A Bismarck csatahajó utolsó csatájaNévadás az angol szócikk alapján: Last battle of the battleship Bismarck. az Atlanti-óceánon mintegy 300 tengeri mérföld () távolságra volt Bresttől 1941. május 26-27-én. Habár döntő jelenségű összecsapás volt kapitális hadihajók között, a csatának nincs általánosan elfogadott megnevezése.
Május 24-én a Dánia-szorosban vívott csatában a Bismarck üzemanyagtartályai megsérültek és több géptermét, közte az egyik kazántermet elöntötte a víz. Ez után a Bretagne-ban lévő Brestet igyekezett elérni.Cameron, 6–10. o. Később a nap folyamán röviden szembeszállt az üldözőivel, a Prince of Wales csatahajóval valamint a Norfolk és a Suffolk nehézcirkálókkal, hogy a vele tartó Prinz Eugen nehézcirkáló zavartalanul különválhasson és egyedül folytathassa a portyázást az Atlanti-óceánon. Május 25-én a brit hajók szem elől veszítették a kelet-délkeleti irányban Franciaország felé tartó Bismarckot, melyről azt hitték Norvégiába tart és ezért északkelet felé kutattak utána. Május 25-én a hadműveletet vezető Günther Lütjens tengernagy nyilvánvalóan még mindig úgy hitte, hogy nem sikerült leráznia az üldözőit és egy hosszabb jelentést küldött a Németországba. A britek ennek alapján bemérhették a hozzávetőleges pozícióját és repülőgépeket küldtek ki a felkutatására. Május 26-án reggel észlelte ismét egy Catalina repülőcsónak a német csatahajót. A megfigyelését ezután egy Gibraltár felől érkező repülőgép-hordozó gépei vették át.
A Bismarck elfogására tett hadműveletek négy fő fázisra oszthatók. Az első az Ark Royal repülőgép-hordozó torpedóbombázóinak támadása május 26-ikán este, amivel sikerült megrongálni a csatahajó kormányművét és ezzel manőverképtelenné tenni. A második szakasz a csatahajó zaklatása volt május 26-27-ike éjszakáján brit rombolók által, aminek során nem érte komoly károsodás egyik hajót sem. A harmadik fázis május 27-ike reggelén a Rodney és King George V csatahajók támadása volt cirkálók támogatása mellett. A közel 100 perces lövetés után a számtalan gránát- illetve torpedótalálat és a saját legénysége által végrehajtott önelsüllyesztés után elmerült. Brit oldalon a Rodney könnyebben megsérült a közvetlenül mellette becsapódó gránátoktól és a saját lövegei torkolattüzének légnyomásától.Kennedy, 206, 283. o. A britek 111 hajótöröttet mentettek ki a vízbőlAz egyikük később belehalt a sérüléseibe, a többiek hadifoglyok lettek. mielőtt parancsot kaptak volna az elvonulásra egy – tévesnek bizonyuló – tengeralattjáró-észlelés miatt. Ezzel több száz hajótöröttet hagytak a sorsára. Másnap reggel egy helyszínre érkező tengeralattjáró és meteorológiai figyelőhajó még öt túlélőt talált. Az utolsó (negyedik) szakaszban a visszatérő brit hajók ellen másnap, május 28-án a Luftwaffe repülőgépei csaptak le és elsüllyesztették a Mashona rombolót.
Előzmények bélyegkép|jobbra|300px|A hadműveletben részt vevő hajók és kötelékek útvonala (anakronisztikus európai határokkal) A Bismarck második csatáját még a Dánia-szorosban vívott összecsapás előtt elkerülhetetlenné tették Günther Lütjens flottaparancsnok döntései, aki a csatahajóról vezette a hadműveletet.Ez egy téves megállapítás. A későbbi eseményekből jól látszik, hogy lett volna lehetőség elkerülni az újabb összecsapást a brit hajókkal.
Még az óceánra való áttörés előtt Lütjens úgy döntött, hogy a Dánia-szoros megközelítése előtt nem vesz fel üzemanyagot a Grönlandi-tengeren lévő Weissenburg tartályhajóról,Zetterling & Tamelander, 121–122. o. melyet a Rheinübung hadművelet támogatására rendeltek oda. Miután a Bismarck a Prince of Wales-től elszenvedett egyik találat következtében több ezer tonna üzemanyagot veszített, avagy nem fért hozzá a sérült hajóorrban lévő tartályok tartalmához, Lütjensnek lassabban kellett haladnia a hajóival az üzemanyagfogyasztás mérsékléséhez. A mérsékelt sebessége miatt az Ark Royal torpedóbombázói támadást intézhettek ellene még a francia partok elérése előtt, és az elért károkozás közvetlenül a Home Fleettel való végső találkozáshoz vezettek.
A flottájuk büszkeségének, a Hood csatacirkálónak az elvesztését a britek minden áron meg akarták torolni és ehhez minden a célra mozgósítható egységüket a Bismarck elfogásának feladatára irányították át. A Grönlandtól délkeletre hajózó Ramillies csatahajót az általa kísért konvoj mellől elrendelték, hogy amennyiben Észak-Amerika partjainál kezdene portyázásba, úgy szembeszállhasson a Bismarckkal.
A Prince of Wales a Norfolk és Suffolk cirkálókkal még a közelben volt és velük együtt követte a német hajórajt. Tovey tengernagy köteléke a King George V csatahajóval (zászlóshajó), a Victorious repülőgép-hordozóval és a kísérő rombolókkal még a Hood elvesztése előtt kihajózott Scapa Flow-ból. A Rodney csatahajót szintén hátrahagyta a konvoját május 24-én.
Május 24-én kora este a 825. tengerészeti repülőszázad Swordfish kétfedelű torpedóbombázóinak egy kis csoportja szállt fel a Victorious repülőgép-hordozóról Eugene Esmond vezetésével. A csatahajón egy találatot értek el, de ez csak felületi károsodást okozott az övpáncélján.
A követő hadihajók egy ideig nagy távolságból tartották megfigyelés alatt a Bismarckot. Május 25-én 03:00-kor kihasználva azt, hogy a követői cikk-cakkban haladtak német tengeralattjárók jelenlététől tartva, egy ilyen eltávolodás alkalmával nyugatra kitért, majd egy kört leírva az üldözői mögött elhaladva keleti irányt vett fel. A közel 270°-os jobboldali fordulót a britek nem vették észre és eredeti menetirányának megfelelően déli irányban keresték, így szabadon haladhatott tovább a francia partok felé. Négy órán át a britek hiába kutakodtak utána, de a Bismarckon erről nem tudtak. Teljesen bizonyossággal nem ismert okokból Lütjens tengernagy egy 30 perces rádióüzenetet küldött a főparancsnokságnak, amit a britek is fogtak és ebből meg tudták állapítani a hozzávetőleges helyzetét és útirányát. Azonban a King George V fedélzetén elvégzett számításokba hiba csúszott és jóval északabbra határozták meg a helyzetét, mint ahol valójában volt, és ezért az üldözők is túl messze elhajóztak északnak. A Bismarck így május 25-26-án zavartalanul haladhatott Franciaország felé. Eddigre már az üzemanyaghiány súlyos gondokat okozott mindkét fél számára.
A 209. repülőszázad egyik PBY Catalina repülőcsónakja az észak-ír Lough Erne tóról felszállva és a Donegal-korridoron áthaladva végzett felderítést az óceán felett. Pilótája a brit Dennis Briggs, másodpilótája az Egyesült Államok haditengerészetének megfigyelője Leonard Smith zászlós volt.4 November 2009, Bismarck: British/American Cooperation and the Destruction of the German Battleship , Naval History and Heritage Command A gépet Smith vezette mikor a Bismarck maga után húzott olajcsíkját követve meglátta a csatahajót és jelentette ezt a brit admiralitásnak. Innentől a Bismarck pozíciója ismert volt a britek előtt, azonban jelentősen le kellett lassítani a haladását, ha nehéz egységekkel harcra akarták bírni még a német repülőgépek hatósugarának elérése előtt. A britek egyetlen esélye a James Somerville tengernagy vezette Force H kötelékében Gibraltár irányából északnak tartó, a Renown csatacirkáló és a Sheffield könnyűcirkáló kíséretében haladó Ark Royal repülőgép-hordozó Swordfish torpedóbombázóinak sikeres bevetése volt.
A csata Május 26-27-ike éjszakája - a rombolók támadása Aznap este alkonyatkor a kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére az Ark Royal torpedóbombázói felszálltak. Az első hullám tévedésből a Force H-ból a Bismarck szemmel tartására előreküldött Sheffieldet támadta. Habár értékes időt veszítettek a rosszul sikerült bevetés miatt, annyiban azonban a britek segítségére volt, hogy az ekkor alkalmazott és rosszul működő – vízbe csapódáskor aktiválódó – mágneses gyújtók helyett a következő támadásnál hagyományos orrgyújtókkal szerelték fel a torpedókat. A késői időpont ellenére úgy döntöttek, hogy megismétlik a támadást. Erre 21:00 körül, csaknem teljes sötétségben került már sor, de a Swordfish-ek az ASV II típusú radarjaikkal megtalálták a Bismarckot.Brown, 34. o. Az egyik torpedó a Bismarckot tatját érte a bal oldalon és bal oldali 12°-os állásban megakasztotta a bal oldali kormánylapátot.
Emiatt a hajó nagy kört leírva tudott csak haladni. A kár kijavítására tett erőfeszítések nem jártak sikerrel.Garzke & Dulin, 235. o. Megpróbálták a hajót a hajtóművek fordulatszámának variálásával kormányozni, de az a 8-as erősségű szélben és a tenger hullámzása miatt a King George V és a Rodney felé sodródott, mely csatahajók nyugatról közelítettek felé.Garzke & Dulin, 235–236. o. Május 26-án 23:40-kor Lütjens tengernagy a nyugati főparancsnokságnak a következő rádióüzenetet küldte: „A hajó kormányozhatatlan. Harcolni fogunk az utolsó lövedékig. Soká éljen a Führer.”Jackson 2002, 91. o.
Az éjszaka folyamán a Bismarck ellen a Cossack, a Sikh, a Maori a Zulu és a lengyel Piorun rombolók kíséreltek meg torpedótámadást indítani. A Bismarck egyik lövedéke leszakította a Cossack antennáját és a Zulut villába fogó lövedékei a rombolón három embert sebesítettek meg. A rombolók nem értek el találatot, de a folyamatos fenyegetésük tovább fárasztotta a német legénységet és ezzel rontotta a morált.
A végső összecsapás
A hajóival a Bismarckhoz közelítve Tovey a Rodney parancsnokának azt az utasítást adta, hogy yardra () közelítse meg a német csatahajót amilyen gyorsan csak lehet, ezután pedig nagyjából igazodjon a King George V mozgásához, de ezen túl szabadon manőverezzen.Garzke & Dulin 1980, 210. o. 1941. május 27-ének reggelén sűrű szürke felhők borították az eget, északnyugatról erős volt a hullámzás és a szél. Az északnyugati viharos szél miatt Tovey úgy ítélte meg, hogy a szélfelőli oldalról kedvezőtlen lenne a támadást végrehajtani és úgy döntött, északnyugati iránynak haladva közelítik meg a Bismarckot.Barnett, 311. o. A Bismarck a maga részéről még mindig manőverképtelen volt, de a legénysége megtett minden előkészületet az összecsapáshoz. Az óceánba lökték az Arado hidroplánokat is, hogy csökkentsék a tűzveszélyt.Garzke & Dulin 1985, 237–238. o.
08:43-kor a King George V-ről észlelték a Bismarckot távolságban. Elsőként a Rodney nyitott rá tüzet 08:47-kor, röviddel rá a King George V is becsatlakozott a lövetésbe. A Bismarckot nem lehetett irányítani a torpedótalálat okozta sérülések miatt és a bajokat még tovább fokozta a viharos erejű szél. A kiszámíthatatlan mozgása miatt a hajó az ágyúk számára instabil alapot nyújtott és nagy nehézséget okozott a tűzvezetés számára.Bismarck's Final Battle; by William H. Garzke, Jr. and Robert O. Dulin, Jr; Chapter VI; International Naval Research Organization, at Ennek ellenére a Bismarck 08:50-től viszonozta a tüzet az első lövegtornyaival és már a második sortüzével villába fogta a Rodney-t. Ezek voltak az ellenséghez legközelebb leérkező lövedékei az összecsapás során,Bercuson & Herwig, 288–289. o. mert 09:02-kor a Rodney egyik 406 mm-es lövedéke eltalálta az elülső felépítményt, megrongálta a hajóhidat és a tűzvezető állást, végezve a főtisztek többségével. Ugyanez a sortűz megrongálta a két elülső nehéz lövegtornyot is. Ezután a hátulsó tűzvezető központ vette át a hátsó lövegtornyok irányítását, de három sortűz leadása után ezt is kiiktatta egy találat. Miután mindkét tűzvezető állása harcképtelenné vált, a Bismarck tüze egyre rendszertelenebbé vált és ez lehetővé tette a britek számára, hogy csökkentsék a távolságot. A Norfolk és a Dorsetshire is közelebb hajóztak és tüzet nyitottak a 203 mm-es ágyúikból.Bercuson & Herwig, 290–291. o.Garzke & Dulin 1985, 239. o.