Tímár István, született Schwartz (Budapest, Terézváros, 1913. április 5. – Budapest, 1991. december 19.) jogász, államvédelmi tiszt, Halász Stefánia gyermek- és tüdőgyógyász férje.

Élete Schwartz Gusztáv (1877–1930) magánhivatalnok és Tuchmann Regina (1877–1933) gyermekeként született zsidó családban. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán végezte, ahol 1938-ban szerezte meg oklevelét. A második világháború alatt munkaszolgálatra hívták be, de 1944 őszén sikerült megszöknie.

1944 decemberében a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere, Erdei Ferenc kinevezte rendőrfogalmazónak. 1945 januárjában a Tömpe András vezette politikai nyomozócsoporttal érkezett a fővárosba. 1948 decemberéig a politikai rendőrségen teljesített szolgálatot. 1947 decemberétől Péter Gábor helyettese volt az Államvédelmi Osztálynál, ahonnan ezredesi ranggal távozott. A politikai rendőrség egyik főtisztjeként és a vizsgálati főosztály vezetőjeként, ő hallgatta ki Szálasi Ferencet és a főbb háborús bűnösöket, majd a későbbiekben vezető szerepet játszott a „Magyar Közösség-ügy" és a „MAORT-ügy” vizsgálatának lefolytatásában.

1948-as távozását követően az MDP Szervező Bizottságának javaslatára kinevezték az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi és Ügyészi Főosztályának élére. 1953 januárjában letartóztatták, és a Péter Gábor és 17 társa elleni perben – népellenes, hivatali titoksértéssel folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt – 1953. december 24-én 12 évi, majd 1954. január 15-én jogerősen 11 évi börtönre ítélték. 1956. október 15-én szabadult. A legfőbb ügyészi óvás után, 1957. február 4-én a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa rehabilitálta és kárpótlásként 60 ezer forintot kapott. Ezt követően visszatért az Igazságügyi Minisztériumba, ahol a törvény-előkészítő osztály vezetője lett, majd 1962. január 13-án kinevezték a Legfelsőbb Bíróság első elnökhelyettesévé.Kinevezés (1962. január 13.) Magyar Közlöny, 2. szám

1960 augusztusában az ország képviseletében részt vett a Londonban megrendezett ENSZ büntetőjogi konferencián. Az MSZMP KB 1962. augusztusi, a munkásmozgalomban részt vettek elleni törvénysértő perek lezárásáról hozott határozatát követően, szeptember 30-án felmentették tisztségéből.Felmentés (1962. szeptember 15.) Magyar Közlöny, 69. szám A Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatói székébe került, ahonnan 1977-ben vonult nyugalomba.

1966 és 1978 között a szocialista országok közül az egyedüli volt, aki tagja, alelnöke, majd elnöke is lehetett a szerzői jogi társaságok nemzetközi szervezetei végrehajtó irodájának, a CISAC-nek. 1967-ben az ő kezdeményezésére jött létre a magyar–szovjet szerzői jogi egyezmény, amely az első ilyen megállapodása volt a Szovjetuniónak.

A Farkasréti temetőben nyugszik (2/3-1-33/34).

Családja Felesége Halász Stefánia volt, akit 1937. július 20-án Budapesten vett nőül. 1938 decemberében kikeresztelkedtek a katolikus vallásra.

Gyermekei:

Tímár András (1940–) mérnök Tímár Anna (1944–) jogász, ügyvéd Tímár Krisztina (1944–) orvos

Főbb művei

A szerzői jog kézikönyve. Szerkesztette Benárd Auréllal. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973)

Díjai, elismerései A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1947)Rendőrségi közlöny (1947. március 15.) 3. évfolyam, 6. szám A Köztársasági Elnök Elismerésének Bronz Koszorúja (1948)Köztársasági Elnök Elismerésének Bronz Koszorúja (1948. július 16) Magyar Közlöny, 158-159. szám Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1952) Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1958) Szocialista Munkáért emlékérem (1958) Munka Érdemrend (1959) Munka Érdemrend arany fokozata (1973, 1977)Munka Érdemrend arany fokozata (1973. április 29.) Magyar Közlöny, 30. szám

Jegyzetek

Források

Tímár István (rev.hu) Tímár István (1956-os intézet)

Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar rendőrök Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1991-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:A magyar kommunista hatalom által politikai okból bebörtönzött személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek