Bruno Schulz (Drohobics, 1892. július 12. – Drohobics, 1942. november 19.) lengyel zsidó író, képzőművész, irodalomkritikus és művésztanár. A 20. század egyik nagy lengyel nyelvű prózaírójaként tartják számon. 1938-ban megkapta a Lengyel Irodalmi Akadémia rangos Arany Babér díját. Számos műve elveszett a holokausztban, köztük az 1940-es évek eleji novellák és utolsó, befejezetlen regénye, a Messiás. Schulzot egy Gestapo-tiszt, Karl Günther lőtte agyon 1942-ben, miközben egy vekni kenyérrel hazafelé sétált a drohobicsi gettó felé.A Drohobycz getto egy náci gettó volt a nyugat-ukrajnai Drohobics városában a második világháború idején. A gettót főleg 1942 februárja és novembere között számolták fel, amikor a legtöbb zsidót a belzeci megsemmisítő táborba deportálták.
Életrajza Schulz Drohobicsban (Drohobycz), az osztrák Galíciában született, amely történelmileg a Lengyel KirályságA Lengyel–Litván Nemzetközösség, hivatalosan a Lengyel Királyság és a Litván Nagyhercegség, 1791 után pedig a Lengyel Nemzetközösség ország és biföderáció. Lengyelországot és Litvániát egy közös uralkodó uralta reálunióban, aki egyszerre volt Lengyelország királya és Litvánia nagyhercege. része volt a három felosztás előtt, ma pedig Ukrajna része. Az első világháború után Drohobycz a lwówi vajdaság része lett. Bruno Schulz szülei Jakub Schulz ruhakereskedő és Henrietta Schulz (született: Henrietta Kuhmerker) voltak. Már nagyon fiatalon érdeklődött a művészetek iránt. 1902 és 1910 között a drohobicsi Władysław Jagiełło középiskolába járt, ahol kitüntetéssel végzett. Ezután építészetet tanult a Lvivi Műszaki Egyetemen.Lvivi Műszaki Egyetem Tanulmányait 1911-ben betegség szakította félbe, de két év lábadozás után 1913-ban folytatta. 1917-ben rövid ideig építészetet tanult Bécsben. Az első világháború végén, amikor Schulz 26 éves volt, Drohobycz az újjászületett második Lengyel Köztársaság része lett. Schulz visszatért a Władysław Jagiełło Középiskolába, ahol 1924-től 1941-ig kézművességet és rajzot tanított. Munkahelye tartotta szülővárosában, bár nem szerette a tanítást, csak azért maradt, mert ez volt az egyetlen bevételi forrása.Schulz, Bruno. The Street of Crocodiles. 1992, page 15. Azzal is szórakoztatta magát, hogy az órákon történeteket mesélt diákjainak.
Rendkívüli képzelőerejét az identitások és nemzetiségek fejlesztették: zsidó volt, aki lengyelül gondolkodott és írt, folyékonyan beszélt németül, elmerült a zsidó kultúrában, de nem ismerte a jiddis nyelvet."Who Owns Bruno Schulz?" , by Benjamin Paloff Boston Review (December 2004/January 2005). Konkrét helyi és etnikai forrásokból merített ihletet. Kerülve az utazást, inkább vidéki szülővárosában maradt, amely élete során az egymást követő államokhoz tartozott, vagy amelyek ellen harcoltak: az Osztrák-Magyar Monarchia (1792–1919); a rövid életű Nyugat-Ukrán Népköztársaság (1919); a Második Lengyel Köztársaság (1919–1939); Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság az 1939-es szovjet inváziótól; és a Barbarossa hadművelet során a náci Németország a Szovjetunió elleni német támadást követően 1941-ben. Írásai elkerülték az akkori világesemények kifejezett említését.
Schulzot befolyásos kollégái lebeszélték első novelláinak kiadásáról. Törekvései azonban felfrissültek, amikor több, Debora VogelDebora Vogel (1902–1942) lengyel-zsidó filozófus és költő. barátjának írt levélre is felhívták a tisztségviselők figyelmét magányos életéről, családja és polgártársai életének részleteiről szóló rendkívül eredeti beszámolókat, amelyeket Zofia NałkowskaZofia Nałkowska (1884. november 10. – 1954. december 17.) lengyel prózaíró, drámaíró és termékeny esszéíró. regényíró, a tekintélyes Lengyel Irodalmi Akadémia ügyvezető tagja figyelmébe ajánlották. Arra biztatta Schulzot, hogy ezeket novellákként tegye közzé. 1934-ben adták ki Sklepy Cynamonowe (Fahajas boltok) címen. Az angol nyelvű országokban leggyakrabban The Street of Crocodiles, a krokodilok utcájaként emlegetik, a cím az egyik fejezetéből származik. A Fahéjboltokat három évvel később a Sanatorium pod Klepsydrą (Homokóra Szanatórium) követte. Az eredeti kiadványokat Schulz illusztrálta; műveinek későbbi kiadásaiban azonban ezek az illusztrációk gyakran kimaradtak, vagy rosszul reprodukálták. 1936-ban segített menyasszonyának, Józefina SzelińskánakJózefina Szelińska (Brzeżany, 1905. január 5., meghalt 1991. július 11.) - lengyel fordító, filológus, könyvtáros. lefordítani lengyelre Franz Kafka A Per című művét. 1938-ban megkapta a Lengyel Irodalmi Akadémia rangos Arany Babér díját.
1939-ben, miután Lengyelországban a második világháborúban a náci és a szovjet invázió során a Szovjetunió megszállta Drohobics-ot, Schulzról ismert volt, hogy a Messiás című regényen dolgozott, de a kéziratnak később nyoma veszett. Amikor a németek 1941-ben megindították a szovjetek elleni Barbarossa hadműveletet, Schulzot az újonnan megalakult Drohobics gettóba kényszerítették több ezer kifosztott zsidóval együtt, akik többsége a belzeci megsemmisítő táborban pusztult el 1942 vége előtt.Yitzhak Arad: The Holocaust in the Soviet Union Egy náci Gestapo tiszt, Felix LandauFelix Landau (1910. május 21., Bécs, Ausztria – 1983. április 4.) SS Hauptscharführer, egy Einsatzkommando tagja volt a második világháborúban, székhelye először a lengyelországi Lwówban (ma Lviv, Ukrajna), majd Drohobyczban volt. A galíciai zsidók kiirtását célzó náci program központi szereplője volt. azonban csodálta Schulz alkotásait, és védelmet nyújtott neki, aki cserébe falfestményt festett drohobicsi rezidenciájában. Nem sokkal az 1942-es munka befejezése után Schulz egy kenyérrel sétált haza az „árja negyeden” keresztül, amikor egy másik Gestapo-tiszt, Karl Günther pisztollyal lelőtte. Ez a gyilkosság bosszú volt, amiért Landau meggyilkolta Günther saját „személyes zsidóját”, egy Löw nevű fogorvost. Ezt követően Schulz falfestményét átfestették és elfelejtették – csak 2001-ben fedezték fel újra.
Írásai Schulz írásos munkáinak mennyisége csekély: A krokodilok utcája (Ulica krokodyli), a Homokóra szanatórium (Sanatorium pod Klepsydra) és még néhány olyan kompozíció, amelyet a szerző nem adott hozzá novellagyűjteményének első kiadásához. 1975-ben megjelent lengyelül Schulz leveleinek gyűjteménye The Book of Letters címmel, valamint számos kritikai esszé, amelyeket Schulz írt különböző újságok számára. Több műve is elveszett, köztük az 1940-es évek elejéről származó novellák, amelyeket a szerző magazinokba küldött, és utolsó, befejezetlen regénye, a Messiás.
A The Street of Crocodiles és a Sanatorium Under the Sign of the Hourglass szerepelt a PenguinA Penguin Books egy brit kiadó. „Writers from the Other Europe" (Írók a másik Európából) című sorozatában az 1970-es évektől. Philip Roth volt a főszerkesztő és a sorozatban olyan szerzők szerepeltek, mint Danilo Kiš, Tadeusz Borowski, Jiří WeilJiří Weil (Praskolesy, 1900. augusztus 6. – Prága, 1959. december 13.) cseh-zsidó író, holokauszt-túlélő. és Milan Kundera.
Feldolgozások Schulz munkája két film alapjául szolgált. Wojciech HasWojciech Jerzy Has (Krakkó, 1925. április 1. – Łódź, 2000. október 3.) lengyel filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. Sanatorium pod klepsydrą című filmje (1973) tucatnyi történetéből merít és újrateremti írásainak álomszerű minőségét.Sanatorium pod Klepsydra (film) A Quay fivérek 1986-os, 21 perces stop-motion animációs filmjét, a Street of Crocodilest Schulz írása ihlette.A krokodilusok utcája
1992-ben a Krokodilok utcája alapján készült kísérleti színházi darabot Simon McBurneySimon Montagu McBurney (1957. augusztus 25. –) angol színész, drámaíró és színházi rendező. tervezte és rendezte, és a Theater de Complicite készítette a londoni Nemzeti Színházzal (Royal National Theatre) együttműködve. A kép, a mozgás, a szöveg, a bábjáték, a tárgymanipuláció, a naturalista és stilizált előadás rendkívül összetett összefonódása Alfred SchnittkeAlfred Garrijevics Schnittke (oroszul: Альфре́д Га́рриевич Шни́тке; 1934. november 24. – 1998. augusztus 3.) zsidó-német származású szovjet zeneszerző. és Vlagyimir MartynovVlagyimir Ivanovics Martynov (oroszul: Владимир Иванович Мартынов; Moszkva, 1946. február 20.) orosz zeneszerző. zenéjével, Schulz történeteiből, leveleiből és életrajzából merített. Hat Olivier-díjraA Laurence Olivier Awards, vagy egyszerűen csak az Olivier-díjat a Society of London Theatre évente adja át, hogy elismerje a londoni professzionális színház kiválóságát egy éves fővárosi ünnepségen. jelölték (1992-ben) a kezdeti megjelenést követően, és az ezt követő években négyszer élesztették újra Londonban és a brit színházi alkotók egész generációjára hatott. Ezt követően a világ minden táján játszott közönségnek és fesztiváloknak, mint például Quebec (Prix du Festival 1994), Moszkva, München (teatre der Welt 1994), Vilnius és sok más országban. Utoljára 1998-ban kelt életre, amikor New Yorkban (Lincoln Center Fesztivál) és az Egyesült Államok, Tokió és Ausztrália más városaiban játszották, majd visszatért Londonba, hogy egy 8 hetes teltházas évadot játsszon a Queens Theatre-ben a Shaftesbury Avenue-n.A Sondheim Színház (korábban Queen's Theatre) egy West End színház a Shaftesbury Avenue-n, a Wardour Street sarkán, Westminsterben, Londonban.
2007-ben a fizikai színházi társulat,A fizikai színház a színházi előadás olyan műfaja, amely elsősorban a fizikai mozgáson keresztül történő történetmesélést foglalja magában. a Double Edge TheatreA Double Edge Theatre művészek által vezetett szervezetet 1982-ben alapította Stacy Klein. A társaság erőteljes fizikai edzést és a művész autonómiájának elvét alkalmazza, hogy a közösséggel szorosan összefonódó együttes környezetben hozzon létre munkát. A Double Edge neve részben a labrys néven ismert kétélű baltáról származik, amelyet az ókori görög kultusz-imádat bacchikus áldozataiban használtak. bemutatta a Republic of Dreams című darabot, amely Bruno Schulz életére és munkáira épül. 2008-ban a krakkói Zsidó Kultúra Fesztiválon mutatták be a Fahéjboltok című darabot Frank SoehnleFrank Soehnle (1963-ban született Stuttgartban) német bábjátékos, rendező és színházi pedagógus. rendezésében, a białystoki Bábszínház előadásában. Bruno Schulz írásaira és művészetére épülő előadás, az "From A Dream to A Dream" (Álomtól álomig) címmel a Hand2Mouth TheatreA Hand2Mouth Theatre egy színházi együttes, amelynek székhelye az oregoni Portland. A csoport közösen hozza létre előadásait, és saját maga alakítja ki az összes nyelvet, mozgást és dizájn elemet – ahelyett, hogy előre megírt forgatókönyv alapján dolgoznának. (Portland, Oregon) és a Teatr Stacja Szamocin (Szamocin, Lengyelország) együttműködésével jött létre Luba ZarembinskaLuba Zarembińska (született 1954-ben Oroszországban) - lengyel színházi rendező és társadalmi aktivista, a "Stacja Szamocin" Központ, valamint egy szamocini helyi színházi, oktatási és kulturális egyesület alapítója. vezényletével 2006 között.
Irodalmi hivatkozások Cynthia OzickCynthia Ozick (1928. április 17. –) amerikai regényíró, novella- és esszéíró. 1987-es regénye, a The Messiah of Stockholm hivatkozik Schulz munkásságára. A történet egy svéd férfiról szól, aki meg van győződve arról, hogy ő Schulz fia, és birtokába kerül Schulz utolsó projektjének, a Messiásnak a kézirata. Schulz karaktere ismét feltűnik David Grossman izraeli regényíró 1989-es See Under: Love című regényében. A „Bruno” című fejezetben a narrátor elképzeli, hogy Schulz egy fantazmagorikus tengeri utazásra indul, ahelyett, hogy Drohobychban maradna, hogy megöljék.
Roberto Bolaño 1996-os, Estrella distante (Távoli csillag) című regényének utolsó fejezetében a narrátor, Arturo B a The Complete Works of Bruno Schulz (Bruno Schulz teljes művei) című könyvből olvas fel egy bárban, miközben arra vár, hogy megerősítse a náciszerű karakter, Carlos Wieder kilétét egy nyomozó számára. Amikor Wieder megjelenik a bárban, Schulz történeteinek szavai „...olyan szörnyű karaktert öltöttek, ami szinte elviselhetetlen volt” Arturo B számára.