Az Ausztrál Munkáspárt (ALP), más néven Munkáspárt, Ausztrália legnagyobb balközép, és egyben legrégebbi politikai pártja, az ausztrál politikai két nagy párt egyike, a jobbközép Liberális Párt mellett. A Munkáspárt egy szövetségi szintű párt, amely minden államban és tartományban rendelkezik helyi szervezetekkel. Jelenleg Victoria államban, Queenslandben, Nyugat-Ausztráliában, Dél-Ausztráliában, az ausztrál fővárosi területen és az Északi területen vannak kormányon.
Az Munkáspártot csak az ausztrál parlament első ülése után, 1901-ben jegyezték be szövetségi pártként. Az Ausztráliában feltörekvő munkásmozgalom által a különböző ausztrál gyarmatokon alapított munkáspártok leszármazottjának tekintik, ami formálisan már 1891-ben is létezett. Az 1910-es szövetségi választásokon a Munkáspárt volt az első párt Ausztráliában, amely többséget szerzett az ausztrál parlament bármelyik házában. Nemzetközi szinten az Munkáspárt a szociáldemokrata pártok hálózatának, a Progresszív Szövetségnek a tagja, korábban a Szocialista Internacionálé tagja volt.
Története Az Ausztrál Munkáspárt az 1890-es években, a föderációvá alakulás előtti ausztrál gyarmatokon alapított Munkáspártokból származik. A munkáspárti hagyomány a Queenslandi Munkáspárt megalapítását a sztrájkoló munkások 1891-ben, Barcaldine-ben (Queensland) egy kísértetgumifa (a "tudás fája") alatti összejövetelének tulajdonítja. 1892. szeptember 9-én a Queenslandi Munkáspárt Kiáltványát felolvasták a jól ismert Tudás Fája alatt Barcaldine-ban, egy nagy munkásmozgalmi sztrájkot követően. A kiáltványt jelenleg a Queenslandi Állami Könyvtár őrzi, 2008-ban a történelmi dokumentumot felvették az UNESCO Világemlékezete ausztrál nyilvántartásába, 2009-ben pedig az UNESCO Világemlékezete nemzetközi nyilvántartásába.
A munkáspárti jelöltek első megmérettetése az 1891-es új-dél-walesi választáson került sor, amikor a munkáspárti jelöltek (akkori nevén Új-Dél-Wales Munkáspárt Választási Ligája) 35-öt szereztek meg a 141 helyből. Akkoriban Ausztráliában főként a Protekcionista és a Szabadkereskedelmi Pártok voltak jelen a területi parlamenteken, de a Munkáspárt megjelenésével ez megbomlott, mivel a harmadik erő "elvette" az abszolút többséget (50%) hol az egyik, hol a másik párttól. Így a Protekcionista Pártnak nem volt más választása, engedményekért cserébe megnyerte magának a Munkáspártot, így az új-dél-walesi régióban a párt gyakorlatilag legelsőre már döntő szerepben tetszeleghetett. A Dél-Ausztráliai Egyesült Munkáspártot (ULP) 1891-ben alapították, és abban az évben három jelöltet választottak be a Dél-Ausztráliai Törvényhozó Tanácsba. Az első sikeres dél-ausztráliai képviselőjelölt John McPherson volt az 1892-es Kelet Adelaide-i időközi választáson. Richard Hoopert azonban független munkáspárti jelöltnek választották meg az 1891-es Wallaroo-i időközi választáson, miközben ő volt a Nemzetgyűlés első "munkáspárti" tagja, de nem volt tagja az újonnan alakult ULP-nek.
Az 1905-ös állami választásokon olyan sikeresen szerepeltek, hogy kevesebb mint egy évtizeddel később Thomas Price megalakíthatta a világ első stabil munkáspárti kormányát.
A gyarmati munkáspártok és a szakszervezetek vegyesen támogatták az Ausztrál Államszövetség megalakítását. Egyes munkáspárti képviselők a javasolt alkotmány ellen érveltek, azt állítva, hogy a javasolt szenátus túl erős, hasonlóan a reformellenes gyarmati felsőházhoz és a brit Lordok Házához. Attól tartottak, hogy a föderáció tovább erősíti a konzervatív erők hatalmát.
A Munkáspárt az Ausztrál Államszövetségben
A Munkáspárt a II. világháború után és napjainkban
Ideológiája A Munkáspárt alapító irata kimondja: "Az Ausztrál Munkáspárt demokratikus szocialista párt, és célja az ipar, a termelés, az elosztás és a társadalmi tulajdon erősítése, olyan mértékben, ami a kizsákmányolás és más antiszociális jellemzők kiküszöböléséhez szükséges ezeken a területeken." . Ezt a „szocialista célkitűzést” 1921-ben vezették be, de később két további célkitűzés is a régi mellé került: „a versenyképes, nem monopolisztikus magánszektor fenntartása és támogatása” és „a magántulajdonhoz való jog”. A munkáspárti kormányok az 1940-es évek óta, amikor a Chifley-kormánynak nem sikerült államosítania a magánbankokat, egyetlen iparág "társadalmi tulajdonná varázsolását" sem kísérelték meg, sőt számos iparágat, például a légi közlekedést és a bankszektort privatizáltak. A Munkáspárt jelenlegi Nemzeti Platformja „modern szociáldemokrata pártként” írja le a pártot.Wright, George (3 December 2011). "National Platform". Australian Labour Party. . Retrieved 11 December 2014.Wright, George (3 December 2011). "National Platform". Australian Labour Party. . Retrieved 11 December 2014.Gauja, Anika; Miragliotta, Narelle; Smith, Rodney, eds. (2015). Contemporary Australian Political Party Organisations. Monash University Publishing. .
Frakciói A Munkáspártnak mindig is volt bal- és jobbszárnya, de az 1970-es évektől kezdve "formális" frakciókká fejlődött a két szárny, amelyekhez a párttagok is tartozhatna. A két legnagyobb frakció a Munkáspárti Baloldal és a Munkáspárti Jobboldal. A Munkáspárti Jobboldal általában támogatja a szabadpiaci politikát és az Egyesült Államokkal való szövetkezést, és hajlamos a konzervativizmus felé hajlani bizonyos társadalmi kérdésekben. A Munkáspárti Baloldal a nagyobb állami intervenciót részesíti előnyben a gazdaságban, általában kevésbé lelkes az amerikai szövetség iránt, és gyakran progresszívebb a szociális kérdésekben.
Egyes szakszervezetek szorosan a Munkáspárthoz kötődnek. A jobboldali frakciót támogató legnagyobb szakszervezetek az Ausztrál Dolgozók Szakszervezete (AWU), a Bolti, Disztribúciós és Alkalmazotti Szövetség (SDA) és a Közlekedési Dolgozók Uniója (TWU). A baloldalt támogató fontos szakszervezetek közé tartozik az Ausztrál Gyáriparosok Szakszervezete (AMWU), az Egyesült Dolgozók Szakszervezete, az Építőipari, Erdészeti, Tengerészeti, Bányászati és Energiaügyi Unió (CFMMEU), valamint a Közösségi és Közszféra Uniója (CPSU).
A Munkáspárt tartományi és területi képviselete Az Ausztrál Munkáspárt egy szövetségi párt, amely államonként és területenként nyolc tagozatból áll. Míg az Országos Vezetőség felelős a nemzeti kampánystratégiáért, az egyes államok és területek Munkáspártjai autonómiával rendelkeznek e téren, és felelősek a saját joghatóságukban folytatott kampányért a szövetségi, állami és helyi választásokon. Az állami és területi tagozatok mind egyéni tagokból, mind összekapcsolt szakszervezetekből állnak, amelyek döntenek a párt politikájáról, megválasztják annak vezető testületeit és kiválasztják a jelöltjeiket a választásokra.
Az új tagok mindig a saját tartózkodási helyük, államuk vagy területünk Munkáspártjához csatlakozhatnak, és jövedelemarányos tagdíjat kell fizetniük. Ausztráliában a szakszervezetek többsége állami szinten kapcsolódik a párthoz.
A tagoknak általában évente legalább egy ülésen részt kell venniük helyi szervezetükben, bár a szabályok államonként eltérőek. Sok tag csak a választási kampányok idején aktív.
A tagok és a szakszervezetek küldötteket választanak az állami és területi konferenciákra (ilyet elvileg évente tartanak, bár gyakorlatban jóval többször). Ezek a konferenciák határozzák meg a párt lokális politikáját, és megválasztják az állami vagy területi végrehajtó tiszteket, az elnököt, és a főtitkárt .
Helyi parlamenti jelenlét TagozatVezetőUtolsó választásStátuszÉvSzavazatok (%)MandátumokÚj-Dél-walesi MunkáspártChris Minns201933.3EllenzékVictoriai MunkáspártDaniel Andrews201842.9KormánypártQueenslandi MunkáspártAnnastacia Palaszczuk202039.5KormánypártNyugat-ausztrál MunkáspártMark McGowan202159.1KormánypártDél-ausztrál MunkáspártPeter Malinauskas202240.0KormánypártTasmán MunkáspártRebecca White202128.2EllenzékAusztrál Fővárosi területi MunkáspártAndrew Barr202037.8Munkáspárt-Zöldek Északi területi MunkáspártNatasha Fyles202042.2Kormánypárt
Választási eredményei
Képviselőház ÉvVezetőSzavazatok %Mandátumok±Státusz1901Chris Watson79,73615.76 14Kormánytámogatás1903223,16330.95 7Kormánytámogatás (1903-04)Kormánypárt (1904)EllenzékKormánytámogatás (1905-06)1906348,71136.64 4Kormánytámogatás (1906-08)Kisebbségi kormánypárt(1908-09)Ellenzék1910Andrew Fisher660,86449.97 16Kormánypárt1913921,09948.47 5Ellenzék1914858,45150.89 5Kormánypárt1917Frank Tudor827,54143.94 20Ellenzék1919811,24442.49 4Ellenzék1922Matthew Charlton665,14542.30 3Ellenzék19251,313,62745.04 6Ellenzék1928James Scullin1,158,50544.64 8Ellenzék19291,406,32748.84 15Kormánypárt1931859,51327.10 32Ellenzék1934952,25126.81 4Ellenzék1937John Curtin1,555,73743.17 11Ellenzék19401,556,94140.16 3EllenzékKormánypárt19432,058,57849.94 17Kormánypárt1946Ben Chifley2,159,95349.71 6Kormánypárt19492,117,08845.98 4Ellenzék19512,174,84047.63 5Ellenzék1954H. V. Evatt2,280,09850.03 5Ellenzék19551,961,82944.63 10Ellenzék19582,137,89042.81 2Ellenzék1961Arthur Calwell2,512,92947.90 15Ellenzék19632,489,18445.47 10Ellenzék19662,282,83439.98 9Ellenzék1969Gough Whitlam2,870,79246.95 18Ellenzék19723,273,54949.59 8Kormánypárt19743,644,11049.30 1Kormánypárt Ellenzék19753,313,00442.84 30Ellenzék19773,141,05139.65 2Ellenzék1980Bill Hayden3,749,56545.15 13Ellenzék1983Bob Hawke4,297,39249.48 24Kormánypárt19844,120,13047.55 7Kormánypárt19874,222,43145.76 4Kormánypárt19903,904,13839.44 8Kormánypárt1993Paul Keating4,751,39044.92 2Kormánypárt19964,217,76538.69 31Ellenzék1998Kim Beazley4,454,30640.10 18Ellenzék20014,341,42037.84 2Ellenzék2004Mark Latham4,408,82037.63 5Ellenzék2007Kevin Rudd5,388,18443.38 23Kormánypárt2010Julia Gillard4,711,36337.99 11Kisebbségi kormánypárt2013Kevin Rudd4,311,36533.38 17Ellenzék2016Bill Shorten4,702,29634.73 14Ellenzék20194,752,63133.34 1Ellenzék2022Anthony Albanese4,776,03032.58 9Kormánypárt
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Szociáldemokrata pártok Kategória:Ausztrália politikai élete Kategória:A Progresszív Szövetség tagjai Kategória:1901-ben alapított szervezetek