Albrecht Brandi (Dortmund, 1914. június 20. – Köln, 1966. január 6.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban. Tizenkét hajót elsüllyesztett, ezek összesített vízkiszorítása 31 689 brt volt.
Pályafutása Albrecht Brandi 1935. április 1-jén kezdte haditengerészeti pályafutását. Hat hónapos alapkiképzését a Karlsruhe cirkáló fedélzetén töltötte, majd 1936 júniustól 1937 márciusáig a flensburg-mürviki haditengerészeti iskolában tanult. Ezután aknaszedő hajókon szolgált, és az M–1 fedélzetén részt vett a westerplattei csatában. Ezt követően kérvényezte, hogy osszák be tengeralattjáróra, de elutasították. 1940 májusában az M–1 parancsnokának nevezték ki. A következő év áprilisában elfogadták új kérelmét, és áthelyezték a neustadti kiképzőbázisra. A tanfolyamán befejezése után Saint-Nazaire-be vezényelték.
1941 végén az U–552-vel indult őrjáratra, tanuló kapitányként. A hajó parancsnoka Erich Topp volt. Az Azori-szigetek felé indultak, de útközben parancsot kaptak a módosításra, és Kanada partjaihoz hajóztak. A Race-fok közelében Topp két hajót elsüllyesztett. Az őrjárat során sok problémájuk volt a rossz időjárással, a torpedókkal és a motorokkal.
Parancsnokként 1942. április 9-én Brandi kifutott első önálló útjára az U–617-tel. Brandin kívül csak a legénység öt tagjának volt búvárhajós tapasztalata. Áprilistól augusztusig az ötös flottilla tagjaként gyakoroltak.
Első hajóját 1942. szeptember 4-én süllyesztette el. Az áldozat egy feröeri halászhajó volt, a Tor II. A 22 fős legénységből hárman élték túl az akciót. Szeptember 23-24-én az U–617 az SC–100-as konvojt támadta a Blitz farkasfalka részeként. Szeptember 23-án először elsüllyesztette a Liverpoolba tartó, 13 250 tonna melaszt és alkoholt szállító brit Athelsultant, majd hullámsírba küldte a brit Tennessee-t, amely 3438 tonna búzát szállított. A 35 fős legénység 15 tagja meghalt. A két támadásban 66-an haltak meg. Szeptember 24-én egy belga hajót, a 4586 tonnányi általános rakománnyal haladó Roumanie-t süllyesztette el a tengeralattjáró 450 kilométerre délnyugatra Izlandtól. A 43 fős legénységből csak Pierre Suykerbuyk főgépész maradt életben, őt az U–617 felvette, és Saint-Nazaire-ba vitte.
1942. november 4-én a Földközi-tengerre vezényelték a hajót. Miközben a tengeralattjáró a Gibraltári-szoroson haladt át, észrevette egy brit, Sunderland típusú hidroplán, amely két bombát dobott rá, de azok nem találtak. November 19-én Brandi eredmény nélkül megtámadott egy brit konvojt. A kísérő hajók négy órán át próbálták mélységi bombákkal elpusztítani az U–617-et. 1942. novemberben a 29. flottillához helyezték a búvárhajót. December 28-án a líbiai Bengázi közelében elsüllyesztette a brit haditengerészet HMS St. Issey nevű vontatóhajóját. A legénység mind a 36 tagja meghalt. 1943. január 15-én Brandi megtámadott egy két teherhajóból és egy felfegyverzett halászhajóból álló flottát, amely Alexandriából Tobrukba tartott hadianyaggal megpakolva. Mindkét szállítóhajó, a görög Annitsa és a norvég Harboe Jensen elsüllyedt. A legénység 40 tagját az őket kísérő HMS Southern Islesnak sikerült kimentenie, húszan azonban meghaltak.
Negyedik őrjáratára 1943. január 27-én futott ki Brandi. Ennek során az U–617 közeli kontaktusba került egy ellenséges tengeralattjáróval, de egyikük sem tudott olyan pozíciót felvenni, amelyből tüzelhetett volna. A La Speziába visszatérő Brandit Lovagkereszttel tüntették ki 1943. január 21-én.
Ötödik útján, 1943. február 1-jén elsüllyesztette a HMS Welshman brit aknarakó hajót, amely Málta védelmében tevékenykedett. A 289 tengerész közül 124 élte túl az akciót. Február 5-én Brandi az AW–22-es konvojt követte, majd megtorpedózta a norvég Henriket és Coronát. A támadást 147-en élték túl, ketten meghaltak.
A következő őrjárata során, 1943. április 11-én megkapta a tölgyfaleveleket a lovagkeresztjéhez, miután jelentette a HMS Uganda cirkáló és egy 23 500 tonnás teherhajó elsüllyesztését. Egyik találatát sem igazolták.
Brandi 1943 augusztusában hajójával kifutott Toulonból nyolcadik járőrútjára. Szeptember 6-án elsüllyesztette a brit HMS Puckeridge rombolót Gibraltártól hatvan kilométerre keletre. A legénység 62 tagja elhunyt, 129 megmenekült. A portya során két repülőgép-hordozóval (HMS Illustrious és HMS Formidable) is találkozott, de nem tudott rájuk lőni. Szeptember 12-én Marokkó partjainál repülőgépek támadták meg az U–617-et. A mélységi bombák olyan súlyos károkat okoztak, hogy Brandi kénytelen volt a sekély vízbe kormányozni a hajót. Miután a tengeralattjáró megfeneklett, a legénységet őrizetbe vették a spanyol katonák. Brandi a cádizi tiszti táborba került, ahonnan sikerült megszöknie, és visszajutnia Németországba.
1944. januárban Brandi visszatért Toulonba, és átvette az U–380 irányítását. Egy őrjáratot teljesített, majd hajója megsemmisült a dokkok elleni amerikai légitámadásban március 13-án. Áprilisban kinevezték az U–967 parancsnokának. Május 5-én elsüllyesztette USS Fechteler amerikai rombolót, 180 kilométerre Orántól északnyugatra. A legénység 27 tagja meghalt. Albrecht Brandi május 9-én megkapta a Lovagkeresztet kardokkal és tölgyfalombokkal. 1944 júniusában őrjárat közben súlyosan megbetegedett, és a tengeralattjáró kénytelen volt visszafordulni. Júliusban megbízták a Balti-tenger keleti medencéjében zajló tengeralattjáró-hadműveletek irányításával. November 24-én megkapta a gyémántokat is a Lovagkereszthez. Ezt a kitüntetést ő kapta meg másodikként a haditengerészetben, Wolfgang Lüth után. 1945 januárban a mini-tengeralattjárók parancsnokának nevezték ki.
A háború után 1945 szeptemberében szabadult a kanadai fogságból. Először kőművesként dolgozott, majd építészetet tanult. Dortmundban élt, és sikeres építész lett, dolgozott Szaúd-Arábiában is. Három éven át a szövetségi építészszövetség dortmundi elnöke volt. 1964-ben a westfaleni Rotary Klub elnöke lett. 1966. január 6-án Kölnben halt meg. A szövetségi haditengerészet tagjai díszőrséget adtak a temetésén.
Összegzés Hajója Parancsnoki szolgálata Őrjáratok száma Őrjáratok hossza (nap) Eltalált hajók száma Eltalált hajók vízkiszorítása (brt) U–617 1942.augusztus 29. – 1943. szeptember 12. 8 187 11 30 389 U–380 1943. december 20. – 1944. január 21. 1 33 0 0 U–967 1944. április 11. – 1944. május 7. 1 37 11300 Összesen 10 257 12 31 689
Elsüllyesztett hajók Búvárhajó Nap Hajó Nemzetisége Vízkiszorítása (brt U–617 1942. szeptember 7. Tor II 292 U–617 1942. szeptember 23. Athelsultan 8882 U–617 1942. szeptember 23. Tennessee 2342 U–617 1942. szeptember 24. Roumanie 3563 U–617 1942. december 28. HMS St. Issey* 810 U–617 1943. január 15. Annitsa 4324 U–617 1943. január 15. Harboe Jensen 1862 U–617 1943. február 1. HMS Welshman* 2650 U–617 1943. február 5. Corona 3264 U–617 1943. február 5. Henrik 1350 U–617 1943. szeptember 6. HMS Puckeridge* 1050 U–967 1944. május 5. USS Fechteler* 1300 * Hadihajó
Jegyzetek
Források
Kategória:Második világháborús német tengeralattjáró-parancsnokok Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek Kategória:Dortmundiak Kategória:Hadifoglyok Kategória:Német építészek