bélyegkép|jobbra|250px|A Magyar Rádió hajdani székháza 2010-ben (Budapest, VIII. ker. Pollack Mihály tér bélyegkép|jobbra|250px|Békésy György és Dohnányi Ernő tesztelik az új 6-os stúdió akusztikáját 1935-ben bélyegkép|jobbra|250px|Glatz Oszkár előadást tart 1934-ben a rádióban |bélyegkép|jobbra|250px|Bágya András, Koós János és Dékány Sarolta a szintén lebontott 8-as stúdióban 1975-ben
A Magyar Rádió (MR) 1925 és 2015 között Magyarországon működő magyar nemzeti közszolgálati rádiós intézmény volt.
Magánvállalkozásként a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. részeként kezdte meg működését, majd a második világháború után (a Magyar Központi Híradó Rt. részeként) államosították. 1950-től Magyar Rádióhivatal (MRH) néven, 1957-től a Magyar Rádió és Televízió (MRT) részeként működött, majd 1974-től már önálló szervezetként, Magyar Rádió néven.
A Magyar Rádió 2015. június 30-án mint önálló intézmény megszűnt. A második médiatörvény módosításával 2015. július 1-jén a közszolgálati média Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. néven egyesült a Magyar Televízióval, a Duna Televízióval és a Magyar Távirati Irodával.
A rádió csatornáit a Rádiós Médiaszolgáltatási Igazgatóság üzemelteti tovább. Ezeket földfelszíni rádiókészülékkel vagy műholdon és interneten keresztül is lehet hallgatni a nap 24 órájában.
2014–2022 között a Magyar Televízió és a Duna Televízió új összevont telephelyére, a kaszásdűlői Kunigunda útja és a Bojtár utca sarkára költözött.Zsuppán András: Veszélyben a Pagoda: bontás fenyegeti a 20. század egyik fontos magyar épületét (Válasz Online, 2022. február 17.) A Palotanegyedben megüresedett épületeket a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kapta meg. A rádió hajdani stúdióépületeinek 2024-2025 között tartott lebontását követően a piliscsabai Pázmáneumból ideköltöznek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem campusai.Zsuppán András: A lázálom vége: ezért számolják fel a Pázmányt Piliscsabán (Válasz Online, 2020. december 15.)Vincze Miklós: Előbb elutasították, majd mégis zöld utat kapott a Magyar Rádió egykori otthonának bontása (24.hu, 2023. november 24.)Vincze Miklós: Végiglapoztuk a Rádió egykori épületeinek teljes bontási tervcsomagját, amiben egymást érik az ellentmondások és furcsaságok (24.hu, 2023. december 20.)Ács Gábor: Belülről mutatjuk, mi vész el, ha tényleg lebontják a Magyar Rádió épületeit (Euronews, 2023. november 30.)Nagy Bálint, Nádor András: Bontják a Rádió régi épületeit, hiába a helyiek küzdelme a Pázmány új campusa és Lázár János ellen (Telex.hu, 2024. szeptember 2.)
Története Előzmények bélyegkép|balra|150px|A lakihegyi adótorony 1933-ban épült
A Puskás Tivadar-féle telefonhírmondó 1893-ban szólalt meg először, s 1925 végéig működött önállóan, majd a rádióval közösen egészen 1943-ig. A háborút követően nem indították újra, maradt a rádió. 1906–1925: A kísérletezés korszaka Az osztrák–magyar honvédség 1906-ban kezdett rádióadókkal kísérletezni. Ezek még megszakított hullámú szikraadók voltak. Képes volt kapcsolatot teremteni Bécs, Trieszt, Póla, Szarajevó, Kattaró, Szebenyikó és Lemberg között. Ezek az adók két szekérből álltak; egyik a benzinmotoros áramfejlesztő, másik a szikraadó. Sikeres adáskísérleteket végeztek Fiume és a közeli hadihajók között. Még az évben létrejött a kapcsolat Budapest és Bécs között. 1910-től a Siemens-Halske szállította a berendezéseket, a honvédség önálló alakulatot hozott létre szikratávíró szakasz formájában egy százados vezénylete alatt. Két évvel később már megszakítatlan szikraadókat is használtak 20-30 kW teljesítménnyel.
A világháború hozta meg a nagy előrelépést. 1914-ben egyedül a budapesti szikraadó volt képes kapcsolatot teremteni a körülzárt Bulgáriával. A munkálatokat egy katonailag megfigyelt területen, Csepelen kezdték 1914. július 28-án, és az állomás október 15-étől hivatalosan is működésbe lépett. 12 darab 45 méteres faoszlop tartotta az ernyőantennát. A 120 méteres Rendal-rendszerű fémtornyot kézi erővel állították fel. A földelőhálózat 72 darab, 300 méter hosszú kábelből állt. A 20 kW-os ívlámpaadót a bécsi Telefonfabrik gyártotta, de nem töltötte be az elvárásokat, és áthelyezték Temesvárra. A történelmileg jelentős adót november elsején helyezték üzembe. Ez egy 7,5 kW-os Telefunken csillapított hullámú adó volt. Billentyűzése egy relé segítségével (a Gyáli útról) a primer körben történt, ennek a jelét transzformátor csatolta az adóra. A szekunder feszültség tízezer voltos nagyságrendű volt, ehhez csatlakozott a négy sorba kötött szikraköz. Később cserélték le csillapítatlan ívfény adóra. A frekvenciatartománya 50–150 kHz volt, ezek a hullámok követik a terep viszonyait, és ezért alkalmas nagy távolságú kapcsolat tartására. Ez az adó volt képes Oroszországgal kapcsolatba lépni Szentpétervárral 1917. november 23-án, hogy a háborút lezáró különbéke megköthető legyen. Ugyanez az adó tette lehetővé, hogy 1919. március 21-én Kun Béla kapcsolatba léphessen Leninnel. 1919. augusztus 5-én elérték Budapestet a román megszálló csapatok, és elvittek az adóberendezésből minden mozdítható alkatrészt.
1918-ban szállította le Magyarország számára a Telefunken az első elektroncsöves adókat. Ezek még beszéd közvetítésére alkalmatlanok voltak. A csepeli szikraadó egészen 1924-ig működött.
A Magyar Posta ismét elektroncsöves adót rendelt a Telefunkentől. Ennek végfokozatában 12 darab párhuzamosan kapcsolt 500 W-os adócső működött. Hang átvitelre nem használták; de Hughes és Siemens betűíró távíró működtetésére alkalmas volt. Ez az adó a 805 méteres hullámhosszon (kb. 373 kHz-en) az MTI híreit továbbította Debrecen, Pécs, Szombathely, Miskolc és Győr vevőállomásaira.
Elsőként a 250 W-os Huth-adót Teljes nevén: Huth-Gesellschaft m. b. H. für Funkentelegraphie használták kísérleti célból nemcsak távirat, de hang továbbítására is. Ekkor lehetővé tették hanglemezek anyagának továbbítását. Ezt csak néhány lelkes amatőr volt képes hallgatni; rádióvevő készülék használata engedélyköteles volt. A Huth-adó történelmet írt: 1945. május elsején megszólalt; igaz, hogy csak néhány hónapra.
1925–1938: A kezdetektől a világháborúig
Magyarországon a rendszeres rádiós műsorsugárzás 1925. december 1-jén indult meg Budapesten. Kozma Miklós (a Rongyos Gárda tagja) tevékenysége alatt jött létre az első korszerű tömegmédium Magyarországon. Az intézmény akkor még a telefonhírmondóval egyesülten, Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. (MTR) néven működött, s akkor a Magyar Távirati Irodát (MTI) is magában foglalta. Ezt az új helyiséget csak a „drót nélküli” testvér használta. Kezdetben egy 20 kW-os nagyadóval, két vastorony közé kifeszített, úgynevezett T-antennával működött a rádióállomás. Mivel szűkké vált a Rákóczi út két emelete, ezért a szerkesztőség 1928-ban a Nemzeti Múzeum mögötti Palotanegyedbe, az akkori Sándor utcába (ma Bródy Sándor utca) költözött, ahol Gerlóczy Gedeon tervei alapján egyúttal elkészült az első stúdiópalota.Zöldi Anna - Az elsodort pavilon (Magyar Narancs, 2024. 12. 17.) (Mellette 1928-ban a kisebb univerzális 1-es, 1935-ben a legendás 6-os számú zenekari terem a Bródy Sándor utca felől, 1960-ban pedig a legnagyobb, 22-es számú zenekari terem a Szentkirályi utca felőli épületben.Arató Éva: A Magyar Rádió legendás 6-os stúdiójának története (Építészfórum, 2021. április 17.)Ács Gábor: Utolsó séta? Körkép a Magyar Rádió legendás épületeiről (Építészfórum, 2020. június 16.)) Az Esterházy-palota mellett akkor még állt a régi Nemzeti Lovarda, amely a főváros 1944–1945 idején zajlott ostromakor dőlt romba. (Ennek helyén az 1952-ben épült bunkerstúdió állt, amit műsorkészítésre sosem használtak. 1969-ben adták át a hozzáépített új irodaházat az antennatoronnyal.)
1933-ban megépült a lakihegyi adótorony, amely Európában rekordnak számító 314 méteres magasságba emelkedett, december 2-án avatták fel ünnepélyesen az új, 120 kW-os „óriásadót”, amely a „Budapest I.” műsorát sugározta.
1932-től egy másik adót is üzembe helyeztek, amely 3 kW-tal sugározta „Budapest II.” néven a rádió új műsorát, majd hamarosan egy 20 kW-os adó váltotta fel. A második világháború végén ezt leszerelték és egy távoli tanyán elrejtették, így 1945 nyarán ez lett Magyarország főadója.
1930-ban hangzott el az első élő meccsközvetítés: a Magyarország–Olaszország labdarúgó-mérkőzést Pluhár István közvetítette.
Néprádiók bélyegkép|jobbra|200px|Philips 22V (néprádió a Horthy-korszakban) bélyegkép|jobbra|200px|Orion 313 (a Rákosi-korszak alumínium dobozos néprádiója)
A politikai elit a rádiós hírközlésben a kezdetektől fogva a széleskörű tömegtájékoztatás és propaganda terjesztés egyik fontos eszközét látta. Az adótornyok hálózatának kiépítése mellett a vevőkészülékek kiskereskedelmére is komoly hatást gyakorolt az aktuális hatalom. A felsőbb osztályok számára elérhető iparművészeti remekműnek számító díszes favázú, magas színvonalú, több hullámsávos "világvevő" rádiókkal párhuzamosan a Horthy-korszakban 1939-től, a Rákosi-korszakban 1949-től gyártották a kisebb méretű, egyszerű tudású, olcsón megvásárolható néprádiókat.A magyar rádiógyártás története – techoldal.hu, 2019. 08. 12.
Közjáték Az Anschluss hatására a magyarországi szélsőjobb hatalomátvételre készült. 1938-ban Lovasberényben rádióadót állítottak fel. Ezt azonban kis idő után elhallgattatták, mert zavarta Budapest I. műsorát, és a kormányzat ekkor még erélyesen ellenállt a náci propagandának. (Ez volt Szálasi Ferenc letartóztatásának éve.)
A műsorújság
Magyarországon az első rádióműsor-közlő lap 1924. május 24-én jelent meg Magyar Rádió Ujság címen, képes rádió szaklap alcímmel, a Budapesti Hírlap Rt. kiadásában.
1929. szeptember 28-án jelent meg először a Rádióélet a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. kiadásában, utolsó száma pedig 1944. december 15-én. A második világháborút követően 1945. november 16-án jelent meg ismét műsorújság Magyar Rádió címen, egészen 1956. október 21-ig adták ki. A forradalom leverése után csak decemberben jelenik meg új lap.
A Rádióújságot, a Magyar Rádió hetilapját Lévai Béla szerkesztésében 1956. december 17-étől ismerte meg a lakosság. Ezt a Magyar Televízió adásának elindulásával, 1957-ben átnevezték Rádió- és Televízióújságra. 1998-tól RTV Részletes címmel jelent meg, 2018-ban megszűnt.
1938–1945: Rádiózás a második világháború alatt A világháború kezdetére a repülőgépeket már felszerelték rádióval. Segítségével vakon is képesek voltak leszállni az ún. Lorenz-sugár, egy korabeli műszeres leszállító rendszer használatával, amit a rádióadók sugároztak. Ennek mellékhatásaként tartani kellett attól, hogy a bombázógépek képesek bemérni és rombolni a hírközlési létesítményeket, ezért 1940-től Budapest I. adóját esténként kilenc órakor lekapcsolták. A szövetségesek néhány évig nem bombázták Magyarországot, egészen 1942-ig; akkor is jelentéktelen csapást mértek szovjet repülőgépek Budapestre. Ekkor kezdett el komolyan foglalkozni a kormányzat az adóberendezések tartalékának létrehozásáról. Megvizsgálták azt is: érdemes-e az adóberendezés teljesítményét annyira lecsökkenteni, hogy az rádió iránymérésre alkalmatlanná váljék. A posta műszaki tisztviselők még Kijevből is kimérték ezt. Megállapították, hogy a Lakihegyi adó iránymérésre alkalmas maradna még akkor is, ha a teljesítményét 1 kW-ra csökkentenék. Ekkor a figyelem a tartalék adók építése felé fordult.
A visszacsatolt területek rádióellátottsága