Friedrich Adolf Wilhelm Spitta (Wittingen, Hannoveri Királyság, 1852. január 10. – Göttingen, 1924. június 7.) német protestáns teológus.
Életútja Karl Johann Philipp Spitta (1801–1859) fia. Göttingenben és Erlangenben teológiát tanult, 1881-ben pap lett Oberkasselben és tanított a Bonni Egyetemen, 1887-ben a Strasbourgi Egyetemen az új-testamentom és a gyakorlati teológia rendes tanárává nevezték ki, ugyanott egyetemi prédikátor lett.
Nevezetesebb művei Der Brief d. Julius Africanus an Aristides (Halle, 1887); Der Knabe Jesus, eine biblische Geschichte und ihre apokryphischen Entstellungen (uo. 1883); Luther und der evangelische Gottesdienst (uo. 1884); Der 2. Brief des Petrus und der Brief des Judas (Halle, 1885); Die Passionen nach den vier Evangelisten von H. Schütz (Lipcse, 1886); Die Offenbarung des Johannes (Halle, 1889); Die Apostelgeschichte, ihre Quellen u. deren geschichtlicher Wert (Halle, 1891); Sonntagspredigten (Strassburg, 1891); Zur Reform d. evang. Kultus (Göttingen, 1891); Zur Geschichte und Litteratur des urchristentums (2 köt., uo. 1892-96.).
Jegyzetek
Források
Der Große Brockhaus, 15. kiadás; 17. kötet (Schra–Spu). Lipcse. 1937. 707. o.
Kategória:Német teológusok Kategória:1852-ben született személyek Kategória:1924-ben elhunyt személyek