A kontrafagott fafúvós hangszer, a fagottnak egy oktávval mélyebben megszólaló rokonhangszere.
Közel hat méter hosszú, kónikus furatú csöve a használhatóság érdekében kétszer meg van törve, így a hangszer hozzávetőleg másfél méteresre „rövidül” a fémláb nélkül. Tölcsére lefelé irányul. Nádnyelve szélesebb a fagotténál, ezért némi „zizegő” hangot ad, ami olykor a nagybőgőére emlékeztet.
Az először 1619-ben Michael Praetorius által említett hangszer ma ismert alakja a 19. században alakult ki. Szimfonikus zenekarokban általában az egyik fagottos váltóhangszereként szólal meg. Transzponáló hangszer, szólama egy oktávval mélyebben hangzik, mint ahogy írva van. A kontrafagotton való játék jóval nehezebb, mint fagotton.
Korunk legismertebb kontrafagottosa Raimondo Inconis ( *1959).
Ismertebb előfordulásai fagottal együtt Haydn: Esz-dúr szimfónia (No. 103.) – Bevezető adagio Haydn: Teremtés, No.11. E-betűtől a végéig W. A. Mozart: Requiem, Domine Jesu tétel, M-betűtől J.Brahms: D- dúr hegedűverseny II. tétel – 2. fagott P. I. Csajkovszkij: 4. szimfónia 2. tétel 1. szólam 274-290. ütemig, 300-végig Bartók Béla: Magyar képek – Medvetánc Bartók B.: Concerto II. tétel – 2. és 3. fagotű Maurice Ravel: G-dúr zongoraverseny 14-16 számig, 2.fagott szólam.
csak kontrafagott Dohnányi Ernő: Variációk egy gyermekdalra IV. variáció Maurice Ravel: Lúdanyó meséi III. tétel szóló
Irodalom Inconis, Raimondo: Il controfagotto, storia e tecnica. Milano, 1994–2004. Ed. Ricordi - ER 3008
Források Csíkvári Antal: Zenei kistükör. A zenei műveltség kézikönyve. 2., bőv. kiad. Budapest, 1962. Zeneműkiadó Vállalat. 148. l. Darvas Gábor: A zenekar hangszerei Budapest, 1965. Zeneműkiadó. 36–37. l. van der Meer, John Henry: Hangszerek az ókortól napjainkig. Ford. Karasszon Dezső nyomán. Budapest, 1988. Zeneműkiadó. 217–218. l.
További információk Kontrafagottoldal
Kapcsolódó oldalak Nádnyelves hangszerek Szarruszofon
Kategória:Nádnyelves hangszerek