A Tapolcai-tavasbarlang Magyarország turisztikai célra kiépített és bárki által megtekinthető barlangjai közé tartozik. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Tapolcai-medencében lévő Tapolca belterületén helyezkedik el. Különálló barlang volt, de a Kórház-barlanggal összekapcsolása után a Tapolcai-barlangrendszer egyik barlangja lett. A Tapolcai-tavasbarlang 1982 óta Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik.
Leírása
Tapolca belterületén, a Kisfaludy Sándor utca 3. alatt lévő látogatóépületben, 132 m tszf. magasságban nyílik a barlang mesterséges lejárata. A hidrológiai és morfológiai értékei miatt (1982 óta) fokozottan védett természeti érték lépcsőkkel, járdákkal kiépített, elektromos világítással ellátott szakasza belépődíj ellenében egész évben megtekinthető. A barlangtúra 30 percig tart, a túraútvonal 340 m hosszú, melynek egy részét csónakázva tehetik meg a vendégek.
A miocén tenger 13,7 millió évvel ezelőtt alakította ki a barlang befoglaló rétegsorát. Ebben váltják egymást 1–2 cm-es agyagcsík betelepülésekkel a jól kristályosodott rétegek és a márgás rétegek. A felszín alatt mindenhol egyforma mélységben helyezkednek el a rétegek. Enyhén emelkedik a terület É-ra. Emiatt van az, hogy amíg a tavasbarlang legnagyobb része víz alatt fekszik, addig a Kórház-barlang járatai szárazak. A felszín alatt 3–8 m között márgaréteg fekszik, amely nem ereszti át a vizet és meggátolja a felszíni csapadék barlangba jutását. Ez alatt több rétegben váltják egymást 12 m mélységig a homokos, agyagos mészkőrétegek, amelyek alatt jól kristályosodott rétegek vannak.
A barlang jellegét alapvetően két tényező befolyásolta: az elsődleges tektonikai hálózat és a rétegszerkezet. A terület törésrendszere illeszkedik a Bakony hegység fő tömegének ÉK–DNy-i és erre merőleges, ÉNy–DK-i preformáltságához. A járatok többségében láthatók a főirányok, de sokszor rövid részek után az irányok váltakozva követik egymást.
Egyedi sajátosságokat mutat az üregrendszer hidrológiája. A Tapolcai-medencébe eljutó víz két úton halad a fő vízgyűjtőterület felől. Egyrészt a triász dolomitra támaszkodik a miocén mészkő, ami miatt biztosított a nagy mennyiségű hideg karsztvíz utánpótlása. Másrészt a medence alatt a dolomit lehúzódik 300–400 m mélységig. Az ide lejutó víz a vulkáni utóműködés miatt 35–40 °C-ra felmelegszik, a repedéseken feljutva keveredik a hideg vízzel, és létrejön a rendszert kitöltő 18–20 °C-os forrásvíz. A változó keresztmetszetű járatokat, amelyekben véletlenszerű oldásformák figyelhetők meg, keveredési korrózió alakította ki. A terület erózióbázisa a Tapolca D-i részén lévő, 12–15 m³/perc hozamú forrásrendszer, amely a barlangokkal összefüggő Malom-tavat táplálja.
bélyegkép|262px|balra|A Tapolcai-tavasbarlang látogatóépülete
Az ismertetett rétegek meghatározták a járatok elhelyezkedését és alakját. Legerősebben a jól kristályosodott rétegekben fejtette ki hatását a keveredési korrózió. Itt szinte csak oldott járatok vannak jelen. Ezek a csőszerű vagy fekvő ellipszis keresztmetszetű járatok 0,8–1,5 m átmérőjűek. Ahol ezek megfelelően közel kerültek egymáshoz, vagy széles, lapos tér kioldása történt, ott gyorsan leszakadozott az agyagcsíkok mentén a mennyezet. Omlások miatt jöttek létre a boltozatos termek, melyeket tovább alakított az oldás.A barlangnak három járatszintje van, melyek közül a felső szint a víztől 3 m-rel magasabban helyezkedik el. Ez fejletlen a kevésbé oldható homokos mészkő miatt. A második szint a jelenlegi vízszinttől 2 m-rel lejjebb található. A barlang legnagyobb része ebből áll. Felszakadásaiból alakultak ki a levegős termek, amik ezért nem tekinthetők önálló szintnek. A harmadik, 20 m mélységig lehatoló szintre csak leírások utalnak, mert fel lettek töltve a járatok tisztításakor.
A turistaszakasz termeiben (Lóczy-terem, Batsányi-terem) eredetileg sok törmelék volt, melyet eltávolítottak, ezért azokban természetes állapotú járat nincs. A barlangban kevés a kitöltés, mely főleg agyag. A barlangban kevés ásványképződmény, cseppkő van. Láthatók hévizes kiválások, melyek két különböző formában fordulnak elő. A falakat néhol, kisméretű (1–2 mm-es) kalcitkristályok bevonata borítja. Másik jellegzetes képződménye, amely csak a mennyezeten, hasadékok, kürtők peremén helyezkedik el, egy aragonitkiválás. Több cm-esre is megnőnek fenyőág alakú pamacsai. A vizsgálatok bebizonyították, hogy aeroszolból váltak ki olyan helyen, ahol hirtelen irányt vált a légáramlás. A langyos karsztvíz nagyon befolyásolja a barlang klímáját, ezért a levegő hőmérséklete eléri a 18–20 °C-ot. A relatív páratartalom 100% a közvetlen vízfelületek miatt.
bélyegkép|262px|Tapolcai-tavasbarlang, Lóczy-terem (régi képeslap)
1933-ban volt először Tapolcai-tavasbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Lake Cave at Tapolca (Balázs 1977), Lóczy tavasbarlang (Dormándi, Juhász 1936), Tapolcai-barlang (Stach 1929), Tapolcai barlang (Kadić 1926), Tapolcai-Tavas-barlang (Horváth 1974), Tapolcai tavas barlang (Horn 1931), Tapolcai Tavasbarlang (Balázs 1960), Tapolcai-tavas Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Tapolca's Tavas Cave (Balázs 1977), Tavas-barlang (Lóczy 1913), Tavasbarlang (Balatoni Kurír 1937), Tavas barlang (Lóczy 1913), Tavas Cave of Tapolca (Kordos 1977), Tó-barlang (Eszterhás 1984) és Tóbarlang (Balatoni Kurír 1937) neveken is.
Kutatástörténet 1906–1929
A Pesti Hírlap 1906. szeptember 14-i számában megjelent, Myskowszky Emil által írt, a Balatonvidéki tapolcai barlang című cikkben közölve lett, hogy Tapolca alsó részén van egy langyosvízű tó. Néhányan sejtették, hogy ennek a tónak a föld alatti vízfolyásával kapcsolatban áll a Kincses-gödör, de hogy hogyan, merre haladó föld alatti járatokon keresztül, azt bizonyítékok hiányában nem ismerték. Emiatt nem foglalkoztak a Tapolcán lévő, körülbelül elképzelt, feltételezett barlangokkal. 1902 tavaszán azonban a Győri utca egyik házában, kútásás közben hévizes barlangokat fedeztek fel. Ez nemcsak a tapolcaiak, hanem a távol élők érdeklődését is nagyon felkeltette. Nem teljesen igaz az a hír, mely szerint hatalmas cseppkőképződményekben bővelkedő üregek lapulnak a föld alatt. Ennek a hiánynak az ellenére érdekes a barlang, mert így is olyan különleges jelenséget mutat meg, hogyha Tapolca kezelésébe veszi a természet csodás alkotását, akkor gyorsan fel tudná lendíteni az idegenforgalmat. Ez könnyű lenne azért, mert Tapolca közel fekszik a Balatonhoz és a vendégek, turisták nem hagynák ki a barlang megtekintését.
1906 nyarán Myskowszky Emil vizsgálta Tapolca és környékének földtani viszonyait és a barlangot is kutatta. Ekkor érdekes következtetéseket vont le az ott tapasztaltakból. A barlanghálózat, melynek összes járatából jelenleg csak néhány 100 m-nyi járható be, kétségtelenül a Halápon túlra, kilométerekre kiterjedve összeköttetésben van a Bakony hegységgel. A barlangnak a Tapolca alatt jelenleg ismert ága a fővonulatnak csak egyik mellékjárata. Ezért is állóvíznek látszik a barlangban megfigyelt, kristálytiszta vízű tavak felszíne, mert a főjáratban van nagyobb sodrás. A főjárat mellett a lejtés olyan csekély, hogy a mellékjáratokban egyáltalán nem látható az áramlás. A barlangi tavak vize kétségtelenül hévíz. Valószínűleg ugyanonnan származik, ahonnan a Hévízi-tó 28 °C-os hévízforrása. Ha a tapolcai barlangok egyszer teljes terjedelmükben fel lesznek tárva, akkor valószínűleg elő fog kerülni a hévforrás nyílása, mely a barlanghoz csatlakozik. Elképzelhető, hogy a barlangi víz nemcsak ugyanolyan hőmérsékletű, hanem melegebb lesz a Hévízen található forrásoknál. Az sincs kizárva, hogy a hévíz a barlangba nem egy, hanem több ponton át jut be. Ezt a több helyen végzendő mérések tudnák bizonyítani.
bélyegkép|262px|balra|A Tapolcai-tavasbarlang régi bejárata (képeslap)
Elképzelhető, hogy részletesebb vizsgálatokkal jobban meg lehet ismerni a Balaton vizét tápláló föld alatti forrásokat és ki lehet deríteni a tóban néha váratlanul megjelenő háborgások eredetét. (Köztudott, hogy a háborgások Szabó József szerint a föld alatti, endogén orkánok miatt jönnek létre.) Tapolcának hasznos, bevételt hozó lehet a barlang, de a közvetlenül a település alatt húzódó járatok veszélyeztetik Tapolcát. Az üregek mennyezete és a felszín között ugyanis néhány helyen annyira vékony kőzet fekszik, hogy a barlang felett lévő utcán haladó szekér miatt remeg az egész barlang. Ennél is érdekesebb azonban az, hogy a barlangban nagyon jól lehet hallani néhány épület konyhájából kiszűrődő kopogást, késsel történő vágás zaját.
Úgy tűnik, hogy ez a tapolcaiakat eddig nem nagyon érdekelte, pedig erre a körülményre nagyon oda kell figyelni. Ezzel a helyzettel azért kell komolyan foglalkozni, mert a mai napig nincs átkutatva a barlanghálózat, illetve nem lett pontosan felmérve, emiatt nem ismert annak kiterjedése, és az, hogy milyen mélyen van a föld alatt. A település fejlődése miatt a jelenlegi földszintes házak helyett emeletesek épülnek, ezért a barlangra egyre nagyobb súly nehezedik. Nem lehet tudni, hogy ilyen építkezések előtt lesznek-e próbafúrások. Ajánlott erre a körülményre a Tapolcán élőknek, saját érdekükben, nagyon komolyan odafigyelni, mert a megelőző intézkedések elmulasztása miatt könnyen katasztrófa történhet.
bélyegkép|262px|A Tapolcai-tavasbarlang belseje (1913-ban publikált fénykép)
Lóczy Lajos 1913-ban publikált, A Balaton környékének geológiája és morfológiája című munkája szerint a Tapolcán lévő Meleg-tóban eredő források a Tapolca alatt elágazó barlang föld alatti tavainak lefolyását segítik. A barlang 6–7 m magas boltozatain megfigyelhető, hogy a kupolaszerű üregek oldalait, valamint mennyezetét a víz vájta ki és örvényekkel esztergályozta simára. A barlangban jelenleg is van egy nyugodt vízű, 6–7 m mély tó, mely aláaknázott pillérek alá nyomul. Lóczy Lajos emiatt arra következtetett, hogy a vízfolyás szintje időszakosan, 12–14 m magasság között ingadozott a barlangban. Eleinte magasan, a boltozathoz érve folyt a víz, majd mélyen bevájta magát a vízszintes, durva mészkőbe, a jelenlegi vízszintnél 6–7 m-rel mélyebbre. Jelenleg pedig áll és nem folyik a barlang tavában a víz, de ezt lehet, hogy a malmok mögötti tó mesterséges duzzasztása okozza. Hasonló változásokat lehet megfigyelni a Tapolcán lévő, föld alatti vizek ingadozásaiban, mint a korai pleisztocén, a késő pleisztocén és a jelenlegi Balaton vízállási színlőin.
A tapolcai barlangban lévő víz hőmérséklete 19–22 °C, a Malom-tóban lévő pedig 16–18 °C. A barlang tavának felszíne 124,6 m, a barlangi tó feneke 118,6 m, a barlang mennyezete pedig 131,6 m tszf. magasságban helyezkedik el a Lóczy Lajos által aneroid eszközzel végzett, pontos mérés szerint. A Tapolcai-tavasbarlang a Svájcban lévő Jura-hegység estavelleire emlékeztet, melyek Porrentruy és Delémont között, a széles völgy talpán nyílnak, és a Kincses-gödörhöz, illetve a Tapolca melletti nagy beszakadásokhoz hasonlóak. Az estavellek néha, felhőszakadásokkor annyira megtelnek vízzel, hogy alulról kifolyik belőlük a víz és rövid ideig elárasztják a völgyet. A Tapolcai-tavasbarlang mennyezetén elhelyezkedő friss kimosások alapján Lóczy Lajos megállapította, hogy időnként a barlang tetejéig emelkedett az örvénylő víz, majd azután a Kincses-gödörben és a nagyobb beszakadásokban is megjelent a felduzzadt víz. A tapolcai föld alatti vízfolyások távolról kaphatják a vizet, ezek minden bizonnyal a fődolomiton átszivárgó csapadék víztározóit csapolják meg. A tapolcai föld alatti vizek lehet, hogy a Csingervölgyben fekvő bányák, melyek 22 km-re fekszenek, vizéből táplálkoznak. A magassági különbség a víz eltűnése (Csingervölgy) és a Tapolcai-tavasbarlang vize között kb. 200 m. Állandó hőmérsékletű (langyos, 19 °C) vize van a tapolcai forrásoknak és a Tapolcai-tavasbarlang vizének.
bélyegkép|262px|balra|Tapolcai-tavasbarlang, a Lóczy-terem bejárata (régi képeslap)