Incze Gyula (Nyújtód, 1903. január 15. – Budapest, Ferencváros, 1955. január 30.)Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 190/1955. folyószáma alatt. igazságügyi orvostani kutató, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).
Életútja Incze Balázs és Potsa R. Irma fiaként született. Apját fiatalon elvesztette. Az első világháború után menekültként érkezett Szegedre.
1926-ban orvostanhallgatóként a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézetében kapott gyakornoki állást, majd ugyanitt lett 1929-ben tanársegéd. 1931 és 1933 között Albin Haberda professzor intézetében töltött két évet a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként. Ez idő alatt főként a mérgek központi idegrendszerre gyakorolt hatását tanulmányozta. 1933-ban a Jellinek professzor vezetése alatt álló Elektropatológiai Intézetben gyűjtötte össze azokat a szakismereteket, amelyek később ennek a tárgykörnek a legkiválóbb hazai kutatójává tették. Tanulmányútjairól hazatérve 1933-ban megszerezte a törvényszéki orvosi képesítést. 1939-ben a törvényszéki orvostani gyakorlatban fontosabb mérgezések című tárgykörből magántanárrá habilitálták.
1946-tól a törvényszéki orvostan címzetes rendkívüli, 1947-től nyilvános rendes tanára volt Budapesten. Bevezette a vércsoportvizsgálatot az apaság megállapításánál, valamint a planktonvizsgálatot a vízbefulladásnál. Az alacsony intenzitású áram hatásával, ipari mérgezésekkel, balesetekkel kapcsolatosan végzett kutatásokat. Halálát szívkoszorúér-elkeményedés okozta.
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1903-ban született személyek Kategória:1955-ben elhunyt személyek