A Repertorium Academicum Hungariae (röviden RAH), azaz Magyar Értelmiségi Adattár egy történelemtudományi kutatási projekt és ennek során létrehozott proszopográfiai adatbázis, amely a felsőfokú tanulmányokat végzett magyarországi (illetve a Magyarországon felsőfokú tanulmányokat végzett külföldi) diákok tanulmányi és életrajzi adatait tartalmazza.
Célkitűzés A projekt célkitűzése egy olyan adatbázis létrehozása, amely teljességre törekvően, egységes szerkezetben tartalmazza és elérhetővé teszi az interneten keresztül egyrészt minden olyan magyarországi származású diák tanulmányi adatait, akik külföldi felsőoktatási intézményekbe iratkoztak a középkori kezdetektől 1850-ig; másrészt mindazok tanulmányi adatait, akik 1850 előtt a történelmi Magyarországon működő felsőoktatási intézményekben tanultak a filozófia, teológia, jog, orvostudomány és egyes szaktudományok területén.
Az adatbázis gyűjtőterülete felöleli a történelmi Magyarország egész területét (beleértve Erdélyt és Horvátországot is). Felső időhatárát, az 1850. évet az indokolja, hogy a Leo Thun osztrák vallás- és közoktatásügyi miniszter által akkor bevezetett új tanulmányi rendszer a feudális korszak végét jelentette a magyarországi oktatásügyben, és egyben a felsőoktatást is átalakította, elsősorban azzal, hogy a filozófiai stúdium a középiskola tananyagának részévé vált. Viszont a Repertorium Academicum Hungariae projekt távolabbi céljai között szerepel a fentiekhez hasonló adatbázis készítése a magyarországi és külföldi felsőoktatásban résztvevő magyarországi személyekről az 1850 és 1918 közötti, illetve az 1918 és 1948 közötti időszakban is.
Az adatbázis alapvetően az oktatási intézményekben keletkezett forrásanyagok felhasználásával készült. Bár ezek egymástól néha jelentősen eltérnek, az adatbázis készítői arra törekedtek, hogy az adatokat egységes formában közöljék. Az adatok a forrásokhoz igazodva tartalmazzák az egyes diákok adatait: nevek, névváltozatok, életkor vagy születési dátum, származási vagy születési hely, vallás, társadalmi állás, nemzetiség, beiratkozás, elvégzett tanévek, ösztöndíjak, stb.
Mintaképek A Repertorium Academicum Hungariae legfontosabb mintaképe a Repertorium Academicum Germanicum című, német és svájci összefogással létrejött, 2007 és 2020 között működő projekt volt, amely a Német-római Birodalom határain belüli egyetemek jogi, teológiai vagy orvosi karjaira 1250 és 1550 között beiratkozott vagy ott (illetve a filozófiai karon) fokozatot szerzett hallgatók (összesen nagyjából 62 000 személy) adatait gyűjtötte össze. Hasonló adatbázisok készültek – többek között – Krakkóban és Perugiában is.
A külföldi egyetemjárás (peregrináció) adattára Kutatástörténeti előzmények A külföldi egyetemjárás, a peregrináció kutatása a művelődéstörténet-írás régóta kedvelt területe, főként Közép-Európában, ahol sok nemzet történetében évszázadokon keresztül a peregrináció volt az egyetemi szintű képzés egyetlen lehetősége, és ezért kikerülhetetlenül fontos szerepet játszott a nemzeti értelmiség, a politikai és gazdasági, és művészeti élet vezető rétegének kialakulásában.
Magyarországon Ábel Jenő budapesti egyetem professzor szerkesztésében, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Bizottsága 1890-ben megindította a Magyarországi tanulók külföldön című sorozatot, amelyben két év alatt négy kötet jelent meg a jénai, bécsi és krakkói egyetemek magyarországi diákjairól Mokos Gyula, illetve Schrauf Károly összeállításában. Más egyetemek azonban már nem kaptak helyet a rövid életű sorozatban, pedig azokra is szükség lett volna. „Szellemi életünk fejlődéstörténete szempontjából megbecsülhetetlen értékű volna egy ilyen tartalmú rendszeres gyűjtemény” – zárta 1927-ben Lukinich Imre a magyar egyetemjárásról írt rövid tanulmányát.Lukinich Imre, A magyarok egyetemjárása külföldön, in A magyar tudománypolitika alapvetése, szerk. Magyary Zoltán, Budapest, 1927, 161.
A Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban könyvsorozat
Az újkori külföldi egyetemjárás adatainak módszeres összegyűjtése csak az 1990-as évek elején kezdődött meg az ELTE Egyetemi Levéltárában, Szögi László irányításával. Több mint két évtized során 27 európai ország mintegy 250 felsőoktatási intézményének könyvtári és levéltári anyagát tekintetták át (a legtöbbet, szám szerint 87-et Németországban) és több, mint között 53 ezer magyarországi beiratkozást rögzítettek. A kutatás eredményeképpen jelent meg 1994 és 2018 között a Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban című sorozat 24 kötete és a Külföldi egyetemjárás (1789-1918) adatbázis.
A Magyarországi diákok a középkori egyetemeken könyvsorozat Eközben az ELTE Levéltárában a 2000-es évek elején napirendre került a középkori magyarországi egyetemjárás elektronikus adattárának összeállítása. Elsőként a Magyarország szempontjából kiemelt fontosságú Bécsi Egyetem 1526 előtti adatainak újrafeldolgozására került sor, amelyet Szögi László igazgató fölkérésére Tüskés Anna végzett el, és 2008-ban jelent meg nyomtatásban, a Magyarországi diákok a középkori egyetemeken című új sorozatban. A munka 2013-tól a MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoportjának keretében folyt tovább, amely 2016 és 2019 további három kötet kiadásával tette teljessé a sorozatot. Ezek a kiadványok az egyetemi források adatainak közlésén túl a peregrinusok további magyarországi karrierjének vizsgálatára is vállalkoztak, amennyiben az a fönnmaradt levéltári és egyéb forrásokból lehetséges volt.
kötet cím, szerző, kiadási hely és idő elektronikus elérhetőség 1. Magyarországi diákok a bécsi egyetemen = Students from Hungary at the University of Vienna 1365-1526 / Tüskés Anna, Budapest, 2008. REAL2/I. Magyarországi diákok a prágai és a krakkói egyetemeken = Students from Hungary at the universities of Prague and Krakow, 1348-1525 [I: Bevezető tanulmányok] / Haraszti Szabó Péter, Kelényi Borbála, Szögi László, Budapest, 2016. REAL 2/II. Magyarországi diákok a prágai és a krakkói egyetemeken, 1348-1525 = Students from Hungary at the universities of Prague and Krakow, 1348-1525, [II: Adattár] / Haraszti Szabó Péter, Kelényi Borbála, Szögi László, Budapest, 2017. | REAL |- |3. | Magyarországi diákok francia, angol, itáliai és német egyetemeken a középkorban = Students from Hungary at the Universities of France, England, Italy And Germany in the Middle Ages 1100-1526 / Haraszti Szabó Péter, Kelényi Borbála, szerk. Szögi László, Budapest, 2019. REAL
A magyarországi felsőoktatás hallgatóinak adattára Kutatástörténet Az egyetemek hallgatói névsorainak retrospektív, nyomtatott módon való publikálása sok európai országban már a 19. század közepén megkezdődött, így például Wittenbergben 1841-től1887-től, Lipcsében 1895-től. Egyes magyarországi akadémiák és líceumok is adtak ki olyan emlékkönyveket, már 1918 előtt, amelyek hallgatói névsorokat is közöltek. IIyenek találhatók például győri, nagyváradi és egri jogakadémiák történetéről szóló kötetekben.
Teljes intézmények hallgatói névsorainak kiadására csak közel száz év múlva vállalkozott ismét a Szegedi Egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszéke, a Keserű Bálint által szerkesztett Fontes Rerum Scholasticarum című sorozatban, amelyben a peregrinációval kapcsolatos koraújkori források kiadása mellett a szatmári, valamint a marosvásárhelyi és székelyudvarhelyi református kollégiumok hallgatói névsorát is közölték
Eközben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárában is hasonló adatgyűjtés kezdődött, elsősorban saját egyetemének hallgatóiról, de a levéltárban kiadásában jelentek meg kolozsvári, nagyváradi és pozsonyi akadémiák hallgatói névsorai is, amelyeket Varga Júlia, illetve (utóbbi) Novák Veronika gyűjtött össze. Előbbiek a Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből című egyetemtörténeti sorozatban, utóbbiak pedig Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont által 1969-ben megindított, de 1988 után szünetelő Felsőoktatástörténeti kiadványok című könyvsorozat új sorozatában jelentek meg, 2000-től kezdve.
A hallgatói névtárak készítésének a fentiekkel egyidejű, harmadik vonulatát azok a református kollégiumok jelentették, amelyek saját maguk állították össze és tették közzé egykori diákjaik névsorát, elsőként Sárospatakon (Hörcsik Richárd, Dienes Dénes, 1998), majd Máramarosszigeten (Balogh Béla, 2000), Pápán (Köblös József és munkatársai, 2006) és Debrecenben (Szabadi István szerkesztésében, 2013).
A kutatást új szintre emelte, hogy 2013-ban Budapesten, az ELTE Levéltárában létrejött az MTA által támogatott együttműködésével az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport. Három munkacsoportja közül az egyik, Draskóczy István egyetemi tanár vezetésével a középkori magyar egyetemjárás egységes adatbázisán, egy másik pedig [Szögi László vezetésével a magyarországi felsőfokú oktatási intézmények 1850 előtti hallgatói adatbázisának elkészítésén dolgozott, azzal a célkitűzéssel, hogy az egész Kárpát-medencére feltárja a magyar értelmiségképző intézetek hallgatóságát, és társadalmi helyzetüket a polgári kor kezdetéig, vagyis a hazai egyetemek és akadémiák alapításától egészen 1850-ig. Utóbbi munkacsoport 2017-ig digitális formában összegyűjtötte az elérhető forrásanyag nagyobbik részét, és ezek alapján 93 intézmény közül 70-ből az adatbázist is elkészítette, amely mintegy 200 ezer beiratkozás adatait jelentette.
Nyomtatásban megjelent adattárak városonként