Az uruk-hai J. R. R. Tolkien kitalált világának egyik népe. Ez a faj Középföldén él, és a harmadkorban jelent meg. Az uruk-hai faj legvalószínűbben az orkok és az emberek keresztezésével született meg (a Peter Jackson rendezte filmek magyar szinkronjában az emberek helyett a „lidérc” szó szerepel az eredeti „goblins” (= manók, orkok) helyett, ami szerencsétlen félrefordítás), és az ork faj egyik alfajának tekinthető. Az uruk-haiok alapvetően úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint a közönséges orkok, csak sokkal nagyobbak és erősebbek.
Létrejöttük
Szauron Mordorban és Szarumán Vasudvardban hozta létre ezeket az orkokat, a filmben az utóbbi is Szauron parancsára történik (a könyvben lévő utalások alapján a könyvbeli Szarumán inkább Szauront kijátszandó, semmint az ő parancsára alkot magánhadsereget).
Ahogyan az orkok eredeti fajáról, úgy az uruk-haiok létrejöttéről is csak kevés egészen biztosat tudunk a fentieken kívül. A könyvben utalások vannak arra, hogy az uruk-haioknak emberek, mégpedig ősi (azaz nem númenori / gondori fajta) északi típusú (eriadori) emberek (amilyenek Tóvárosban, Bríben és más, Gondortól és Mordortól északra lévő helyeken laktak) is voltak az őseik között. Az uruk-hai fajta bírja a napfényt, ami a közönséges orkokat megbetegíti, ami arra utal, hogy az ork fajt emberi jellemzőkkel javították fel. Az uruk-haiok, legalábbis a Szarumán szolgálatában állóké, felszerelésben – ruházatban, fegyverzetben – egyeznek az északi emberekkel (ez az emberfajta nem csak északon fordul elő, hanem pl. Bríben is, ahol Szarumánnak jó kapcsolatai vannak).
Ha voltak az uruk-haioknak emberi őseik, ezek tündék vagy törpök vagy más szabad nép nem lehettek, mert ezek a Harmadkorban nem szolgálták sem Szauront, sem Szarumánt, tehát maradnak az emberek, akik viszont nagy számban voltak mindkét hadúr alattvalói között. Szarumán bázisa Eriadortól közvetlenül délre volt, Szauron egy birtoka pedig Észak-Középföldén, Dol Guldurban. Az eriadori típusú embereken kívül szóba jöhetnek ezek ősei, a Vasudvardtól délkeletre lévő Dunföld dombsági vademberek is, akik eleve mindig hajlottak arra, hogy a gonosz erőket szolgálják.
A Szillszakáll nevű szereplő, egy ent, akinek népét az uruk-haiok és az orkok megtámadták, a könyvben azt kérdezi egy helyen, hogy vajon vegyítette-e Szarumán az orkokat és az embereket, vagy pedig egyszerűen embereket rontott meg (torzított el – itt nem alakváltó varázslatra kell gondolni, ami Tolkien világától idegen, hanem tenyésztésre, emberkísérletekre). Bár ez magában a könyvben is spekulációként hangzik el, sok rajongó, irodalomkritikus és filmelemző is készpénznek veszi és kész tényként közli. Hogy ez elhamarkodott vélemény, azt Tolkien is írja az egyik levelében (153. sz. levél): „Szillszakáll csak egy szereplő a történetemben, de nem azonos velem; s bár emlékezete csodálatra méltó és józanparasztias bölcsességgel is bír, nem tartozik a Bölcsek és Nagyok közé, így sok minden van, amit nem tud vagy nem ért.” A filmben is kész tényként szerepel, a magyar szinkron még a bevezetőben is említett fordítási hibával tetőzi ezt.
A Morgoth gyűrűje c. könyv szerint: „Az emberek Morgoth vagy bábjai uralma alatt néhány generáció alatt annyira elsilányíthatóak mind szellemben, mind szokásokban, hogy majdnem az orkok szintjére kerülnek, ennek eredményeképp még arra hajlandóak vagy kényszeríthetőek, hogy orkokkal párosodjanak, új fajtákat teremtve, amik általában nagyobbak és ravaszabbak, mint ork elődeik. Nincs kétség, hogy jó idővel az Ő uralma után, a Harmadkorban, Szarumán – talán szerencse, talán ősi feljegyzések által – újra felfedezte e lehetőséget, és uralom utáni vágyától hajtva elkövette minden gaztettei között ezt, a legszörnyűbbet: emberféle orkokat hozott létre, akik óriásiak és eszesek voltak, valamint orkféle embereket, akik álnokak és hitványak.” E könyv ideillő részletében Tolkien kijelenti, hogy Szarumán valóban keresztezte az orkokat az emberekkel, így létrehozva a "hatalmas és ravasz ember-orkokat", és az "áruló és erkölcstelen ork-embereket". Azonban az uruk-hai, a félorkok és a koboldemberek kapcsolata ezekkel a lényekkel tisztázatlan."Végül egy nagyon jelentős rész következik, habár borzasztó azt elmesélni. Nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek Morgoth uralma alatt majdnem ork-szintre képesek süllyedni lélekben és szokásokban; ekkor hajlandóak vagy kényszeríthetők arra, hogy orkokkal párosodjanak, és egy új fajt nemzzenek, amely gyakran nagyobb és komiszabb. Kétségtelen, hogy sokkal később, a Harmadkorban, Szarumán rájött erre, vagy megtalálta a papírra vetett ősi történetek közt, és az uralom iránti vágya legocsmányabb tettére vette rá: keresztezte az orkokat az emberekkel, ezáltal hatalmas és ravasz ember-orkokat, illetve áruló és erkölcstelen ork-embereket hozva létre." [Tolkien, J. R. R. (1993), Christopher Tolkien, ed., Morgoth's Ring, Boston: Houghton Mifflin, "Myths Transformed" - Text X, ] (Vargamate fordítása)
Bár az idézett szakasz nem említi az uruk-haiokat, a leírások alapján valószínűleg azonosak az említett „ember(féle)-orkokkal” – míg az „orkféle emberek” valószínűleg Szarumán egyes Bríbeli kémeire utal, akik teljesen emberszerűek, noha ábrázatuk bandzsa és ronda orkszerű arc, és mindenféle banditizmust követnek el (pl. ellopják a Gyűrű Szövetsége lovait a Pajkos Póniból).
Tulajdonságaik
Az uruk-haiok gyorsan, nagy távokat képesek megtenni, a napfényben is járhatnak, és sokkal szívósabbak és erősebbek a többi ork fajnál. Ezeket az uruk-haiokat vetette be Szarumán, hogy hozzák el neki a Gyűrűt és félszerzet hordozóját. Különítménye, egy kb. százfős horda az Amon Hen nevű helyen rajtaütött a Gyűrű Szövetségén, de Frodó helyett tévedésből Tuk Peregrint és Borbak Trufát cipelték el egészen Rohan földjéig, ahol a rohani vezér, Éomer a seregével rajtuk ütött és lemészárolta az orkokat.
Szarumán a Helm-szurdok ostrománál is főképp ezt a fajt használta fel tízezres létszámban, és valószínűleg Minas Tirith ostrománál és a végső mordori csatában is jelen voltak.
Szarumán orkjai főként silány kenyéren, lóhúson (valószínűleg a rohani lovakat elrabolva) és emberhúson élnek. Saját készítésű italuk az ork pálinka, ami egy olajszerű, bűzös, fekete folyadék.
Az uruk-haiok tulajdonságaikban is jóval kevésbé hitványak, mint a közönséges orkok. A végsőkig hűségesek urukhoz, Szarumánhoz és a küldetésükhöz, sem félelem, sem Grisnák ravaszkodása nem képes őket korrumpálni, míg a mordori és északi orkokat elsősorban a félelem hajtja uraiktól, mindenekelőtt Szauron és lidércei hatalmától és mágiájától, illetve az északiak bosszúból kívánnak öldökölni. Az uruk-haiok fegyelmezett, sőt fanatikus elitkatonák, annak ellenére, hogy állatias voltuk miatt elitcsapathoz kevéssé méltó dolgokat is cselekednek (pl. megeszik a legyőzött ellenfeleket); míg a többi ork inkább egy középkori zsoldoscsapat vagy kalózbanda erkölcsi színvonalán és fegyelmén működik. Erejükre és összetartásukra is büszkék, mint az emberek, minden körülmények között őrzik a maguk rendjét, míg Tolkien leírása szerint a közönséges orkok a saját fajtájukat is gyűlölik, és szabadjára engedve, még egymást is gyilkolásszák.
Terminológia Az uruk-hai név első eleme az uruk, ami a mordori Fekete Beszéd szava, és az ork szóból ered. Az ork a quenya urko szóból származik. A második elem, a hai jelentése "nép". Az "uruk-hai" szó jelentése tehát "ork-nép". Hasonló fogalom az olog-hai ("troll-nép"), ami egy különösen erős és gonosz troll-faj neve.
Christopher Tolkien az "uruk" szót az "uruk-hai" anglicizmusának tartja, és apja számtalanszor keverve használta a két kifejezést. Bár az "uruk-hai" egyszerűen ork-népet jelent, a fogalom Mordor és Vasudvard ork katonáit jelöli. A többi faj neve snaga ("szolga") volt.
Uruk-hai Tolkien műveiben
Az Uruk-hai orkok, először – nagyon erős, fekete orkokként jellemezve – a harmadkor 2475-ös éve körül jelentek meg, amikor elfoglalták Ithiliát és Osgiliath városát. Ezeket az urukokat Szauron tenyésztette, de Szarumán egy új fajt alkotott továbbfejlesztett képességekkel, mint például a napfénnyel szembeni ellenállás és erősebb testalkat. Magasságukat és erejüket kihasználva lenézik a többi orkot és rettegésben tartják őket.
A két toronyban Aragorn észreveszi, hogy az Amon Hen-en elesett uruk-hai különbözik az összes eddigi ork fajtól. Szilszakáll úgy gondolja, hogy Szarumán keresztezte az orkokat az emberekkel; a tettet "sötét gonoszságnak" nevezte."A Nagy Sötétségben tett gonoszságaiknak jeleként nem bírják elviselni a napfényt; de Szarumán orkjai kibírják, még ha gyűlölik is. Vajon mit tett velük? Talán romlott emberek, vagy Szarumán keresztezte az orkokat az emberekkel? Ha így lenne, az sötét gonoszság volna." (Vargamate fordítása), [Tolkien, J. R. R. (1954), The Two Towers, The Lord of the Rings, Boston: Houghton Mifflin (published 1987), "The Uruk-hai, ] Ezek az orkok, akik magukat "a harcos uruk-hai"-nak nevezték, alkották nagyrészt Szarumán seregét, de mellettük voltak a seregben dúnföldiek és Rohan egyéb ellenségei is.[Tolkien, J. R. R. (1954), The Two Towers, The Lord of the Rings, Boston: Houghton Mifflin (published 1987), Helm's Deep, ] Gyorsabbak, erősebbek és nagyobbak voltak az átlagos orkoknál, és nappal is képesek voltak utazni anélkül, hogy meggyengültek volna, habár ők sem szerették a napfényt. Szarumán emberhússal etette őket."Mi a Bölcs Saruman, a Fehér Kéz szolgái vagyunk; ez a kéz táplál minket emberhússal." J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A két torony. Európa, Budapest, 2008. p. 661 Szarumán uruk-hai orkjai a Vas-folyó gázlójánál két csatát vívtak a rohírokkal. Az első csatában Théoden király fia, Théodred elesett. A második csatában, a kürtvári csatában a rohírok az urukok túlnyomó részét megölték, és a sereget legyőzték.
"Az Uruk-hai orkok" c. fejezet részletes összehasonlítást tartalmaz az orkok különböző fajtái között. Ott folytatja "Boromir halála" c. fejezetet, amikor Boromirról kiderül, hogy haldoklik, és Trufát, illetve Pippint elviszik az orkok, akik már napok óta követték a Szövetséget. A fejezet az orkok Rohant átszelő vágtáját tárgyalja, miközben Aragorn, Legolas és Gimli a nyomukba ered és találkozik az Éomer vezette lovassággal.
Az ork csapat Szauron Grishnákh vezette mordori orkjaiból, Szarumán Uglúk vezette "harcos uruk-hai"-jaiból, és az "északiakból", Mória orkjaiból állt. Vasudvard urukjai ölték meg Boromirt és fogták el Trufát és Pippint, és az ő tetemeiket találta Aragorn különösnek.
A vasudvardi uruk-haik voltak a legmagasabb orkok, és vastag, egyenes lábuk volt (ezzel szemben a mordori orkok karikalábúak voltak) és hatalmas kezük. Habár a vasudvardiak sem szerették a napfényt, a többi orkkal ellentétben ők elviselték azt. A mordori orkok mind hosszú karúak és karikalábúak voltak; nem alacsonyabbak a vasudvardiaknál, mégis nagyobbak és erősebbek a móriai orkoknál. A móriai orkok viszont jobban láttak a sötétben, mint a Vasudvardiak. Grisnák nagydarab orkként jelenik meg a fejezetben, de alacsonyabb volt Uglúknál. Később a A király visszatérben Sagrat-ot és Gorbag-ot, két mordori uruk-hai ork-ot, hasonlóképp írják le, mint Grisnákot és csapatát.