Tours-i [ejtsd: 'túri'] Szent Gergely, Gregorius Turonensis (Averna, [a mai Clermont-Ferrand területén] 538. vagy 539. november 30. – Tours, 593. vagy 594. november 17.) latin nyelven író középkori frank egyházi író, Tours püspöke 573-tól haláláig.

Élete és működése

Gall-római senatori rangú családban született. Eredetileg Georgius Florentius volt a neve, de később egyik őse, Gergely langres-i püspök tiszteletére felvette a Gergely nevet. Apját korán elveszítette, ezért nagybátyja Gallus clermont-i püspök nevelte istenfélő szellemben. Gallus halála után Avitus clermont-i püspök oktatta a Szentírásra. A világi tudományok kimaradtak a tanulmányai közül; ezt Gergely utóbb ugyancsak hiányolta. Betegsége miatt Tours-ba zarándokolt Szent Márton sírjához, és ott nyert gyógyulást; ez az esemény fordította végképp az egyház felé.Adamik, 325. old.

Euphronius tours-i püspök halála után 573-ban Gergely lett az utódja, és hivatalából és munkásságából adódóan a Meroving birodalom egyik legbefolyásosabb egyházi személyévé vált. Püspökként számos munkát írt, ezek közül a legjelentősebb az 591-ben befejezett Historia francorum (’A frankok története’).

A mű 10 könyvből áll, az utolsóban maga Gergely felsorolja az általa addig írt könyveket - itt a történeti munkájára, mint "Korunk története 10 könyvben" nevet adta. A későbbi korok azonban kigyűjtötték a frankokra vonatkozó részeket, és ezeket nevezték el a "Frankok történetének", ami később az egész mű megnevezésére átterjedt. E jelenség összefügg a különböző néptörténetek megjelenésével, illetve népszerűségével - gondolhatunk itt például Paulus Diaconus Longobard történetére, illetve Iordanes korábbi Gót történelmére. Gergely műve azonban nem csak a frankokra koncentrál - célja Gallia keresztény társadalmának bemutatása.

Gergely Orosius és Szent Ágoston nyomán azt igyekszik bemutatni, hogy az Istentől való eltávolodás hogyan vezet katasztrófához. Az I. könyvben forrásai közül meg is említi Ágostont, Orosiust - valamint Euszebioszt, Victorinust, Szent Jeromost és természetesen a Bibliát. Művében elszórtan találkozhatunk azonban egyéb írókra, így például Sidonius Apollinarisra történő hivatkozásokkal.

Korának számos irodalmi figurájával állt kapcsolatban, így például Venantius Fortunatusszal is.

Ismertebb epizódok

A soissoni kehely

A történet a frank királyi hatalom megerősödéséről és a korábbi, ún katonai demokrácia állapotának megszűnéséről szól. Az ókori és a középkori társadalom viszonyai között, a nemzetközi jog által nem szabályozott konfliktusok korszakában egy társadalom túlélése szempontjából létfontosságú volt, hogy minél több katonát tudjon kiállítani - ez viszont azzal is járt, hogy a katonáskodó rétegek beleszólhattak a társadalom ügyeinek intézésébe. Ez figyelhető meg a görög poliszdemokrácia, illetve a városállami keretek között működő Róma történelmében: a társadalom vagyoni rétegződése egyenlő volt a katonai státussal, amiből pedig egyenesen következtek az eltérő politikai jogosultságok - lásd például lovagok, hopliták stb. Az elv az volt, hogy aki többet tesz a társadalom védelméért, annak több joga van. A törzsi fejlettség szintjén álló germán társadalmakban is hasonló figyelhető meg: a szabad státus egyenlő volt a katonai képesség meglétével, ez viszont azt is jelentette, hogy a katonák egyenlő mértékű beleszólást követeltek a zsákmány elosztásába, illetve a közügyek intézésébe. A bomló germán törzsi társadalom viszonyai közepette azonban szokássá vált, hogy időről időre egy vezért választottak, aki természetesen törekedett a vezéri, majd királyi hatalmát saját családjában átörökíteni. Ez természetesen időről-időre a többi katona ellenállásába ütközött - egy ilyen konfliktus leírását látjuk. A nehézlovas harcmodor elterjedésével azután egyre kevesebb szabad engedhette meg majd magának, hogy katona legyen, így ezek többen állítottak ki és tartottak el egy lovast. A helyzet később állandósult, a katona nemessé, az őt eltartók pedig jobbággyá váltak - ez a feudalizmus csírája. A katona a vérével adózott a közösségnek, a jobbágy a munkájával. Idővel persze ez is változott, egyes helyeken megjelent ugyanis az ún. pajzspénz (scutagium), ami azt jelentette, hogy a nemes is megválthatta a katonai szolgálatát.

Gergely korában azonban még továbbra is szükség volt a törzs többi tagjának katonáskodására. A katonai státus, a katonai képesség meglétét rendszeresen ellenőrizték: ez volt a szövegben is említett Campus Martius, Mars mezei seregszemle. Gergely néhány dolgot félreértett: a seregszemlére nem feltétlenül egy meghatározott helyen, Mars mezején került sor, hanem Mars hónapjában, azaz márciusban - ez volt az ún. márciusi mezők szokása. A másik félreértése, hogy a harcos nem bosszúból semmisíti meg a kelyhet. Számos sírban találtak ugyanis ugyanilyen módon széthasított ötvösműveket - a hasítás egyszerűen csak a közös zsákmány felosztásának az egyik módja volt. A történetben szereplő harcos tehát jogszerűen járt el, mikor kettévágta a kelyhet, a király ugyanis a szokásjog szerint a zsákmányelosztásnál primus inter pares volt, tehát formailag egyenértékű a többiekkel. A király viszont formailag szintén jogszerűen járt el, mikor megbüntette hanyag katonáját.Peter Brown, 110-115. old.

Chlodvig megkeresztelkedése és megkoronázása thumb|Klodvig megkeresztelése thumb|Szent Remigius olajtartója (Szent Ampulla)

Az idézet jól mutatja a germánok és rómaiak egyesülésének és a francia királyi hatalom intézményesülésének kezdeteit. A Római Birodalom területére beáramló germánok keresztények voltak: harcias szellemiségüknek azonban nem felelt meg a hagyományos katolikus elképzelés, mely szerint isten fia a kereszten meghal, ezért az ariánus hitvallást fogadták el, mely azt állította, hogy Jézus csak hasonló lényegű az Atyával. Az arianizmus a germánok kvázi nemzeti vallásává vált. A birodalomban lakó rómaiak azonban katolikusok voltak, és a császári hatalom szertefoszlása után jórészt a helyi védelem, igazságszolgáltatás és közigazgatás megszervezését ellátó római katolikus püspökök fennhatósága alatt álltak, mint amilyen Gergely maga is volt. A germán királyok érzékelték a fennhatóságuk alá tartozó népek eme kettéosztottságát, és egy részük igyekezett megőrizni a germánok különállását, amit az ún. germán és az ettől különálló római jogi jogkönyvek is tükröztek, mint pl. a Lex Romana Burgundionum, és a Lex Romana Visigothorum. A frankok azonban, hogy megszerezzék egész Gallia felett a fennhatóságot, kiegyeztek a helyi közigazgatást irányító és a romanizált lakosságot vezető római püspökökkel és rítust váltottak. Ezt meséli el a szemelvény.

A szöveg mindkét népcsoport kulturális hagyományaiba igyekszik beilleszteni az áttérés aktusát. A germán frankok számára Krisztus követésre méltó, mivel a királynak adta a győzelmet. A rómaiak számára pedig több motívum igyekezett megkönnyíteni a conversio elfogadását. Egyrészről a keresztény egyetemesség eszméje segített, másrészről pedig Gergely a király megtérésének motívumát Nagy Constantinus megtérése köré rendezte. Mint ahogy Nagy Constantin számára megjelent álmában az égi jel, mely szerint "E jelben győzni fogsz" és Krisztus segítséget adott a Milvius-hídi csatában, úgy Klodvig is Isten segedelmével nyert ütközetet. Maga a szöveg is, mint Új Konstantinra hivatkozik Klodvigra.

A szöveg a két közösséget vezető személy, a király és a püspök kiegyezését jelképező koronázási szertartás leírásával folytatódik, ami a francia királyok koronázási rítusának megalapozását jelenti: Gergely leírásának főbb elemei visszaköszönnek a francia koronázás szertartásrendjében. Ennek értelmében a koronázásra mindig Reimsben kellett, hogy sor kerüljön - amikor a százéves háborúban Reimset az angolok tartották ostrom alatt, Jean d'Arc-nak fel kellett szabadítania a várost, hogy VII. Károly megkoronázása érvényes legyen. Másrészről a koronázás aktusa közé tartozott a bibliai mintára, Dávid felkenésének mintájára a király megkenése a Szent olajjal, ami soha nem fogy ki, és amelyik csodálatos illatot áraszt magából. A felkenés aktusa folytán a király kiemelkedett a világiak köréből, és kvázi sacerdos, azaz pap lett. Megváltozott státusát jelzi, hogy a francia királyoknak ezután csodatévő erőt tulajdonítottak: a királyi érintés gyógyította a görvénykórt. "A király megérint, isten meggyógyít!" – Le Roi te touche, Dieu te guérit – így tartotta a francia néphit.Bővebben: Marc Bloch: A csodatévő királyok. Osiris Kiadó, Budapest, 2006.

A katolikus rómaiak számára a frankok elfogadását segítő harmadik elem, hogy Gergely sigamberként hivatkozik Klodvigra, ezzel azonosítva a frank népet a klasszikus latin irodalomban is megjelenő sicamberekkel, mintegy megaranyozva a frankok származását. Hasonló figyelhető meg más népeknél is, például a magyaroknak hunokként, románoknak dákokként való emlegetésében is. A katolikusok támogatását és Gergely szimpátiáját végül az is kivívhatta, hogy Klodvig ezután adományt tett a tours-i székesegyház és egyházmegye számára. Nem meglepő módon ezután a frankok – nyilvánvalóan a helyi katolikus rómaiak segítségével – legyőzték a gótokat, Klodvig kegyetlenkedései pedig szükségszerű isteni büntetésként jelentek meg Gergely ábrázolásában.

További művei További művei: Miraculorum libri VIII (’A csodák nyolc könyve’), De cursu stellarum (’A csillagok állásáról’). A zsoltárokhoz írt kommentárja (Commentarii in Psalmos) csak töredékekben maradt fenn. Fennmaradt még a szerzetesek életéről szóló Vitae Patrum ('Atyák élete') című műve.

Gergely e műveiből a középkori világkép egyes elemeit rekonstruálhatjuk. A csodákról szóló műve jelzi a születő szentkultusz jellegzetességeit: a szent romolhatatlan teste jelzi, hogy a világban ember- és természetfeletti erők is léteznek. A szent sírja ezek szerint összekötő kapocs az isteni és az emberi szféra között, a szent sírjánál történt csodák pedig méltóvá teszik a szent holttestét, hogy az emberi közösség közepén kapjon helyet, megszegve azt az ősidőkből származó tabut, hogy a holtat és az élőt szigorúan el kell különíteni, a holtat esetleg ki kell engesztelni, nehogy visszatérjen. A csodákról szóló műben kapott helyet a hét alvóról szóló legenda is, mely később toposszá válva nagy karriert futott be az európai irodalomban.

A csillagok állásáról szóló műve jelzi a szerzetesi munkafegyelem megjelenését és az értelmiségi ember számára előírt szigorú időbeosztás elterjedését. A középkor a csillagok állásából állapította meg a pontos időt - ehhez igazították a kolostorokban az imaórákat, emiatt kiemelkedő fontosságú volt, hogy a művelt ember ismerje és tudja értelmezni a csillagok állását. A csillagok állása ezen túlmenően a húsvétszámítás (computus) szempontjából is életbevágó volt, mivel az egyes keresztény rítusok eltérően számították a Megváltó kereszthalálának és feltámadásának ünnepét. Gergely korában a legnagyobb probléma ebből a szempontból az ír és a kontinentális katolikus egyház közötti számítási eltérés volt, melyet végül a 644-es whitby zsinat oldott fel: az írek áttértek a római számításra. A csillagászati ismeretek a hét szabad művészet közé tartoztak - ennek oktatásában fontos szerepet kapott Gergely műve, mely kiváló illusztrációkkal is segítette az olvasni tudókat.Adamik, 326. old.

Gergelyt a római katolikus egyházban szentként tisztelik; ünnepnapja november 17.

Művei magyarul Tours-i Gergely: Korunk története. A frankok története. Ford.: Adamik Tamás és Mezey Mónika. Kalligram, Pozsony, 2010, , 678 p (tartalomjegyzékː )

Jegyzetek

Források Friedrich Wilhelm Bautz: Gregor von Tours. In: Biograpisch-Bibliographisches Kirchenlexikon. Band 2. Verlag Traugott Bautz. 1990 St. Gregory of Tours. In: Catholic Encyclopedia.

További információk

Adamik Tamás: Latin irodalom a kora középkorban 6-8. század. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2014. Brown, Peter: Az európai kereszténység kialakulása, Atlantisz Kiadó, 1999.

Markus, Robert: Nagy Szent Gergely. Paulus Hungarus & Kairosz Kiadó, Budapest, 2004.