Josef Jakub Jungmann (Hudlitz [Csehország], 1773. július 16. – Prága, 1847. november 14.) cseh „nemzetébresztő” (národní buditel), irodalomtörténész, nyelvész, lexikográfus, költő, egyetemi tanár, műfordító, publicista.
Életpályája Hudlicében született, Berountól 8 km-re, egy szegény falusi varga és templomszolga fiaként. A gimnáziumi érettségi után beiratkozott a prágai egyetem jogi karára, azonban ezzel hamar felhagyott és a litoměřicei gimnáziumban vállalt állást. Itt a növendékeit és a szeminaristákat ellenszolgáltatás nélkül tanította cseh nyelvre. 1815-ben Prágába költözött, ahol az akadémiai gimnáziumban kapott tanári állást. Hamarosan a vezéralakja lett a reformnemzedéknek. Mint ilyen, fontos szerepet töltött be a nemzeti megújulásért folytatott harcokban. Szorgalmazta a német helyett a cseh nyelv használatát a nemzeti kultúrában, mind az irodalomban, mind a tudományban. Bírálta az elnémetesedett cseh nemességet. Szorgalmazta a szláv kölcsönösséget a szláv népek egymás kultúrájának megismerése, irodalmi fordítások és közös tudományos kutatások útján. 1820-as műve volt a Slovesnost aneb Sbirka příkladů s krátkym pojednánim o slohu (Költészettan avagy Példatár rövid stílustannal). 1825-ben megírta a cseh irodalom történetét (Historie literatury české). Főműve azonban a cseh-német szótár (Slovník česko-némecky, Prága, 1835—39, 5 kötetben), amellyel az újabb cseh nyelv és irodalom megalapítója lett. Apróbb munkái összegyűjtve Jungmanna sebrané drobné spisy címmel 1868—74 között jelentek meg Prágában.
Jelentős műfordító is volt: 1811-ben lefordította Milton Elveszett paradicsom című művét (2. kiad. Prága, 1843).
Jungmann társadalmi nézeteinek és törekvéseinek összességét tükrözi az 1871-ben megjelent naplója (Zápisky), amelyből kitűnik, hogy Jungmann Voltaire híve volt, elítélte az abszolutizmust kiszolgáló klérust.
Emlékezete Születésének 100. évfordulóján Prágában bronz szobrot állítottak neki. Prága egyik útvonalát róla nevezték el (Královské Vinohrady – Jungmannova třída).
Jegyzetek
Magyarul megjelent művei A szépség és a szépművészet, a sokratesi és a keresztény bölcsészet nézetei szerint; ford. a győri nagyobb papnevelde Szent-Imre-Egyletének tagjai; Sauervein Ny., Győr, 1874
Források
Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. Hasonmás kiad. H. n., 1992. Babits Kiadó. Xi. köt. 74. l. Rozum do kapsy. Malá encyklopedie. Praha, © 1988. Albatros. S. 369. Sándor László: Jungmann, Josef = Világirodalmi lexikon. Főszerk. Király István. Budapest, 1977. Akadémiai Kiadó. 5. köt. 821. l.
Kategória:1773-ban született személyek Kategória:1847-ben elhunyt személyek Kategória:Cseh nyelvészek Kategória:Cseh pedagógusok Kategória:Lexikográfusok