hibák vannak. Plantinga az evolúciós naturalizmust két dologból rakja össze, egyrészt, hogy az emberi kognitív képességek evolúciós mechanizmusok által születtek meg másrészt a naturalizmusból, amit ő egyenlővé tesz az ateizmussal. Plantinga megpróbálta megkérdőjelezni e két dolog összeházasíthatóságát egy kezdő érvvel, hogy ez a kapcsolat valószínűleg hamis, majd a fő érvvel, hogy önmegsemmisítő: azaz, ha valaki elhiszi, abból az következik, hogy fel kell adni e hitét.
Elsőként azt a kritikát fogalmazták meg, hogy Plantinga a Bayesiánus keretrendszert önkényesen kiválasztott kezdő valószínűségekkel látja el, mindenfajta tapasztalati tényre való támaszkodás nélkül, ezzel előre meghatározva az tradicionális teizmus számára kedvező eredményt; majd ezt receptként írta le a természettudományok területén alkalmazott minden nem determinisztikus elmélet helyettesítésére, oly módon, hogy például a kvantummechanika Isten akaratának tűnjék.
A Plantinga által használt R (megbízhatóság) jelölés azon jelentése, hogy a "hiedelmeink nagy többsége igaz" nem képes kezelni sokféle hiedelem kumulált összességét, melyek mindegyikének eltérő a megbízhatósága és más-más a tárgyuk is. Plantinga azt állítja, hogy a tradicionális teista hitek Isten képmását tükrözik vissza, az isteni mindentudóságot, ám a kognitív tudomány felismerte, hogy az emberi gondolkodás elfogult és szisztematikus hibákkal terhelt. A hagyományos teológia (a tudománnyal ellentétben) nem jósolja meg ezen kognitív hibákból eredő megbízhatatlanságot, plusz beleütközik a teológiai problémába, hogy egy mindenható Teremtő miért alkotott ilyen tökéletlent.
Plantinga leírt egy sor szcenáriót ahogyan a hiedelmek befolyásolhatják az evolúciós sikerességet, de alábecsülte az alacsony valószínűséget, amikor a "megbecsülhetetlen" valószínűség mellett érvel, valamint amikor nem vette figyelembe azon lehetőségeket, amikről nem tudta megmutatni, hogy a hamis hiedelem ugyanannyira adaptív lesz, mint amennyire az alacsony valószínűség alapján állítja. A valószínűségről tett állításai még ha valósak is, ez önmagában nem befolyásolja az evolúcióban való hitet, így Fitelson és Sober szerint észszerűbb elfogadni, hogy az evolúciónak néha valószínűtlen kimenetelei vannak.
Robbins válasza A filozófiaprofesszor J. Wesley Robbins (University South Bend) azt állítja, hogy Plantinga érve csak a test-lélek dualista felfogására vonatkozik, a pragmatista felfogásokra nem. Robbins durván annyit állít, hogy a kartéziánus elmebeli hiedelmek kezelhetők úgy, mint amelyeknek nincs köze a testet érő környezeti hatásokhoz, melyek kialakították; a pragmatista megközelítésben azonban az elme másként nem is kezelhető, csak a környezeti hatások produktumaként. Magyarán a pragmatista felfogás szerint nem is léteznek hiedelmek, ha azokat nem alakította ki valamilyen környezeti hatás.
Megdőlt a naturalizmus? (Naturalism Defeated?)