Richtmann Mózes Léb (Homonna, 1880. szeptember 22. – Budapest, 1972. augusztus 20.)Elhunyt Richtmann Mózes (1972. augusztus 23.) Magyar Nemzet, 28. évfolyam, 198. szám, 6. oldal tanár, rabbi, szerkesztő, judaika-kutató.
Élete Richtmann Mihály és Friedmann Debóra fia. 1895 és 1905 között a budapesti Rabbiképzőben, s közben félévig a Boroszlói Zsidó-Teológiai Szemináriumban tanult. Goldziher Ignác és Bacher Vilmos tanítványa volt. 1904-ben a Budapesti Tudományegyetemen bölcsészdoktorátust szerzett, s két évvel később rabbivá avatták. Egy évig a budapesti Dohány utcai zsinagóga rabbija, majd Krausz Sámuel utódaként 40 éven át az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet vallástanára volt. 1950-től 1962-ig – nyugdíját szüneteltetve –, ismét a Rabbiképző Intézet tanáraként működött. Az első világháború idején egyedül szerkesztette a Magyar-Zsidó Szemle című folyóiratot, később más, felekezeti lapokba is írt cikkeket, illetve szerkesztett egyéb újságokat (Szombat, Szombat Almanach, Zsidó Újság, Ortodox Zsidó Újság, Új Élet). Értekezései jelentek meg a Magyar-Zsidó Szemlében, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyveiben, az Antik Tanulmányokban. Elsőként használta történeti forrásként az úgynevezett responsum-irodalmat.
Magánélete Házastársa Háás Netti (1882–1972) volt, akit 1926. október 27-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.
Főbb művei
Az arab-zsidó neoplatonikusok etikai nézetei (doktori értekezés, Budapest, 1904) Landau Ezékiel prágai rabbi és a magyar zsidók (Budapest, 1907) A régi Magyarország zsidósága (Budapest, 1912) Ortodoxia és cionizmus (Budapest, 1920) Mendelssohn Mózes (IMIT Évkvönyve, 1936) Izrael előharcosa (Pfeiffer Izsák emléke, Budapest, 1949)
Jegyzetek
Források
Kategória:Rabbik Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar művelődéstörténészek Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1972-ben elhunyt személyek Kategória:Homonnaiak Kategória:Cionizmus Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek