Claude Nougaro , francia dalszerző, énekes, költő.
Pályafutása
Egy francia operaénekes, Pierre Nougaro és egy zongoratanárnő, Liette Tellini gyermekeként született. Anyai nagyszülei olaszok voltak: nagyapja a toszkánai Livornóban, nagymamája pedig a piemonti San Damiano d'Astiban született. Toulouse-ban a nagyszülei nevelték fel, ahol – mások mellett – Glenn Millert, Édith Piafot, Louis Armstrongot hallgatta a rádióban.
1947-ben megbukott az érettségin. Újságírónak állt. Különböző folyóiratoknak dolgozott. Ugyanakkor dalokat is írt. Találkozott Georges Brassensszal, aki barátja és mentora lett.
1949-ben a marokkói Rabatban katonai szolgálatot teljesített a Francia Idegenlégióban.
Dalszövegeit elküldte Marguerite Monnotnak, (Édith Piaf dalszerzőjének), aki megzenésítette azokat („Méphisto”, „Le Sentier de la guerre”).
1959-ben kezdett énekelni egy montmartre-i kabaréban, a Lapin Agile-ben. 1962-ben született lányának és feleségének, Sylvie-nek elénekelte dalait (akit a Lapin Agile-ben ismert meg). Ezek a dalok tették ismertté a szélesebb nyilvánosság előtt, ahol már Dalida koncertjein való részvételével már jelen volt.
1963-ban egy autóbaleset több hónapra mozgásképtelenné tette. A következő évben Brazíliába utazott, ahol rangos koncerttermekben énekelt, majd az Olympiaban és a Théâtre de la Ville-ben Párizsban, valamint a lyoni Palais d'Hiverben.
Barátja, Jacques Audiberti 1965-ben bekövetkezett halála emlékére a Chanson pour le maçon című dalt. Az 1968. májusi események inspirálták a Paris Mai-t, ímelyet betiltottak. Ugyanebben az évben felvette első élő albumát az Olympiaban: Une soirée avec Claude Nougaro.
1984-ben a lemeztársasága nem hosszabbította meg a szerződését. Ekkor New Yorkba ment, ahol megírt és rögzített egy maga által finanszírozott lemezt, amelynek zajos sikere lett. 1988-ban a »legjobb album« szerzőjeként a »legjobb előadó« is lett.
1995-ben szívműtéten esett át. Mégkiadott egy AIDS-ben szenvedő gyermekeket támogató albumot. 2004 elején újabb műtéten esett át. 74 éves korában halt meg rákban.
Diszkográfia
Stúdióalbumok 1958: Claude Nougaro (President album) 1962: Claude Nougaro 1964: Claude Nougaro n°2 1966: Bidonville 1967: Petit taureau 1971: Sœur âme 1973: Locomotive d'or 1974: Récréation 1975: Femmes et famines 1976: Plume d'ange 1978: Tu verras 1980: Assez ! 1981: Chansons nettes 1983: Ami-chemin 1985: Bleu blanc blues 1987: Nougayork 1989: Pacifique 1993: Chansongs 1997: L'Enfant phare 2000: Embarquement immédiat
Koncertalbumok 1969: Une soirée avec Claude Nougaro (L'Olympia, 2LP) 1977: Nougaro 77 (L'Olympia, 2LP) 1979: Nougaro 79 1982: Au New Morning 1989: Zénith made in Nougaro 1991: Une voix dix doigts (2CD) 1995: The best de scène (2CD) 1999: Hombre et lumière (recorded in Toulouse, 2CD) 2002: Au Théâtre des Champs-Elysées (2CD)
Díjai 1988: Victoires de la Musique – Male artist of the year 1997: Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tisztje
Filmek
Jegyzetek
Források
https://www.edrmartin.com/en/bio-claude-nougaro-5836/ https://nougaro.com/ https://www.gala.fr/stars_et_gotha/claude_nougaro
Kategória:Francia énekesek Kategória:1929-ben született személyek Kategória:2004-ben elhunyt személyek Kategória:A Francia Idegenlégió katonái Kategória:Toulouse-iak Kategória:Rákban elhunyt személyek