Raymond Leo Burke amerikai római katolikus pap, az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága nyugalmazott prefektusa, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend és a Szuverén Máltai lovagrend nyugalmazott patrónusa, bíboros.
A kánonjogász Burke-ot a tradicionalizmus hangjaként tartják számon a katolikus egyház prelátusai között. Konzervatív vezetőként szerzett magának hírnevet, miközben La Crosse-ban és St. Louisban szolgált. Burke a tridenti mise egyik fő támogatója, mivel gyakran szolgált ekképpen és tradicionalista papokat szentelt fel. Kritizálta a VI. Pál pápa által 1969 után bevezetett misében általa hiányosságnak tartottakat. Egyes mainstream médiumok gyakran az egyház konzervatív szárnya de facto vezetőjének tekintik.
Burke nyilvánosan összeütközésbe került Ferenc pápával, erőteljesen ellenezte más püspökök azon próbálkozásait, hogy enyhítsék az egyház hozzáállását a melegekkel és azokkal a katolikusokkal szemben, akik elváltak és újra házasodtak az egyházon kívül. Burke úgy vélte, hogy a legalizált abortuszt támogató katolikus politikusok, köztük John Kerry amerikai elnökjelölt és Joe Biden amerikai elnök nem részesülhetnek az eucharisztiában. Bár Burke tagadta a Ferenc pápához való hűtlenség vádját, számos kijelentését kritikaként értelmezték, egyszer megemlítette, hogy esetleg „formálisan korrigálni” kellene a pápát az Amoris laetitia kapcsán. Ez egyes katolikusok részéről visszatetszést váltott ki Burke-kel szemben.
2015 szeptemberében a Vatikán bejelentette, hogy Burke-et újra kinevezték a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjába, ahonnan 2013 decemberében eltávolították, de a Püspöki Kongregációban és az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságában betöltött befolyásosabb pozícióiba nem. 2016-ban nem nevezték ki újra az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció tagjává. 2017 februárjában Burke ismét háttérbe szorult, amikor Ferenc pápa Giovanni Angelo Becciu érseket nevezte ki a Szuverén Máltai Lovagrend különleges megbízottjává, kizárólagos felelősséggel azokért a feladatokért, amelyeket normális esetben Burke mint a rend patrónusa látna el. Albert von Boeselager, a rend nagykancellárja bejelentette, hogy ez azt jelenti, hogy Burket „de facto felfüggesztették” a védnökségből. Ferenc pápa 2017 szeptemberében ismét az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága rangos tagjává nevezte ki. A pápa 2023 novemberében állítólag kilakoltatta Burke-öt támogatott vatikáni lakásából, és megvonta nyugdíjas bíborosi fizetését.
A kezdetek Burke 1948. június 30-án született a wisconsini Richland Centerben, Thomas F. és Marie B. Burke hat gyermeke közül a legfiatalabbként. Ír származású, felmenői Cork és Tipperary megyékből származnak. Burke 1954 és 1959 között a Richland Center-i St. Mary'S Parish Schoolba járt. (2012-ben az iskola egyik részét az ő tiszteletére Raymond Cardinal Burke Annex-nek nevezték el.) A család később a wisconsini Stratfordba költözött. 1962 és 1968 között a wisconsini La Crosse-ban, a Szent Kereszt Szemináriumban tanult. 1968 és 1971 között a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen tanult ösztöndíjasként, 1970-ben bakkalaureátust, 1971-ben pedig mesterdiplomát szerzett filozófiából. 1971 és 1975 között a római Gregoriana Pápai Egyetemen végezte papi tanulmányait, ahol teológiából szerzett diplomát. Tanulmányai alatt a Pápai Észak-Amerikai Kollégiumban lakott, és osztálytársa volt 10 leendő püspöknek és 2 leendő bíborosnak. 1975. június 29-én VI. Pál pápa a Szent Péter-bazilikában szentelte pappá.
Papi szolgálat Pappá szentelése után Burke a wisconsini La Crosse-ban, a Munkás Szent József-székesegyház segédrektoraként kapott megbízást. Emellett hittant tanított a La Crosse-i Aquinas High School-ban (ahol 1997-ben egy új épületegyüttest neveztek el tiszteletére Bishop Burke Hallnak, majd 2011-ben átkeresztelték Cardinal Burke Hallra.) 1980 és 1984 között Burke kánonjogot tanult a római Gregoriana Pápai Egyetemen, ahol 1982-ben kánonjogi licenciátust, 1984-ben pedig kánonjogi doktori címet szerzett. Ezután visszatért La Crosse-ba, ahol a Kúria moderátorává és a La Crosse-i egyházmegye alkancellárjává nevezték ki. 1989-ben II. János Pál pápa Burke-öt nevezte ki az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága, a katolikus egyház legmagasabb egyházi bíróságának első amerikai kötelékvédőjévé.
Püspöki szolgálat
La Crosse püspöke II. János Pál pápa 1994. december 10-én nevezte ki a La Crosse-i egyházmegye püspökévé és 1995. január 6-án szentelte püspökké a Szent Péter-bazilikában. Burke 1995. február 22-én vette át a La Crosse-i egyházmegye püspöki székét.
2000-ben Burke összehívta a La Crosse-i egyházmegye ötödik egyházmegyei zsinatát, amelynek eredménye a 2003-ban megjelent V. szinódus, akták: 2000. június 11-14. között ünnepelve kiadvány lett. 2002-ben nagy befolyással volt az Új Jeruzsálemi Reguláris Kanonokok, a tridenti misének, a liturgia hagyományos formájának a latin egyházban szentelt ágostonos kanonoki rend megalapításában.
A La Crosse-i egyházmegye két névtelenül nyilatkozó papja szerint Burke vezetése megosztó volt. Az egyházmegyében az emberek megosztott véleményt alkottak róla. Az egyik ilyen példa a 25 millió dolláros Guadalupei Miasszonyunk, Amerika védőszentje kegyhely építése volt, a kritikusok szerint a felhasznált pénzt a szegényeknek kellett volna adni, míg Burke a lelki áhítat növelésének gyümölcsöző módjaként védte a lépést. Egy másik eset volt, hogy az egyházmegye visszalépett a Church World Service éves terménygyűjtő sétájáról, mert a befolyt pénz egy részét óvszerek vásárlására használták a fejlődő országokban. Burke számos hagyományos rendet is üdvözölt az egyházmegyében, köztük a Krisztus Király Szuverén Papi Intézetet (ICKSP), amelynek papjai kizárólag a tridenti misét mutatják be. Két pap hagyta el az egyházmegyét az ő politikája miatt. Burke számos iskolát bezárt, miközben a tanárok fizetését is megemelte. Néhány segítője megjegyezte, hogy stílusa formálisabb, mint elődjéé, John Joseph Paulé, bár segítői a magánéletben melegszívűnek és megközelíthetőnek jellemezték. Hivatali ideje alatt az egyházmegye továbbra is részt vett a karitatív erőfeszítésekben, miközben növelte erkölcsi és politikai aktivizmusát.
Saint Louis érseke 2003. december 2-án a Saint Louis-i főegyházmegye érsekévé nevezték ki, Justin Francis Rigali bíboros utódjául, akit a Philadelphiai főegyházmegye érsekévé neveztek ki. Beiktatására 2004. január 26-án került sor, a palliumot pedig 2004. június 29-én adta át neki II. János Pál pápa St. Louisban, Burke a papi hivatások előmozdítását hangsúlyozta. A főegyházmegye hetilapjában, a Saint Louis Review-ban rovatot is közölt. Mind La Crosse-ban, mind St. Louisban Burke oratóriumokat hozott létre azok számára, akik a hagyományos forma szerinti istentiszteletre vágynak. Ahogy La Crosse-ben tette, meghívta a Krisztus Király Intézetet a főegyházmegyébe, és papokat szentelt a csoport számára az Egyesült Államokban és külföldön egyaránt. Két ICKSP pap felszentelésére 2007. június 15-én, egy ünnepélyes pápai főmisén 40 év óta először fordult elő, hogy a Szent Lajos székesegyházi bazilikában a tridenti rítus szerint szenteltek. 2006-ban, amikor a Missouri állambeli választók szűken megszavazták az állami alkotmány módosítását, amely engedélyezte az embrionális őssejtkutatást, azt mondta, hogy ez azt jelenti, hogy „legapróbb testvéreinket és nővéreinket... törvényesen azok alanyává, rabszolgájává teszik, akik manipulálni és elpusztítani akarják életüket az állítólagos tudományos és technológiai fejlődés érdekében.”
Hivatali ideje alatt Burke kiélezte a régóta húzódó vitát az egyházmegye egyik templomának, a St. Stanislaus Kostka templomnak a bezárási kísérlete és jelentős vagyonának tulajdonjoga körül. Miután Marek Bozek atya 2005-ben karácsony esti misét vezetett, annak ellenére, hogy az érsekség korábban megpróbálta bezárni a plébániát, Burke „kijelentette, hogy a templom »skizmában« van”, ami Bozek és az templom világi vezetőségének kiközösítéséhez vezetett. 2012-ben egy állami bíróság a főegyházmegye ellenében döntött, és az immár független katolikus egyházként működő gyülekezet mellé állt, és a jelentős plébániai vagyon teljes tulajdonjogát neki ítélte.
2006 júliusában XVI. Benedek pápa kinevezte az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága, a katolikus egyház legfelsőbb bíróságának tagjává. 2008. május 6-án a pápa két vatikáni megbízást is adott Burke-nek, mikor kinevezte a Törvényszövegek Pápai Tanácsa, amely az egyházjogot értelmezi és a Kléruskongregáció tagjává.
Az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága prefektusa 2008. június 27-én XVI. Benedek pápa kinevezte az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága prefektusává. Burke a Római Kúria több intézményébe is kinevezést kapott: 2008. május 6-án a Törvényszövegek Pápai Tanácsába, amely az egyházjogot tekintéllyel értelmezi és a Kléruskongregációba, amely az egyházmegyés papok és diakónusok képzését és továbbképzését szabályozza; 2009. október 17-én a Püspöki Kongregációba, amely a legtöbb latin egyházi püspök kinevezését felügyeli a missziós területeken kívül; 2010. július 6-án az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációba; 2010. július 24-én a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjába és 2011. január 29-én az Államtitkárság államokkal való kapcsolatokért felelős részlegének bíborosok és püspökök tanácsába. 2008. október 7-én kinevezték az Ügyvédek Bizottságának elnökévé, amely felelős a képzett kánonjogászok felvételéért a Vatikán bíróságain praktizálható kánonjogászok nyilvántartásába.
2010. március 11-én, az Európában napvilágot látott szexuális visszaélési botrány nyomán Burke azt mondta, hogy a Vatikánnak egy olyan dokumentumot kell készítenie, amely az egyházjogban gyökerező, egyértelmű irányelveket tartalmaz, amelyek a püspököknek és a helyi bíróságaiknak világszerte iránymutatást adnak arról, hogyan kell jelenteni az eseteket a Szentszéknek, hogy felgyorsuljon az áldozatoknak való igazságszolgáltatás folyamata. Változtatnának azon a politikán is, amely nagyfokú titkosságot biztosított az eljárás során.
Bíborosi Kollégium A 2010. november 20-i konzisztóriumon XVI. Benedek pápa a Sant'Agata dei Goti templomot jelölte ki címtemplomául, diakónus-bíborosi rangban, ezzel az ötödik Saint Louis-i érsek lett, aki a Bíborosi Kollégium tagjává vált. 2011. február 5-én, Szent Ágota emléknapján Burke kánoni birtokba vette római címtemplomát.
2012 októberében a Püspöki Szinódus 13. rendes közgyűlésén a Vitaügyi Bizottság elnökévé nevezték ki.
Burke egyike volt azoknak a választó bíborosoknak, akik részt vettek a Ferenc pápát megválasztó 2013-as pápai konklávén.
2013. december 16-án Ferenc pápa átfogó változtatásokat eszközölt a Püspöki Kongregációban, a Vatikán befolyásos részlegében, amely a püspökök kiválasztását és kinevezését felügyeli, és Burke-öt nem nevezték ki újra tagnak. Egyes feltételezések szerint ez azt tükrözte, hogy Burke „a pápánál agresszívebb álláspontot képvisel a nyugati kultúrharcok tekintetében.” Carlo Maria Viganó érsek és korábbi amerikai apostoli nuncius szerint Burke eltávolítása Theodore McCarrick bíboros, Washington nyugalmazott érseke befolyása miatt történt, de Viganó értelmezését nem ellenőrizték függetlenül.
Tíz év bíboros-diakónusi rangban eltöltött év után Burke élt a bíboros-presbiteri rangra vonatkozó optációjával, amit Ferenc pápa a 2021. május 3-i konzisztóriumon megerősített.
Apostoli Szignatúra és a Szuverén Máltai Lovagrend védnöke 2014. november 4-én Burke nyilvánosan panaszkodott: „Erős az az érzés, hogy az egyház olyan, mint egy kormányrúd nélküli hajó.” Kritikáját azzal ellensúlyozta, hogy nem akarja, hogy úgy értelmezzék, hogy a pápát bírálja.
November 8-án, négy nappal később Ferenc pápa eltávolította Burke-öt az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága prefektusának posztjáról, és kinevezte a Szuverén Máltai Lovagrend védnökévé, egy nagyrészt ceremoniális tisztségre, amelyet általában egy nyugalmazott bíboros kap, vagy egy aktív bíboros másodállásként.