Dénes Leó, 1907-ig Rottman LeóAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 70302/1907. Forrás: MNL-OL 30791. mikrofilm 708. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1907. év 44. oldal 35. sor (Mohora, 1897. május 16. – Budapest, 1977. november 11.) polgármester.

Élete Rottman Sándor körorvos és Ulmer Júlia gyermekeként született zsidó családban. Nyolcéves korában elvesztette édesapját, s édesanyjával előbb Pásztóra, majd Budapestre költöztek. A VI. kerületi Felső Kereskedelmi Iskolában érettségizett, s ezt követően könyvelő és fatechnikusi szakképzettségeket szerzett. Középiskolásként tagja lett a Galilei Körnek és az itt szerzett ismeretei meghatározták későbbi pályáját.

Az első világháborúban az olasz fronton harcolt és 1918 őszén zászlós rendfokozatban érkezett vissza Magyarországra. A következő év januárjában belépett a Kommunisták Magyarország Pártjába. A Forradalmi Kormányzótanács felhívására önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe és a Ganz-vagongyári Vasas hadosztály 4. ezredének III. zászlóaljába osztották be. Részt vett az északi hadjáratban s az ottani harcok idején mint parancsnok ismerkedett meg Münnich Ferenccel és Landler Jenővel. A Tanácsköztársaság bukása után rendőri felügyelet alá helyezték. 1920 márciusában Csehszlovákiába szökött, ahol Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja lett. 1923 tavaszán visszatért Magyarországra és Szegeden telepedett le, ahol 1926-ig a Silvánia Faipari Vállalat fűrésztelepén dolgozott, illetve a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének tagja lett. Eleinte fűrészkezelő volt, majd a kiskőrösi telepre helyezték át, ahol 1928-ig állt alkalmazásban, majd ismét Szegedre ment, ahol a Back-malomban kapott főkönyvelői állást. Csak 1930 nyaráig dolgozhatott ott, mert a munkások ellen hozott intézkedés megtagadása miatt elbocsátották. Ezután egészen 1932-ig alkalmi munkák vállalásából tartotta fenn magát. 1932 és 1943 között az Unió kereskedelmi hitelintézet adminisztratív vezetője volt. 1936-ban Bécsben a város szociális szakigazgatását tanulmányozta, majd 1937-ben és 1939-ben Párizsban járt hasonló céllal.

A második világháború idején munkaszolgálatosként Újvidékre vitték, ahol a német katonai repülőtéren dolgoztatták. 1944 augusztusában Szegedre irányították légoltalmi szolgálatra azt a munkaszolgálatos osztagot, amelyhez ő is tartozott. 1944. október 9-én több társával együtt megszökött a Szegedtől nem messze fekvő Kossuth-kútról. 1944 novemberében Valentiny Ágoston kinevezte Szeged tanácsnokának. 1945. január 8-tól 1945. augusztus 24-ig polgármester-helyettesként működött, amikor is a törvényhatóság megválasztotta a város polgármesterévé. A megalakult Magyar–Szovjet Társaság szegedi elnökének választották. 1947–1948-ban a Városok Lapja felelős szerkesztője volt. A szociáldemokrata és a kommunista párt egyesülése után beválasztották az MDP szegedi pártbizottságába. 1950 októberében a városi Végrehajtó Bizottság elnökévé is megválasztották, továbbá, a megyei tanács tagjává és Csongrád megye Tanácsának Végrehajtó Bizottságába is. 1954 és 1956 között hallgatója volt a szegedi pártbizottság hároméves Esti Egyetemének.

Az 1956-os forradalom idején megfosztották választott tanácselnöki tisztségétől. A forradalom leverése után egy ideig az MSZMP szegedi bizottságának panaszirodáját is vezette. 1957-ben a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány kinevezte a Kultúrkapcsolatok Intézete alelnökévé, amely megbízatását az 1961-es nyugdíjazásáig látta el. Az 1967. évi és az 1971. évi választások előtt az Elnöki Tanács megválasztotta az Országos Választási Elnökség tagjának.

Hamvasztás utáni búcsúztatását a Farkasréti temetőben tartották, ahol a barátok nevében Siklós János, a Népszava főszerkesztője, a Hazafias Népfront képviseletében S. Hegedűs László, a szegedi kommunisták nevében pedig Dani Mihály mondott emlékbeszédet.

Családja Első felesége Szemző Irma (1905–?) volt, Szemző Miksa és Beck Cecília lánya, akivel 1924. június 15-én Szegeden kötött házasságot. A német megszállást követően első feleségét Auschwitzba deportálták, ahonnan nem tért vissza. Második feleségét, Keller Ibolyát – aki szintén megözvegyült a háború alatt – 1946. június 18-án Szegeden vette nőül.

Díjai, elismerései Magyar Szabadság érdemrend ezüst fokozata (1947) Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1948) Magyar–Szovjet Társaság aranykoszorús jelvénye (1955) Tanácsköztársasági Emlékérem (1959) Munka Érdemrend (1960) Munka Érdemrend arany fokozata (1964, 1968, 1970, 1975) Lenin Centenáriumi Emlékérem Szocialista Magyarországért érdemrend (1977)

Emlékezete 1987-ben Szegeden, egykori lakóháza falán emléktáblát avattak

Jegyzetek

Források

Kategória:Szeged polgármesterei Kategória:1897-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:Mohoraiak Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:KMP-tagok Kategória:MSZDP-tagok Kategória:MDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:A Galilei Kör tagjai Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek