bélyegkép|jobbra|300px|A hsziungnuk birodalma az i. e. 1. században bélyegkép|jobbra|300px|Faragott jáde és zsírkő lapocska. Hsziungnu ábrázolásmód
A hsziungnuk – kínai: 匈奴, pinjin: xiōngnú, egykori feltételezhető kiejtése: hjungno, magyarosan: hsziungnu, törökül: Doğu Hun –, illetve ázsiai hunok elnevezés az i. e. 3. század végétől az i. sz. 1. századig a Belső-Ázsia nagy részét ellenőrzése alatt tartó törökös népesség szövetségére hivatkozik.
Hosszú ideig háborúban álltak déli szomszédjukkal, a kínai államokkal, illetve állammal. A kínai császárok főleg a hsziungnuk távol tartása okán kezdték meg a kínai nagy fal építését.
2022-es archeogenetikai vizsgálatok nyomán Török Tibor és Neparáczki Endre archeogenetikusok kimutatták, hogy a honfoglaló magyarok genomja 50%-ban manysi, 35%-ban szarmata és 15%-ban hsziungnu/hun rokonságot mutat.https://www.valaszonline.hu/2023/08/02/magyarsagkutato-intezet-kasler-miklos-konszolidacio/
Eredetük A hsziungnukat korábban az őket követő török népekkel hozták rokoni kapcsolatba. Hozzájárult ehhez, hogy a hsziungnuk után a kínai források gyakran más hozzájuk hasonlóan lovas nomád életmódot folytató sztyeppei népet is hsziungnunak hívtak, ahogy a görögök szkítának, – vagy ahogy már Hérodotosz megállapítja – a perzsák szakának.Harmatta János: Nagy Sándor Transoxaniában (Antik Tanulmányok XLVIII. kötet 1-2. szám, Akadémiai Kiadó 2004) HU
A legutóbbi genetikai kutatások – amelyek 2003-ban folytakKeyser-Tracqui C., Crubezy E., Ludes B.: Nuclear and mitochondrial DNA analysis of a 2,000-year-old necropolis in the Egyin Gol Valley of Mongolia American Journal of Human Genetics 2003 August; 73(2): 247–260. – azt mutatják, hogy a kétezer évvel ezelőtt a Bajkál-tó és Orkhon vidékén élt népesség körében a temetkezési időszak végén jelent meg a török elem, de a temető a korábbi szaka és Pazirik jellegű kultúrával hozható kapcsolatba kulturálisan. A kutatás bebizonyította az „európai” elem igen korai meglétét az ázsiai területen a hsziungnuk révén.Ancient DNA Tells Tales from the Grave
Az első ismert, többségében török etnikumú sztyeppei birodalom a 6. században alapított Türk Birodalom volt. A türkök vezető nemzetsége egyesek szerint szintén szaka eredetű volt, de ez leginkább a feltett iráni hatásra építő elmélet. Az azonban ténynek tekinthető, hogy a türk nyelvek első felbukkanása nem azonos a keletkezésük idejével.
Ma élő genetikai leszármazottaik
A legújabb archaeogenetikai kutatások szerint a hsziungnu elit genetikai összetétele meglehetősen egynemű, azaz homogén, és jelentős kelet-eurázsiai komponenseket tartalmazott, amelyek rokonságot mutatnak a mai burjátok és más mongol népek ősi vonalaival. A hsziungnu vezető rétegben gyakran fordulnak elő kelet-szibériai és kelet-mongóliai eredetű anyai mitokondriális haplocsoportok, valamint olyan apai (Y haplocsoport) vonalak, mint a Q1a és a C2b, amelyek a modern burját populációkban vannak jelen legnagyobb arányban. Az archeogenetikai vizsgálatok ugyanakkor azt is kimutatták, hogy szemben a genetikailag egységes elit réteggel, a hsziungnu birodalom köznépe és egyszerű harcosai viszont genetikailag extrém módon sokfélék, azaz erősen heterogének voltak, és a köznépben keveredtek kelet-eurázsiai, nyugat-eurázsiai és közép-ázsiai eredetű egyének. A burjátok genetikai profilja erős kontinuitást mutat a keleti sztyeppe ősi populációival, amelyek közül több a hsziungnu elit rétegben is tisztán kimutatható.
Az elit vezető réteggel szemben a hsziungnu köznép és az egyszerű katonák – a sírjaikban található fosszíliák genetikája alapján – kezdetektől fogva nagyon erős heterogenitása/sokfélesége és időben gyors dinamikus változása miatt nem tekinthetők (pontosabban nehezen értelmezhetőek) egyetlen modern ma élő nép közvetlen genetikai ősének.Jeong, C., Wilkin, S., Taylor, W. T. T., et al. "Genetic population structure of the Xiongnu Empire at imperial and local scales." Science Advances 9, adj9761 (2023). American Association for the Advancement of Science. doi:10.1126/sciadv.adj9761.Jeong, C., Wang, K., Wilkin, S., et al. "A dynamic 6,000-year genetic history of Eurasia’s Eastern Steppe." Nature 588, 182–188 (2020). Nature Publishing Group. doi:10.1038/s41586-020-2864-9.Kim, K., Oh, C. S., Lee, S. D., et al. "Mitochondrial DNA diversity in a Transbaikalian Xiongnu population." Archaeological and Anthropological Sciences 10, 1527–1536 (2018). Springer Nature. doi:10.1007/s12520-017-0527-8.Damgaard, P. B., Marchi, N., Rasmussen, S., et al. "137 ancient human genomes from across the Eurasian steppes." Proceedings of the National Academy of Sciences 115, E2341–E2350 (2018). doi:10.1073/pnas.1717762115.Keyser, C., Bouakaze, C., Crubézy, E., et al. "Ancient DNA provides new insights into the history of south Siberian Kurgan people." Scientific Reports 5, 10283 (2015). Nature Publishing Group. doi:10.1038/srep10283.Derenko, M., Malyarchuk, B., Denisova, G., et al. "Mitogenomic diversity and differentiation of the Buryats." Journal of Human Genetics 62, 573–580 (2017). Nature Publishing Group. doi:10.1038/s10038-017-0370-2.Malyarchuk, B., Derenko, M., Denisova, G., et al. "Genetic structure of Mongolic-speaking populations revealed by Y-chromosome markers." Molecular Ecology 27, 4666–4680 (2018). doi:10.1111/mec.14898.Derenko, M., Malyarchuk, B., Grzybowski, T., et al. "Phylogeographic analysis of mitochondrial DNA in northern Asian populations." Molecular Biology and Evolution 33, 1779–1795 (2016). doi:10.1093/molbev/msw064.Jeong, C., Balanovsky, O., Lukianova, E., et al. "The genetic history of admixture across inner Eurasia." Nature Ecology & Evolution 3, 966–976 (2019). doi:10.1038/s41559-019-0878-2.de Barros Damgaard, P., Martiniano, R., Kamm, J., et al. "The first horse herders and the impact of early Bronze Age steppe expansions into Asia." Science 360, eaar7711 (2018). doi:10.1126/science.aar7711.Allentoft, M. E., Sikora, M., Sjögren, K. G., et al. "Population genomics of Bronze Age Eurasia." Nature 522, 167–172 (2015). doi:10.1038/nature14507.
Mondabeli eredetük Az ókori kínai krónikaíró, Sze-ma Csien szerint a hsziungnuk Csunvej leszármazottai, aki Csienek a Hszia-dinasztia utolsó uralkodójának egyik fia volt. A Hszia-dinasztia létezése még nem teljesen bizonyított, de vannak rá nyomok (például a dinasztia korából talált települések stb.)Obrusánszky Borbála: Hunok a Selyemút mentén, előadás, 2007Sima Qian: A hunok legkorábbi története, 17. old.
Identitásuk Kutatók egy csoportja szerint a hsziungnukat nem lehet egységesen csak egy identitástudatú vagy közös eredetű/származású azonos kultúrájú és nyelvű népként, azaz etnikumként kezelni, mivel sok sztyeppei nép kultúrájának, törzseinek, nemzetségeinek szövetségéből, egymásra rakódásából jöttek létre. Éppen ezért mindegyik hun ember több identitású volt: egyszer volt a család, aztán a nemzetség, a törzs és a törzsszövetség, amely rendszerint más-más etnikai eredettel rendelkezett. Miután a hunok kiterjesztették hatalmukat más sztyeppei népekre, azok úgy vették át birodalmi hun identitástudatot, hogy eközben megőrizték sokféle sajátos eltérő hagyományaikat is.http://www.dunatv.hu/musor/videotar?pid=704062
Nyelvük és írásuk A hsziungnuk nyelve és írása a tudomány egyik legvitatottabb kérdése. A hsziungnuk nyelvi hovatartozásáról nincs egyetértés. A nyelvészek a 19. század vége óta leggyakrabban a türk nyelvek vagy a mongol nyelvek közé sorolják. A türk nyelvekkel való rokonság támogatói voltak például Jean-Pierre Abel-Rémusat, Heinrich Julius Klaproth, Shiratori Kurakichi, Gustaf John Ramstedt, Annemarie von Gabain és Omeljan Pricak, míg Paul Pelliot a mongol rokonságot vallotta. Albert Terrien de Lacoperie ezzel szemben egy több részcsoportból álló, többnyelvű népként tekintett a hsziungnukra.GENG Shi-min On Altaic Common Language and Xiongnu Language. (Wanfang Data: Digital Periodicals, 2005)
Ligeti Lajos vetette fel elsőként a hsziungnu nyelv esetleges jenyiszeji eredetét. Az 1960-as évek elején Edwin G. Pulleyblank újabb érvekkel támasztotta alá ezt az elméletet. 2000-ben Alekszandr Vovin élesztette újjá Pulleyblank véleményét, és további érveket is hozott fel annak megerősítésére.Vovin, Alexander. "Did the Xiongnu speak a Yeniseian language?". Central Asiatic Journal 44/1 (2000), pp. 87-104.
Harmatta János szerint viszont a nyelvemlékek módszeres vizsgálatával azt lehet megállapítani, hogy hsziungnuk nyelve ugyanúgy az iráni szaka típusú nyelvek csoportjába tartozik, ahogy a sztyeppét előttük uraló jüecsiké, ez összhangban is van a genetikai eredményekkel, ami európai és nem ázsiai típusról tanúskodnak esetükben. A későbbi Türk Birodalom népének, a türköknek a vezető nemzetsége, az Asina nemzetség is szaka eredetű, ahogy a türk szó maga is, és a Türk Birodalom kancellárianyelve is a szogd nyelv volt kezdetben. Csak ezután törökösödött el teljesen a sztyeppe.
A hsziungnuk íráshasználatáról nincsen látható nyom, azonban közvetett jelekből tudhatjuk, hogy a hsziungnuknak volt írása, és eljutottak a társadalmi fejlődés azon fokára, hogy írást használjanak.Z. Batszajhan: A hun népek története A hsziungnuk írása valószínűleg rovásírás lehetett, ugyanis ennek a meglétét mutatják a hsziungnu maradék és alattvaló népek – zsuanzsuanok, szienpik, topák – íráshasználata is. A kutatások arra a véleményre jutottak, hogy a hsziungnuk írása elsőnek „pecsétírás” volt.
Máig 25 értékelhető és 30 hibás hsziungnu pecsétet találtak. A hsziungnuk fennhatósága alatt élő nyugati népek pecsét vagy rovásírás félét használhattak. A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy a keleti hsziungnuk a vuszunoktól vették volna át az írást és fordították volna át a saját nyelvükre. Bár ez csak feltételezés.
Hogy a hsziungnuk írószereiről is szót ejtsünk: a tusdörzsölő tál ugyan kínai találmány, de egy időben a hsziungnuknál is elterjedt. Tehát a hsziungnuk ecsettel írtak. Betűiket pedig selyempapírra vetették.
Elképzelhető, hogy a hsziungnuk hagyatékához tartoznak a mongóliai Yinshan és Helanshan rovásírásos sziklafeliratai is. A régészet kiderítette, hogy ezek a feliratok az i. e. 9. századból származnak. Felfedezésükre a 19. században került sor. A sziklákon főleg rovásírásos jelöléseket találtak, és csak minimális a festett képek száma.Paola Demattè Writing the Landscape: the Petroglyphs of Inner Mongolia and Ningxia Province (China). (Paper presented at the First International Conference of Eurasian Archaeology, University of Chicago, May 3-4, 2002.)
Történetük A hsziungnu törzsek i. e. 318-ban jelennek meg először a kínai forrásokban, amikor az egymás ellen hadakozó kínai fejedelemségek segédcsapatokként használták őket.http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/regi-belso-azsia-080904-9 A kínai forrásokból ismerjük, hogy a hsziungnuk ereje az i. e. 3. században nagyon megnőtt. Csin Si Huang-ti halála (i. e. 210) után Touman csanjü – ő az első név szerint ismert hsziungnu uralkodó – vezetésével azonnal támadólag léptek fel Kína ellen. I. e. 209-ben Batur került hatalomra. Vu Ti kínai császár i. e. 51 körül legyőzte őket. Ezután a hsziungnuk két csoportra oszlottak: a keletire, amely a megerősödött kínai államnak rendelte alá magát, és a nyugatiakra, akik a kínai érdekszférán kívüli közép-ázsiai sztyeppékre vándoroltak. A keleti hsziungnuk a kínai Han-dinasztia bukása után zsoldosként szolgáltak a kínai uralkodóknak, majd rövid életű dinasztiákat alapítottak a mai Észak-Kína és Korea területén. Az 5. század óta nem szólnak róluk források.
Mao-tun (Batur) birodalma I. e. 209-ben, három évvel a Han-dinasztia alapítása előtt, Mao-tun sanjü vonta erőteljes szövetségbe a hsziungnukat. Egységük sokkal félelmetesebb ellenséggé változtatta őket, azáltal hogy nagyobb erőket voltak képesek összpontosítani és jobb stratégiát gyakoroltak.