thumb|left|222px|Közönséges feketehangya (Lasius niger) levéltetveket (Cinara tujafilina) csiklandoz egy keleti tuja (Platycladus orientalis) levelén
A feketehangya (Lasius) a vöröshangyaformák (Formicinae) alcsaládjában a feketehangya-rokonúak (Lasiini) nemzetség névadó neme több mint száz leírt fajjal.
A fajokat életmódjuk alapján két csoportra osztjuk: a föld felett gyűjtögető (valódi) feketehangyákra és a föld alatt élő, a felszínre csak kivételes esetekben merészkedő borostyánhagyákra. A két csoport ránézésre erősen különbözik, a napfénytől elzárkózó borostyánhagyák ugyanis — amint erre nevük utal — pigmentjük nagy részét elvesztették, kifakultak.
Származása, elterjedése
A kozmopolita nem fajai zömmel Európában, Ázsiában és Amerikában élnek a trópusoktól a hideg mérsékelt égövig.
Hazai fajok
Magyarországon 21 faja honos (Csathó et al.): kövi feketehangya (Lasius alienus) pusztai feketehangya (Lasius bombycina) rozsdáshátú feketehangya (Lasius brunneus) vöröstorú feketehangya (Lasius emarginatus) kerti feketehangya (Lasius neglectus) közönséges feketehangya (Lasius niger) erdei feketehangya (Lasius platythorax) homoki feketehangya (Lasius psammophilus) kartonépítő fahangya (Lasius fuliginosus) keleti borostyánhangya (Lasius carniolicus) gyakori borostyánhangya (Lasius flavus) ligeti borostyánhangya (Lasius myops) balkáni borostyánhangya (Lasius balcanicus) ritka borostyánhangya (Lasius bicornis) citromszagú borostyánhangya (Lasius citrinus) déli borostyánhangya (Lasius distinguendus) sztyeppi borostyánhangya (Lasius jensi) homoki borostyánhangya (Lasius meridionalis) északi borostyánhangya (Lasius mixtus) bolgár borostyánhangya (Lasius nitidigaster) berki borostyánhangya (Lasius umbratus)
A Kárpát-medencében a legközönségesebb hangyák közé tartozik. Különösen gyakori fajai (Tartally) a L. (Lasius) alnemzetségből: a közönséges feketehangya, a kövi feketehangya és a fentebbi felsorolásban nem szereplő Lasius paralienus,
valamint a vörös torú vöröstorú feketehangya és rozsdáshátú feketehangya (Tartally).
Megjelenése, felépítése
Kis termetűek; a legtöbb faj dolgozói 3–4 mm hosszúak.
A magyarul „feketehangyának” nevezett fajok színe csillogó fekete, a „borostyánhangyák” teste egyenletesen halványsárga. Dolgozók pontszeme többnyire teljesen, összetett szeme részlegesen visszafejlődött (Brehm).
Életmódja, élőhelye
Bolyai jellemzően népesek, több ezer egyeddel.
A felszínen gyűjtögető feketehangyák tápláléka vegyes; az elhullott állatokat, a rovarokat, a mézet, a gyümölcsöket is megeszik. Kedvenc táplálékuk a mézharmat, mivel a legjobban a répacukrot tudják hasznosítani. Emellett kedvelik a mézet is, amire elsősorban a nyomelemek miatt van szükségük (Tartally).
A levéltetveket (Aphidoidea) aktívan védelmezik, így azok a hangyák segítségével elszaporodva érzékenyen károsíthatják tápnövényeiket. A gyűjtögető útján talált táplálékot a dolgozó megeszi (ettől potroha jól láthatóan megduzzad), és a bolyban előemésztett formában öklendezi vissza.
Főleg a vöröstorú feketehangya (Lasius emarginatus) és a rozsdáshátú feketehangya (Lasius brunneus) portyázói gyakran hatolnak be a házakba, és komolyan megdézsmálhatják a felhalmozott élelmiszereket (Brehm'57).
IdősHalmágyi Levente: Adatok a Szigligeti Arborétum hangyáinak ismeretéhez vagy már kiszáradtEnciklopédia:Száraz tölgyesek rovarvilága/Bámulatos tavaszi rovargazdagság fákban, illetve nagyobb fák tövében (Brehm) építik fel — a borostyánhangyák kivételével — a fa összerágott anyagából készített, feketésbarna kartonfészkeiket. A fák tövében épített bolyok építéséhez rendszerint földet is felhasználnak (Brehm). Kolóniái igen nagyra nőhetnek. Sok faj fészkeiben gyakoriak a hangyavendégek, például a hangyabogár (Clavius testaceus).
A borostyánhangyák ritkán jönnek ki a felszínre. Fészkeiket mélyen a földbe, gyakran nagyobb kövek alá építik. Egyes fajok fészkeik fölé jellemzően 30 cm magas és félgömb alakú felépítményt kupacolnak fel a járatokból, kamrákból kitermelt földből. Ezek a hangyák növények gyökerein élősködő levéltetveket tenyésztenek, és gyakorlatilag egyetlen táplálékuk az azok által termelt mézharmat.
A tetvek leggyakrabban:
a Forda és a Paralectus nem képviselői. A hangyák aktívan gondozzák őket: petéiket összegyűjtik, és kikelésükig vigyáznak rájuk (Brehm).
Fiatal királynőik a rajzás után gyakran megpróbálnak más fészekbe betelepülni. Olyan fészkeket keresnek, amelyeknek nincs királynője (a leggyakrabban azért, mert öregkori végelgyengülésben meghalt). Rokon fajok fészkeibe is hajlamosak betelepedni, így például a kartonépítő fahangya (Lasius fuliginosus) átveszi a berki borostyánhangya (Lasius umbratus) fészkeit, utóbbi viszont: a közönséges feketehangya (Lasius niger) és a rozsdáshátú feketehangya (Lasius brunneus) fészkeibe települ be. Az átmeneti szakaszban a fészekben együtt dolgoznak a régebben ottlakó és az újonnan betelepült faj dolgozói (Foitzik–Fritsche).
Szaporodása
Fajai nyáron, nagy tömegekben rajzanak — különösen június-július fordulóján, az eső előtti szélcsendes napokon a közönséges feketehangya (Lasius niger).
Őszi lárvái aprók maradnak és bevárják egymást, és ebben az állapotban telelnek át. Ezután tavasszal nagyon gyorsan megnőnek (Tartally).
Jegyzetek
Források
Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) . Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old. Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. . p. 51. Brehm: Brehm'57: Tartally: Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól
Kategória:Hangyák Kategória:Rovarnemek