A Bedtime Story című dal Madonna amerikai énekesnő és dalszerző 1995. február 13.-án megjelent harmadik kimásolt kislemeze hatodik stúdióalbumáról, a Bedtime Stories-ról. A dalt a Maverick kiadó jelentette meg, és Björk, Nellee Hooper, és Marius De Vries írták. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy Björk dalt írt egy Madonna albumra. Újraírta a dal eredeti demó változatát, melyet később Madonna és Hooper készített el. A dal egy közepes tempójú elektronikus house dal, acid és ambient, valamint techno beütésekkel. A dal szokatlan, elektronikus hangzása eltér a pop-R&B daloktól, melyek az albumon hallhatóak. Lírailag a dal a tudattalan világ örömeiről szól.
A dal kedvező kritikákat kapott a zenekritikusoktól, akik méltatták hipnotikus és elektronikus stílusát, azonban alulértékeltnek ítélték meg, amiben nagy potenciál lehetett volna. Kereskedelmi szempontból a kislemez az Egyesült Királyság, Olaszország, és Ausztrália slágerlistáin az első tízbe bejutott, de az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100-on csupán a 42. helyet érte el, azonban a Billboard Dance/Club songs listán az első helyen végzett. A dalhoz tartozó klipet Mark Romanek rendezte, és minden idők legdrágább videoklipjeként tartják számon, 5 millió dolláros (2020-ban 8,49 millió dollár) költségvetéssel. Szürrealista és az új kor képei vannak benne, olyan művészek hatásával, mint Remedios Varo, Frida Kahlo, és Leonora Carrington. A video elismerést kapott a kritikusoktól, és folyamatosan megtekinthető a New York-i Modern Művészetek Múzeumában.
A dalt az 1995-ös londoni Brit Awards-on adta elő Madonna, ahol egy ezüst Versace ruhát, és hosszú parókát viselt, ami Marie Claire szerint a díjátadó történetének 30 legjobb pillanata lett. A dal remixelt változatát a 2004-es Re-Invention világkörüli turnén videobejátszásként is felhasználták. Kritikusok és tudósok megjegyezték, hogy a dal előrevetítette Madonna elektronikus zene felé történő elmozdulását jövőbeli munkáiban.
Előzmények és megjelenések
Lucy O'Brien szerző szerint, aki a Madonna: Like an Icon című könyvében kifejtette: "Madonna hatást akart gyakorolni a soulzenei szcénára, és elkezdett együttműködni az R&B piac kiemelkedő producereivel. Azonban Madonna a brit klubzenei szcénát is szerette volna felfedezni, ahol az olyan műfajok, mint a dub egyre népszerűbbek voltak. Úgy döntött, hogy több európai zeneszerzővel dolgozik együtt az elektronikus szintéren, köztük Nellee Hooperrel, aki "nagyon európai érzékenysége" miatt tetszett Madonnának. Hoopert Los Angelesbe hívták, és a kaliforniai Encino állambeli Chappell Stúdióban megkezdődtek a munkálatok.
A "Bedtime Story"-t az izlandi énekes-dalszerző Björk, Marius De Vries, és Hooper írták. A producerek pedig Madonna és Hooper voltak. Mark Pytlik szerző a Björk: Wow and Flutter című könyvében kifejtette, hogy Madonnát annak idején Björk "Debut" című 1993-as albuma ihlette. De Vries-szel, és Hooperrel való kapcsolata révén Madonna kapcsolatba lépett Björkkel, és megkérte, hogy írjon neki egy dalt a Bedtime Stories című albumára. Björk nem igazán rajongott Madonna zenéjéért, de felkeltette az ajánlat, és elfogadta a felkérést. Írt egy dalt eredetileg "Let's Get Unconscious" címen, melynek a nyitószövege a következő volt: "Today is the last day, that I'm using words" (Ma van az utolsó nap, amikor szavakat használok). – a sorok Björk Madonna esztétikáját kritizáló saját kritikájából születtek. Az énekesnő kifejtette: "Amikor felajánlották nekem, hogy írjak egy dalt Madonnának, nem igazán tudtam elképzelni, hogy egy olyan dalt adok, ami megfelel neki...De jobban belegondolva úgy döntöttem, hogy megírom azt, amit mindig is szerettem volna hallani, ahogy azt mondja, amit soha nem mondott".
Miután a dal demója elkészült, De Vries és Hooper átdolgozták a dalt, és a végső változat a "Bedtime Story" nevet kapta. A dal végül 3. kislemezként jelent meg az albumról 1995. február 13-án. Björk később bevallotta, hogy Madonna kevés szöveget írt át, mint például az eredeti "learning logic and reason" helyett Madonna a "leaving logic and reason" szövegeket szerepeltette. Az eredeti demót később újra átdolgozták, és "Sweet Intuition" címen jelentették meg Björk "Army of Me" című kislemezének B-oldalán, valamint újrakeverték az "It's Oh So Quiet" című kislemezen is.
2021. március 19-én Madonna megjelentette a "Bedtime Story" EP-t, minden streaming és digitális kiadónál.
Felvételek és összetétel bélyegkép|200px|jobbra|A "Bedtime Story" amerikai kislemezkiadásának A. oldala
A "Bedtime Story" egy elektronikus dal, mely teljesen eltérő az album többi számától, melyek inkább R&B és New Jack Swing stílusúak. Ellentétben a többi dallamos művel, a dal lassabb, kevesebb dallamú, de összetett ritmikai szerkezettel rendelkezik. Ambient hatású tónusa van, mely "pulzáló" és "mély bugyborékoló" house ritmusú. Stilisztikai összehasonlítások vannak az acid house zene és a szintetizátoros elrendezéssel, a minimál trance hatásaival, valamint a techno-val. A dal hangszerelése szintetizált, amely dobgép hangokból, orgonából, valamint vonósokból, gurgulázókból, tapsokból, és egy digitálisan módosított "homofónikus" kórusból áll. A Musicnotes.com által közzétett kotta szerint a "Bedtime Story" g-moll hangnemben íródott, és 108 BPM ütemű. Madonna énekhangja az A3 csomópontjaitól G♭5-ig terjed, és a Gm9–Dm–E–A–G alapszekvenciát követi akkordmenetként. A dal az album előző dalának, a "Sanctuary"-nek a végéhez kapcsolódik, és annak akkordjaival kezdődik. A dal végén lüktető ütem és a vezető szintetizátor keveréke mellett Madonna hangja nyöszörög, és kimondja: "Ha-ha-aahs". Végül így végződik: "And all that you've ever learned, try to forget, I'll never explain again" (És mindent, amit valaha tanultál, próbáld meg elfelejteni, mert soha többé nem fogom elmagyarázni) – majd elhiteti a hallgatóval, hogy mindez egy álom része volt.
Amaro Vicente szerző a The Aesthetics of Motion in Musics for the Mevlana Celal ed-Din Rumi című könyvében a dal zenéjével foglalkozik, mely sok hasonlóságot mutat az új kor és a Szufi zene különböző formáival. Lassú atmoszférájú tulajdonságai a "Mevlev-Sufi Relaxation"-hoz, a dal bonyolult, egyenletes és folyamatos, ritmusszerkezete pedig a zikr-ceremóniához is hasonlított. Björknek, aki a dal egyik írója, megadta a dal sajátos stílusát, és De Vrites szerint a dal achitektúrája "kimondottan björki", és olyan sajátos, és egyedi megközelítése van a szövegek, és a megfogalmazások felépítéséhez. A Charity Marsh és Melissa West által írt Music and Technoculture egyik fejezetében az szerepel, hogy Madonna énekében Björk hatása hallható a dal során.
Rikky Rooksby, a The Complete Guide to the Music of Madonna szerzője megjegyezte, hogy a "Bedtime Story" dalszövegei az öntudatlanság örömeinek himnusza, mely elutasítja az értelem, és a nyelv feltételezett korlátait, ezért a "Words are useless, especially sentences, They don't stand for anything, How could they explain how I feel?" szövegek annak ellenére, hogy egy dal a tudattalanba vezető utazásról szól, a tudósok szubtexctusokat észleltek a dal jelentésében. Vincente megjegyezte, hogy a posztmodern és a new age témái túlsúlyban vannak a dalszövegekben, különös tekintettel arra, hogy nem tudják megfogalmazni az igazság fogalmát, valamint a dal meditáció és relaxáció témáját sem. Az iszlám misztikus és szexuális témákat is megjegyeztek a dal szövegében. Vicente azt is megállapította, hogy a klisék a "mézre", a "vágyakozásra és vágyakozásra" és a "belül nedves" szexuális konnotációira nem a "világi" szerelemre vonatkoznak, hanem az "eksztatikus" szúfi költészetre. A dalszövegek a mozgás fogalmaira utalnak, amelyek a szúfi filozófiában "központi": A fana elérését jelzi a sema révén ("elveszni" és a logikát valamint az értelmet a tudatlanság karjaira hagyni").
Kritikák bélyegkép|200px|jobbra|A "Bedtime Story"-t gyakran hasonlították Björk izlandi énekes-dalszerző munkájához, aki a dal társszerzője. A "Bedtime Story" pozitív kritikákat kapott a zenekritikusoktól. A The Advocate munkatársa Peter Galvin úgy gondolta, hogy a dal emlékezteti őt a Rescue Me című himnuszra. Stephen Thomas Erlewine (AllMusic) az alapalbumról írt ismertetőjében azt írja, hogy a "Bedtime Story" a legjobb dalok között van az albumon, és lassan bedolgozza dallamait a tudatalattiba, ahogyan a dal basszusa lüktet. Larry Flick a Billboard munkatársa megjegyezte: "Könnyen bekerült [Madonna] legmerészebb, és legkísérletesebb poplemezei közé a trippy és élvonalbeli trance, dance ritmusokkal együtt". Bianca Gracie (Idolator) a "Bedtime Story"-t nevezte az album csúcspontjának, hozzátéve, hogy "ez magával ragadó a trance zenéből vett remegő dobokkal" ami éteri hangulatot teremt. Gracie méltatta a brit tánczene hatását, és Madonna provokatív énekhangját, és úgy gondolta, hogy a dal közvetlen ihletet ad Britney Spears "Breathe On Me" című dalához, mely 4. "In the Zone" című 2003-as stúdióalbumán található.
James Masterton zenei író a heti angol kislemezlistát kommentálva azt mondta, hogy Madonna leghitelesebb kislemeze a Vogue óta. A Music Week kritikusa, James Hamilton ötből négy csillagot adott a dalnak, és kijelentette, hogy a hívogató ének, és kitartó érzéki ritmus keverékének eszközét adja Madonnának. Mellesleg az egyik legjobb dal az albumon. Sal Cinquemani (Slant magazine) dicsérte a dalt, és azt állította, hogy kiaknázatlan lehetségek rejlenek benne, és lehetne a következő "Vogue". A GHV2 albumról írt ismertetőjében azt írta, hogy a "Bedtime Story" egy élénk dal volt, amely előrevetítette Madonnát az elektronikus zene felé. Victor Amaro Vicente a The Aesthetics of Motion in Musics for the Mevlana Celal Ed-Din Rumi című könyvében azt írta, hogy a dal „összetett ritmikus textúrája” a „90-es évek közepén a táncterem kedvencévé tette”. Rikky Rooksby a The Complete Guide to the Music of Madonna című könyvében azt írta, hogy a szám hasonlít az angol alternatív csapat, az Everything but the Girl zenéjére, és azt állította, hogy "az album legtöbb többi dalával ellentétben ez az a szám, amely hosszabb és akadozóbb volt, mint amilyen.
Matthew Rettenmund az Encyclopedia Madonnica című könyvében azt írta, hogy a dal erőteljesen "görbe" volt, mert szerepelt az albumon. Azt gondolta továbbá, hogy a kereskedelmileg sikeres Take a Bow folytatásaként való kiadása csökkentette a benne rejlő lehetőségeket. Rettenmund azonban a leg jellemezetlenebb dalként dicsérte, mely "hipnotikus, már-már hallucinogén, idealizált lelkiállapoton áthaladó utazásként". Madonna zenéje, melyet bár Björk írt, úgy tette magáévá [Madonna] a dalt, hogy egy "kábítószeres álmosságot adott hozzá", ami a legszokatlanabb, legfurcsább, és legkihívóbb dallá teszi. Jude Rogers a The Guardiantól a dalt az 53. helyre rangsorolta a Madonna kislemezeinek listáján, az énekesnő 60. születésnapja tiszteletére. Owen Pallett negatívan hasonlította össze Björk "Violently Happy" című dalával, és kiábrándítónak, sterilnek, és statikusnak nevezett. 2018-ban a Billboard az énekesnő 44. legjobb dalának választotta, és bizarr választásnak boizonyult egy harmadik kislemeznek [...] Az enyhén villódzó üteme és nyögő részek nagyon rádióbarát középtempós minimalizmusra hangzottak el, és Björk anti." A szavak elkerüléséről dalszöveg pedig aligha tekinthtő Madonna legizgalmasabbjának.
Sikerek