Glück Izsák (Glyk, Yitshak), (Pruszka, ma: Poroszka, 1835. januárHalálesete bejegyezve a sajószentpéteri izr. halotti akv. 12/1887. fsz. alatt. – Sajószentpéter, 1887. december 21.) félegyházai, majd sajószentpéteri főrabbi, egyházi író.
Élete Jechiel irsai rabbi veje volt. 1860 és 1870 között Félegyházán, attól kezdve haláláig Sajószentpéteren működött.
Egy minisztériumi vizsgálat során 1886-ban kiderült, hogy nem tud magyarul, és az 1885 óta magyar nyelven vezetendő anyakönyvet a fia vezeti helyette. Egy évet kapott a nyelv elsajátítására, azonban ennek nem tett eleget, ezért az anyakönyvvezetéstől eltiltották, és 1887. december elején rabbi hivatalából is eltávolították. Nem sokkal az eset után, december 21-én, 52 éves korában bélgyulladásban elhunyt. Két nappal később, december 23-án délután 1 órakor helyezték végső nyugalomra. Nagy tiszteletben állt, ezt mutatja, hogy temetésén a zsidó elöljárók mellett a többi felekezet képviselői, két keresztény lelkész és a hatóságok képviselői is sokan vettek részt. Két veje, fiai és a csáthi, szentendrei és miskolci rabbik tartottak gyászbeszédeket. Tisztelete jeléül a sajószentpéteri izraelita hitközség a fiát három évre kinevezte rabbivá és anyakönyvvezetővé, és özvegyének három éven át nyugdíjként az elhunyt évi fizetését adta.
Művei Halála után veje és utóda, Fried Chaim adta ki agadikus művét Chinuch Bész Jicchok címen (Paks, 1890).
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Poroszkaiak Kategória:1835-ben született személyek Kategória:1887-ben elhunyt személyek Kategória:Rabbik Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Izraelita egyházi személyek Kategória:Sajószentpéter