Trauner Sándor, Alexandre Trauner, született: Trau Sándor (Budapest, 1906. szeptember 3.Egyes források augusztus 3-át jelölik meg születése napjaként – Omonville-la-Petite, 1993. december 5.) magyar származású Oscar- és háromszoros César-díjas francia festőművész, grafikus, jelmeztervező, díszlettervező.
Angolszász nyelvterületen Alexander Trauner néven is emlegetik.
Életpályája Tehetsége korán megmutatkozott, 1921–22-ben a Haris közi szabadiskolában Rippl-Rónai József növendéke volt, 1923-ban Podolini-Volkmann Artúr festőiskolájában folytatott tanulmányokat. A rákövetkező évben beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Csók István mellett tanult festőművészetet. 1925-ben barátaival (Hegedűs Béla, Kepes György, Korniss Dezső, Schubert Ernő, Veszelszky Béla, Vajda Lajos) megalakította a progresszív fiatalok csoportját, s tagja a Képzőművészek Új Társaságának. Ugyanebben az évben volt első kiállítása egy avantgárd könyvesboltban. Összeismerkedett Kassák Lajossal, akinek személyisége – az orosz avantgárd-művészettel együtt – erős hatást tett rá. Aktívan részt vett a Munka-kör baloldali alkotóközösség tevékenységében. A hivatalos szankcióktól tartva, illetve az erősödő antiszemitizmus miatt – Csók István tanácsára – 1929-ben Franciaországba ment.
Munkát keresve Párizsban összeismerkedett Lazare Meersonnal, René Clair filmrendező díszlettervezőjével, s így a festészet mellett a filmezés felé fordult. 1930-ban Luis Buñuel rendezésében készült Aranykor című filmben debütált díszleteivel, majd Meerson asszisztenseként részt vehetett Clair első hangosfilmjének, a világhírűvé lett Párizsi háztetők alatt című zsánerfilm elkészítésében.
1936-ig tizennégy filmben dolgozott Meerson mellett, René Clair, Julien Duvivier, Marc Allégret és Claude Autant-Lara műveiben. 1937-től már fődekoratőr. Marcel Carné filmrendező, Jacques Prévert író, költő és Kozma József zeneszerző oldalán tagja lett a költői realizmust megvalósító híres Carné-négyesnek. Ő tervezte a Ködös utak, a Külvárosi szálloda, valamint a Mire megvirrad című melodrámák díszleteit. Trauner fáradhatatlanul rótta és rögzítette maga számára Párizs utcáit magyar fényképész barátaival, Brassaïval és André Kertésszel. Ma már tudható: lényegében ők őrizték meg a franciák részére a 30-as évek Párizsát: a későbbi nagyszabású bontások és átépítések miatt szinte már csak az ő fényképeikről és Trauner díszleteiből tudható, milyen is volt akkor a francia főváros.
A második világháború alatt – zsidó származása miatt – bujkálni kényszerült: dél-franciaországi illegalitásban készítette Jean Grémillon A nyár fényei, valamint Marcel Carné A sátán követei és a Szerelmek városa című filmjeinek díszleteit – neve is csak később kerülhetett fel a kópiákra.
A háború után is Marcel Carné mellett maradt. Hatalmas díszleteket tervezett, és építette fel a Párizs északi negyedeinek külsős helyszíneit ábrázoló makettjeit a főváros-környéki stúdiókban. Legimpozánsabb alkotása a Barbès-Rochechouart metrómegálló és a magasvasút jellegű metró volt, a mellette futó gépkocsiforgalmat biztosító körúttal, de elkészítette a Villette-i-medencét és kikötőt, valamint az Ourcq-csatornát is, uszályokkal...
Kiemelkedő tehetsége folytán nemzetközi hírnévre tett szert. Sorban keresték meg és látták el munkával az 1950-es években Párizsban forgató amerikai filmrendezők is. 1955-ben ismerkedik össze az osztrák származású Billy Wilder filmrendezővel, akinek elkészíti az Ariane látványterveit. Találkozásuk egy gyümölcsöző időszak kezdete lett. Wilder invitálásának eleget téve Trauner az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy Hollywoodban olyan jelentős rendezők díszlet-, illetve látványtervezőjeként dolgozzon, mint Orson Welles, Billy Wilder, Jules Dassin, Martin Ritt, Peter Ustinov, vagy Fred Zinnemann. A Legénylakás című film látványterveiért Oscar-díjat kapott, és nagyban kivette részét az öt kategóriában is Oscar-díjas Irma, te édes című Billy Wilder-alkotásból is. Két film társproducereként is jegyzik.
1974-ben John Huston Aki király akart lenni című filmjével – amellyel ismét Oscar-díjra jelölték – búcsúzott Hollywoodtól. Végleg visszatelepült Franciaországba és Joseph Losey rendezővel kezdett dolgozni.
1982-ben André Libik producer felkérésére elvállalta, hogy a Simó Sándor által rendezett Viadukt című koprodukciós magyar film látványtervezője legyen. Élete során mintegy nyolcvan film díszletterveit készítette el. Színházak részére is dolgozott, egyebek közt ő tervezte a díszleteket Jean-Paul Sartre Kean, a színész című drámájának párizsi előadásához.
Műveiből több kiállítást is rendeztek: 1981-ben Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, 1986-ban a párizsi Képzőművészeti Főiskolán, és ugyanebben az évben a lyoni Louis Lumière Intézetben.
„A 7. művészet mitikus figurájának” munkamódszere sajátos volt. Sohasem tagadta meg festői mivoltát: számára rendkívül fontos volt a fény, a fekete-fehér filmek díszleteihez is színes vázlatokat festett, és csak nagyon ritkán épített maketteket – bár abban is remekelt. Ugyanakkor gyakran használt optikai trükköket a korhű látvány és hangulat megteremtéséhez, valamint a díszletek mélységének kihangsúlyozásához. Jacques Prévert írta róla Díszletek című versében:
… Décors de Trauner architecture imaginaire de rêves de plâtras de lumière et de vent
Décors de Trauner si beaux et si vivants.… Trauner-díszletek mesebeli építészet álmokból gipszből fényből és szélből
Trauner-díszletek oly szépek és élők.Fekist fordítása.
1980-ban a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének tagja volt, 1986-ban pedig a cannes-i nemzetközi filmfesztivál zsűrijébe hívták meg.
1990 márciusában Cherbourg városa – ahol az 1970-es évek elejéig lakott – díszpolgárának választotta. 1991-ben szélütés érte. Két évvel később az alsó-normandiai Omonville-la-Petite falucskában érte a halál. Örökös barátja, Jacques Prévert költő mellett nyugszik a helyi temetőben.
Trauner Sándor egyike volt azon világhírű magyaroknak, akik – noha nem Magyarországon váltak ismertté – magyarságukat soha nem tagadták meg, anyanyelvüket nem felejtették el.
Díjai és elismerései 1952 – A cannes-i filmfesztivál nagydíjas filmjének, az Othello, a velencei mór tragédiája látványtervezője 1955 – A cannes-i fesztiválon a legjobb rendezésért díjazott Rififi a férfiaknál című film látványtervezője 1961 – Oscar-díj a legjobb fekete-fehér látványtervért – Legénylakás 1975 – jelölés a legjobb látványtervnek járó Oscar-díjra – Aki király akart lenni 1977 – César-díj a legjobb díszletnek – Klein úr 1980 – César-díj a legjobb díszletnek – Don Giovanni 1986 – César-díj a legjobb díszletnek – Metró 1991 – Európai Filmakadémia Felix-díja, életműve elismeréseként
Filmjei Díszlet- és látványtervezőként 1955 – A fáraók földje (Land of the Pharaohs), rendező: Howard Hawks 1960 – Legénylakás (The Apartment), rendező: Billy Wilder 1963 – Irma, te édes (Irma la Douce), rendező: Billy Wilder 1976 – Klein úr (Monsieur Klein), rendező: Joseph Losey 1978 – Les routes du sud, rendező: Joseph Losey 1982 – Viadukt, rendező: Simó Sándor
Díszlettervezőként 1930 – Aranykor (L’âge d'or), rendező: Luis Buñuel 1932 – Danton, rendező: André Roubaud 1932 – L’affaire est dans le sac, rendező: Pierre Prévert 1933 – Faut réparer Sophie, rendező: Alexandre Ryder 1934 – Sans famille, rendező: Marc Allégret 1936 – Vidám tragédia (Drôle de drame ou L'étrange aventure de Docteur Molyneux), rendező: Marcel Carné 1936 – Vous n’avez rien à déclarer?, rendező: Léo Joannon 1937 – Andere Welt, rendező: Marc Allégret és Alfred Stöger 1937 – A malakkai nő (La dame de Malacca), rendező: Marc Allégret 1937 – A veszedelmes lány (Gribouille), rendező: Marc Allégret 1938 – Ködös utak (Le quai des brumes), rendező: Marcel Carné 1938 – Színészbejáró (Entrée des artistes), rendező: Marc Allégret (a maketteket is ő készítette) 1938 – Külvárosi szálloda (Hôtel du Nord), rendező: Marcel Carné 1938 – Mollenard, rendező: Robert Siodmak 1939 – Mire megvirrad (Le Jour se lève), rendező: Marcel Carné 1941 – Vontatók (Remorques), rendező: Jean Grémillon (makettek) 1942 – A sátán követei (Les visiteurs du soir), rendező: Marcel Carné (a jelmezeket is ő tervezte) 1942 – Soyez les bienvenus, rendező: Jacques de Baroncelli (makettek) 1943 – A nyár fényei (Lumière d'été), rendező: Jean Grémillon (makettek) 1943 – Le soleil a toujours raison, rendező: Pierre Billon (makettek) 1943 – Tiétek az ég! (Le ciel est à vous), rendező: Jean Grémillon 1945 – Szerelmek városa (Les enfants du paradis), rendező: Marcel Carné 1945 – Les malheurs de Sophie, rendező: Jacqueline Audry (makettek) 1946 – Az éjszaka kapui (Les portes de la nuit), rendező: Marcel Carné 1947 – Voyage surprise, rendező: Pierre Prévert 1947 – La fleur de l'âge, rendező: Marcel Carné (befejezetlen film) 1947 – Rêves d’amour, rendező: Christian Stengel (makettek) 1950 – Manèges, rendező: Marc Allégret (makettek) 1950 – A kikötő Máriája (La Marie du port), rendező: Marcel Carné 1950 – Juliette ou la clef des songes, rendező: Marcel Carné 1951 – Csoda csak egyszer történik (Les miracles n'ont lieu qu'une fois), rendező: Marc Allégret (makettek) 1952 – Othello, a velencei mór tragédiája (The Tragedy of Othello: The Moor of Venice), rendező: Orson Welles 1952 – Torticola contre Frankensberg, rendező: Paul Paviot (rövidfilm) 1952 – Les sept pêches capitaux – La luxure, rendező: Yves Allégret (makettek) 1952 – La jeune folle, rendező: Yves Allégret 1952 – A zöld kesztyű (The Green Glove), rendező: Máté Rudolf 1952 – Hobson's Choice, rendező: David Lean 1953 – Kegyelemlövés (Un acte d'amour), rendező: Anatole Litvak 1955 – L’amant de lady Chatterley, rendező: Marc Allégret 1955 – La lumière d'en face, rendező: Georges Lacombe 1955 – Rififi a férfiaknál (Du rififi chez les hommes), rendező: Jules Dassin 1956 – Sztriptíz-kisasszony (En effeuillant la marguerite), rendező: Marc Allégret 1956 – Ariane, rendező: Billy Wilder 1957 – Délutáni szerelem (Love in the Afternoon), rendező: Billy Wilder 1957 – A vád tanúja (Witness for the Prosecution), rendező: Billy Wilder 1957 – The Happy Road, rendező: Gene Kelly 1958 – Légy szép és tartsd a szád! (Sois belle et tais-toi), rendező: Marc Allégret 1958 – L’amour est en jeu, rendező: Marc Allégret 1959 – Le secret du chevalier d’Éon, rendező: Jacqueline Audry 1959 – Egy apáca története (The Nun’s Story), rendező: Fred Zinnemann 1960 – Once More, with Feeling!, rendező: Stanley Donen 1961 – Egy, kettő, három (One, Two, Three), rendező: Billy Wilder 1961 – Párizs blues (Paris Blues), rendező: Martin Ritt 1961 – Romanoff and Juliet, rendező: Peter Ustinov 1961 – Szereti ön Brahmsot? (Goodbye Again), rendező: Anatole Litvak 1962 – Kés a sebben (Le couteau dans la plaie), rendező: Anatole Litvak 1962 – Gigot, rendező: Gene Kelly 1964 – Bűbájos gyilkosok (Behold a Pale Horse), rendező: Billy Wilder 1964 – Csókolj meg tökfej! (Kiss Me, Stupid), rendező: Billy Wilder 1966 – Hogyan kell egymilliót lopni? (How to Steal a Million), rendező: William Wyler 1967 – A tábornokok éjszakája (The Night of the Generals), rendező: Anatole Litvak 1968 – A Flea in Her Ear, rendező: Jacques Charon 1968 – Zűrben (Up Tight!), rendező: Jules Dassin 1970 – Promise at Dawn, rendező: Jules Dassin 1970 – Sherlock Holmes magánélete (The Private Life of Sherlock Holmes), rendező: Billy Wilder 1971 – Egy válás meglepetései (Les mariés de l'an II), rendező: Jean-Paul Rappeneau 1973 – Story of a Love Story, rendező: John Frankenheimer 1974 – Grandeur nature, rendező: Luis García Berlanga 1975 – Aki király akart lenni (The Man Who Would Be King), rendező: John Huston 1976 – La première fois, rendező: Claude Berri 1978 – Fedora, rendező: Billy Wilder 1979 – Don Giovanni, rendező: Joseph Losey 1980 – A jó öreg dr. Fu Manchu (The Fiendish Plot of Dr. Fu Manchu), rendező: Piers Haggard 1981 – Nagytakarítás (Coup de torchon), rendező: Bertrand Tavernier 1982 – A pisztráng (La truite), rendező: Joseph Losey