Joyce Carol Oates (Lockport, 1938. június 16. –) amerikai író. 1963-ban adta ki első könyvét, azóta 58 regénye, számos színdarab és novella, valamint számos novellás-, vers- és ismeretterjesztő kötete jelent meg. Regényei, mint a Black Water (1992), What I Lived For (1994) és Blonde (2000), valamint The Wheel of Love (1970) és Lovely, Dark, Deep: Stories (2014) című novellagyűjteményei mindegyike Pulitzer-díj döntős volt. Írásaiért számos díjat nyert, köztük a National Book Award-ot, a them című regényéért (1969), két O. Henry-díjat, a National Humanities Medal-tA National Humanities Medal egy amerikai kitüntetés, amely évente több egyént, csoportot vagy intézményt ismer el azért a munkáért, amely „elmélyítette a nemzet bölcsészettudományi megértését, kiterjesztette polgáraink érdeklődését a humán tudományok iránt, vagy segített megőrizni és kiterjeszteni az amerikaiak hozzáférését a fontos tudományokhoz és humán erőforrásokhoz." és a Jeruzsálem-díjat (2019).
1978 és 2014 között a Princetoni Egyetemen tanított. Vendégprofesszor a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen.
Oates-t 2016-ban beválasztották az Amerikai Filozófiai Társaságba.
Fiatalkora, diákkora Oates a New York állambeli Lockportban született, Carolina (született Bush) magyar származású háziasszony és Frederic James Oates szerszámkészítő három gyermeke közül a legidősebbként. Szülei farmján nőtt fel a városon kívül.
Öccse, Fred Jr. 1943-ban, húga, a súlyosan autista Lynn Ann 1956-ban született. Oates a New York állambeli MillersportMillersport egy falucska Clarence városában, Erie megyében, New York államban, az Egyesült Államokban. Ez a Millersport Highway névadója, amely jogilag New York State Route 263 néven ismert. munkásosztálybeli mezőgazdasági közösségében nőtt fel és „boldog, összetartó és rendkívüli család volt korunkhoz, helyünkhöz és gazdasági helyzetünkhöz képest”, de gyermekkora „napi tülekedés a létezésért”. Apai nagyanyja, Blanche Woodside a családdal élt és "nagyon közel" volt Joyce-hoz. Blanche halála után Joyce megtudta, hogy Blanche apja öngyilkos lett, és Blanche ezt követően eltitkolta zsidó örökségét; Oates végül a nagyanyja életének aspektusaira támaszkodott a The Gravedigger's Daughter (2007) című regény megírásakor.
Oates ugyanabba az egyterű iskolába járt, ahová édesanyja gyerekkorában. Már korán elkezdte érdekelni az olvasás és emlékszik, hogy Blanche ajándékozta neki Lewis Carroll Alice Csodaországban című művét (1865), mint "gyermekkorom nagy kincsét és életem legmélyebb irodalmi hatását. Ez szerelem volt első látásra!" Korai tinédzser korában Charlotte Brontë, Emily Brontë, Fjodor Dosztojevszkij, William Faulkner, Ernest Hemingway és Henry David Thoreau munkáit olvasta, írók, akiknek „befolyása továbbra is nagyon mély”. Oates 14 évesen kezdett írni, amikor Blanche adott neki egy írógépet. Később több nagyobb, külvárosi iskolába is átment, és 1956-ban a Williamsville South High School-banA Williamsville South High School egy középiskola Williamsville-ben, New York államban, Buffalo külvárosában érettségizett, ahol a középiskolai újságnál dolgozott. Ő volt az első a családjában, aki elvégezte a középiskolát.
Tinédzserként korai elismerésben részesült írásaiért: Scholastic Art and Writing Awardot nyert.Az Alliance for Young Artists & Writers egy nonprofit szervezet, amely irányítja az éves Scholastic Art & Writing Awards versenyt, amely tehetséges fiatal művészeket és írókat ismer el szerte az Egyesült Államokból.AMERICA'S MOST CREATIVE TEENS NAMED AS NATIONAL 2016 SCHOLASTIC ART & WRITING AWARDS RECIPIENTS, Scholastic Inc., Newsroom; accessed May 22, 2018.
Egyetem Oates ösztöndíjat nyert a Syracuse Egyetemen, ahol csatlakozott a "Phi Mu"-hoz.A Phi Mu (ΦΜ) a második legrégebbi női baráti társaság az Egyesült Államokban. Úgy találta, hogy Syracuse "tanulmányi szempontból és intellektuálisan is nagyon izgalmas hely", és úgy képezte magát, hogy "regényt regény után írni, és mindig kidobni, amikor befejeztem". Ezen a ponton Oates elkezdte olvasni Franz Kafka, D. H. Lawrence, Thomas Mann és Flannery O’Connor munkáit, és megjegyezte: „ezek a hatások még mindig elég erősek, áthatóak”. 19 évesen megnyerte a Mademoiselle női magazin által szponzorált "főiskolai novella" versenyt. Oates-t juniorként beválasztották a Phi Beta Kappa-ba,A Phi Beta Kappa Society (ΦΒΚ) az Egyesült Államok legrégebbi és legrangosabb tudományos tiszteletbeli társasága. 1776. december 5-én a William and Mary College-ban alapították, mint az első kollégiumi görög betűs testvériséget. Megalakulása óta 17 amerikai elnököt, 40 legfelsőbb bírósági bírót és 136 Nobel-díjast iktattak be taggá. és a Syracuse Egyetemen szerzett B.A. diplomát summa cum laude angol nyelven 1960-ban és 1961-ben a Wisconsin-Madison Egyetemen szerzett M.A. fokozatot. A Rice Egyetemnek volt PhD hallgatója, de otthagyta, hogy főállású író lehessen.
Evelyn Shrifte, a Vanguard Press kiadó elnöke nem sokkal azután találkozott Oates-szel, hogy Oates megkapta a mesterfokozatot. "Már frissen végzett az iskolában, és azt hittem, hogy zseni" – mondta Shrifte. A Vanguard 1963-ban adta ki Oates első könyvét, a By the North Gate című novellagyűjteményt.
Karrier
A Vanguard Press kiadta Oates With Shuddering Fall (1964) című első regényét, amikor ő 26 éves volt. 1966-ban kiadta a „Where Are You Going, Where Have You Been?” című novellát, amelyet Bob Dylannek ajánlott, miután meghallgatta az „It's All Over Now, Baby Blue” című dalát.It's All Over Now, Baby Blue (dalszöveg)It's All Over Now, Baby Blue A történet lazán a sorozatgyilkos Charles Schmidre épül, akit "The Pied Piper of Tucson" néven is ismernek.Charles Howard 'Smitty' Schmid, Jr. (1942. július 8. – 1975. március 30.), más néven a tucsoni Pied Piper amerikai sorozatgyilkos. Sokszor antologizálták és filmként adaptálták: Smooth Talk Laura Dern főszereplésével (1985).Smooth Talk (film) 2008-ban Oates azt mondta, hogy publikált munkái közül leginkább a „Where Are You Going, Where Have You Been?” című filmjét említették meg.
Egy másik korai novella, az "In a Region of Ice" (The Atlantic Monthly, 1966. augusztus), egy fiatal, tehetséges zsidó-amerikai diákot mutat be. Dramatizálja az oktatás világa és a szülei józan, megalapozott társadalma elleni tiltakozásba sodródását, a depresszióját és végül a gyilkosságot-öngyilkosságot. Egy valós esemény ihlette (ahogy több munkáját is), és Oates megismerkedett főhősének modelljével. Ezt a témát a Last Days: Stories (1984) című gyűjteményének címadó történetében járta körül. Az "In the Region of Ice" kapta két O. Henry-díja közül az elsőt."Past Winners List" (O). The PEN/O. Henry Prize Stories (website). Random House. Retrieved April 14, 2012. (The PEN/O. Henry Prize Stories is a book series published annually. Its website provides more information about the awards.)
Második regénye az A Garden of Earthly Delights (1967), a Vanguard által 1967–1971 között kiadott, úgynevezett Wonderland Quartet (Csodaország kvartett) első regénye. Mindannyian az éves Nemzeti Könyvdíj döntősei voltak. A sorozat harmadik regénye, a them (ők) (1969) elnyerte az 1970-es Nemzeti Szépirodalmi Könyvdíjat. Az 1930-as évektől az 1960-as évekig Detroitban játszódik, nagy része fekete gettónegyedekben, és nyíltan foglalkozik a bűnözéssel, a drogokkal, valamint a faji és osztálykonfliktusokkal. Ismét néhány kulcsszereplő és esemény valódi embereken alapult, akiket Oates ismert vagy hallott a városban töltött évei alatt. Azóta évente átlagosan két könyve jelent meg. Munkájában gyakran szerepel a vidéki szegénység, a szexuális zaklatás, az osztályfeszültségek, a hatalomvágy, a női gyermek- és serdülőkor, és esetenként a természetfeletti.Kort, Carol (2000), A Biographical Dictionary A to Z of American Women Writers, pp. 158 (Facts on File). Munkájában az erőszak állandó, sőt Oates is írt egy esszét, választ a következő kérdésre: "Miért olyan erőszakos az írásod?"
1990-ben a Because It Is Bitter, and Because It Is My Heart című regényét elemezte, amely a faji feszültség témáival is foglalkozik, és úgy jellemezte, hogy „az írás [ez] élménye olyan intenzív, hogy szinte elektromosnak tűnt”. Rajongója Sylvia Plath költőnek és regényírónak, Plath egyetlen regényét, a The Bell Jar-t (Az üvegbura) "közel tökéletes műalkotásnak" írja le, de bár Oates-t gyakran Plathhoz hasonlították, elutasítja Plath öngyilkossággal kapcsolatos romantikáját, és szereplői közül a ravasz, szívós túlélőket részesíti előnyben, nőket és férfiakat egyaránt. Az 1980-as évek elején Oates gótikus és horror műfajú történeteket kezdett írni; e műfajokba való betörése során elmondta, hogy "mélyen hatott rá" Kafka, és "írói rokonságot" érzett James Joyce-szal.
1996-ban Oates kiadta a We Were the Mulvaneys című regényt egy amerikai család felbomlásáról, amely bestseller lett, miután 2001-ben az Oprah's Book Club kiválasztotta.Az Oprah's Book Club a The Oprah Winfrey Show című amerikai talk show könyves vitafóruma volt, amely a műsorvezető Oprah Winfrey által választott könyveket emelte ki. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején Oates számos könyvet írt, többnyire feszültségregényeket, Rosamond Smith és Lauren Kelly néven.
Legalább az 1980-as évek eleje óta Oatesről azt pletykálják, hogy az irodalmi Nobel-díj favoritja volt a kritikusok szerint."Dirda, Michael. ""The Wand of the Enchanter", The New York Review of Books, 54.20, December 20, 2007. Retrieved on October 29, 2008. A Syracuse Egyetemen tartott tanulmányai 17 kiadatlan novellát és négy kiadatlan vagy befejezetlen novellát tartalmaznak. Oates azt mondta, hogy korai kiadatlan munkájának nagy részét „vidáman kidobták”.
1970-es The Wheel of Love című történetgyűjteményének egyik áttekintése „jelentős tehetségű” íróként jellemezte, de akkoriban „messze nem volt nagy író”.Featured Author: Joyce Carol Oates. With Reviews and Articles, nytimes.com, September 21, 1997.
Oates 2006-os "Landfill" című novelláját bírálták, mert John A. Fiocco Jr., egy 19 éves New Jersey-i főiskolai hallgató néhány hónappal korábbi halálát idézte.John Fiocco
1998-ban Oates megkapta az amerikai irodalomban elért eredményekért járó F. Scott Fitzgerald-díjat, amelyet évente adnak át az amerikai irodalomban elért kiemelkedő teljesítmények elismerésére.
Ontario Review Oates 1974-ben Kanadában megalapította a The Ontario Review című irodalmi folyóiratot Raymond J. Smith-szel, férjével és végzős diáktársával, aki végül a 18. századi irodalom professzora lett. Smith ennek a vállalkozásnak a szerkesztőjeként, Oates pedig segédszerkesztőként dolgozott. Smith, a szerkesztő szerint a magazin küldetése az volt, hogy áthidalja az Egyesült Államok és Kanada irodalmi és művészeti kultúráját: „Ezt mindkét ország íróinak és művészeinek, valamint interkulturális jellegű esszéknek és recenzióknak a megjelentetésével próbáltuk elérni. 1978-ban a Sylvester & Orphanos kiadta a Sentimental Education-t.A Sylvester & Orphanos egy kiadó, amelyet eredetileg Los Angelesben alapított Ralph Sylvester, Stathis Orphanos és George Fisher 1972-ben.
1980-ban Oates és Smith megalapította az Ontario Review Books nevű független kiadót. 2004-ben Oates úgy jellemezte a partnerséget, mint "hasonló gondolkodásúak házassága – a férjemet és engem is annyira érdekel az irodalom, és ugyanazokat a könyveket olvassuk; ő fog olvasni egy könyvet, majd én is elolvasom – kereskedünk és étkezés közben beszélünk az olvasmányainkról…”.
Tanári pálya