Ége (románul Ighiu) település Romániában, Hargita megyében Közigazgatásilag Kányádhoz tartozik.
Fekvése A Hargita-hegység lábánál, Székelyföld és Királyföld peremvidékén helyezkedik el az Égei-vagy Nagypatak völgyében, ami a Nagy-Homoród jobb oldali mellékvize.
A falut védelmező, délkelet felé nyitott völgyet 600–700 m körüli magasságú dombok övezik: északkeletre a Magyaró-tető, déli irányban Bereck hegye, északnyugatra Samu dombja.
A közeli Égei-tető vízválasztó a Nagy-Küküllő és a Nagy-Homoród, így tágabb értelemben az Olt és a Maros vízgyűjtő területe között.
Környező települések Északra Ábránfalva (2,9 km), délkeletre Székelydálya (2,2 km), nyugatra Jásfalva (2,7 km), és azon túl Kányád (3,7 km).
Nevének eredete Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. – Kiss 1997., I., 407. old.
Története A települést hiteles okirat először 1576-ban említi. Az 50 denáros adót megfizető székely főemberek jegyzékében "Jllustrissimi principis fl. 8" bejegyzés szerepel a falu neve (Egeh) után.
1602-ben, az ún. Básta-féle összeírásban már a település máig élő, vagy a közelmúltban eltűnt családnevei (Csiszér, Gábos, Kovács, Zágoni) is megjelennek.
Református temploma a templomtorony külső falfülkéjében található felirat tanúsága szerint 1772-ben épült, a szentély kazettás mennyezetét azonban 1702-ből keltezi az ismeretlen mesterkéz. A festett deszkák másodlagos felhasználása arra utal, hogy a kazetták egy korábbi épület számára készültek.
Híres szülöttei Lukáts István (Ége, 1796 – Bodos, 1841) bodosi református lelkész, költő. Verseit 2015-ben Egyed Emese publikálta Andalgj hát, citerám! címmel. Egyed Emese szerint talán éppen születési helye (Ége) nevével játszik el A rózsabokor című versében: Csak szúrós tüskék meredeznek ottan, Hol rubint láng ége az ég szemébe...
Jegyzetek
Ege Kategória:Udvarhely vármegye települései